Fülszöveg: 

Fynn-nek lételeme az órákról való lógás, a szabadidejét cigizéssel és lustálkodással tölti. Így amikor egy váratlan szakítás kimozdítja a komfortzónájából és arra készteti, szedje össze magát és a változatosság kedvéért próbáljon meg csinálni valamit, fogalma sincs, hogyan kezdjen neki.

Ám egy csendes éjjelen felfigyel valakire a dombtetőn: az idegent Nikónak hívják, és imádja a csillagos eget kémlelni. Fynn maga is meglepődik, hogy mennyire felkelti az érdeklődését ez a furcsa srác, és izgatni kezdi, mi lehet olyan érdekes az éjszakai égboltban, amelyet Niko olyannyira kedvel. Lehet, hogy több bennük a közös, mint azt elsőre bármelyikük is hinné?

Szerintem: 

Újfent úgy érzem, kellene a

második rész is, mielőtt véleményt alkotok. Ez csak a fele, és ezt nagyon érzem is belőle. Kezdetnek nem rossz, de még bármi lehet belőle.

Az alapja egy tipikus LMBTQ ifjúsági, amiből mostanában rengeteget adtak ki. Van két fiú, az egyik most jön rá, hogy biszexuális, a másik meleg. Találkoznak, egymásba szeretnek és küzdenek a maguk terheivel.
Tényleg, nem nagyon tudok cselekményről írni. Nézik a csillagokat, beszélgetnek, és az első csók után már nem kérdés, hogy nem csak barátok. Meglepően könnyen el is fogadja Fynn, hogy egy barátnő után most barátja lesz. Pedig általában az ilyen történetekben ez a konfliktus: hogy vállalja fel, hogy a saját neme is vonzza? Itt ez egyáltalán nem lesz gond. Pedig még a tipikus szerkezet is benne van, a félreértéssel és béküléssel.

Ennek ellenére valahogy aranyos és nem hiányzik belőle más esemény. Hozza azt a hangulatot, ami eladja. Van benne valami idilli, jobb szó híján. Ahogy Fynn figyelme felkeltődik, ahogy egymásra hangolódnak, ahogy lesz egy saját kis világuk a csillagok alatt. Talán ennek része az is, ahogy beszélgetnek. Jó arányban van benne a flört, az érdeklődés és valami ártatlan is. Filmen nem biztos, hogy tetszene, de így képregényben működött.

Szerethető mindkét fiú. Épp annyira mások, hogy elhiggye az ember, kiegészítik egymást. Fynn a látszólag rosszfiú, aki lóg az iskolából, cigizik, és még keresi a helyét. Nikó ismeri a szenvedélyét, csendesebb és tisztában van magával. Ő a nyugodt szikla a háborgó Fynn mellett, és talán ezért is működhetnek együtt. Megvan az egyikben, ami a másikból hiányzik, de kellene bele.
De azért pont a személyük az, ami miatt látok arra esélyt, hogy ez a történet rossz véget fog érni. Nikó nem beszél a múltjáról, nincsenek szülei, de súlyos sebhelye igen. Meg is akarom várni, hogy mi fog kiderülni, jön-e egy újabb tragédia. Még azt is el tudnám képzelni, hogy Nikó beteg és meghal a végére, bár nem tudom miért. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy ezt tragédiával kell zárni.

Mellékszereplő kevesebb van, ez a fiúk története. Azért Fynn eleven kisöccsét bírom, és az is pozitív, ahogy Zoé elfogadja, hogy Fynn milyen gyorsan és kivel lép tovább. Talán ezért is érzem annyira baráti hangulatúnak a történetet: itt elfogadóak és megértők a szereplők.

Szépen meg is van rajzolva. Jó el vannak kapva az arckifejezések, és van egy rajzolt mesés hangulata is. Bár általában hiányolom a színeket, ennek jól állt a fekete-fehér. Mi több, úgy még jobban is tetszett, mint a színezett borító.

Ha majd a végét is elolvastam, azt is eldöntöm, tetszett-e. Addig felfüggesztem a véleményem.