Fülszöveg: 

Jessica Fletcher, az ismert krimiíró legújabb könyvét népszerűsíteni érkezik Manhattanbe. Tervei szerint karácsony előtt a dedikálásokon kívül még belefér az idejébe egy kis városnézés, vásárolgatás, a kedvenc éttermei végiglátogatása… no de egy gyilkossági ügy felgöngyölítése?
A karácsonyi forgatagban sétálva arra lesz figyelmes, hogy egy Télapó-jelmezes férfi egyenesen a szemébe néz – ő pedig azonnal felismeri: a rég látott exdrogdíler az, akit odahaza, Cabot Cove-ban mindenki jól ismert. Viszont mielőtt újra találkozhatnának, hogy kíváncsiságának engedve kiderítse, mit keres ott a férfi, a Télapót a szeme láttára meggyilkolják.
Mivel úgy véli, a rendőrség egy helyben toporog, Jessica a saját kezébe veszi a nyomozást.

Szerintem: 

Jessica újabb nyomozása, és nálam még

mélyebbre esett a szint, mint az előző részben volt. Olyannyira, hogy most visszasírtam, amikor Marjorie Ainsworth halála és utolsó regénye volt a téma. Azért megjegyzem, annyiban érezni a sorozat jelleget, hogy most is felemlegetik a halott írónőt és Jessica röviden elmélkedik is róla. De az udvarlója pl. már nincs jelen.

Van viszont egy New York-i út, ahol meglát egy ismerős arcot. Korábban a férfi is Cabot Cove lakója volt. És a nyílt utcán agyonlövik. Jessica persze bele kell, hogy ártsa magát a nyomozásba.

És megint érzem Agatha Christie árnyát, csak most nem Poirot és az ő tipikus helyzete van előttünk, hanem Jessica Miss Marple nyomdokaiba lép. Csak nála negyed annyira nem hangulatos, ahogy a Cabot Cove-i példa illik a jelenlegi helyzetre.

Újfent értelmetlen a nyomozás. Kb. úgy néz ki, hogy Jessica ide-oda kapkod, beszél ezzel-azzal és annyi. Semmi logikát nem találtam benne, és újfent a semmiből jön a megoldás. Már másodszor felfogni sem tudom, hogy jut A-ből szinte egyből D-be a nő, mert amiket megtud, köze nincs ahhoz, amiket a végére majd kiokoskodnak.

De amúgy is zavaró, ahogy beleüti az orrát ebbe is, abba is. Ahogy ezt a rendőrség tolerálja, pedig egy teljesen amatőrről van szó. Ok, regény, nem kellene semmi valósat keresni benne, de Jessica annyira távol van egy komolyabban vehető nyomozótól, hogy egyszerűen nekem nem működik bűnmegoldó szerepkörben.

Most sem lettek szerethetőbbek számomra a szereplők. Sőt, ahogy az írónő újfent mindenbe belemászik és okoskodik, csak még inkább ellenszenvesnek találtam. Pedig jót akar, sikeres és jó barát, a regény világán belül okos nőnek számít, ha ezt én nem is éreztem ki a cselekményből. Érthető, miért lett egy sorozat központi alakja, és mégis, annyira nem bírom megkedvelni.

De jelen esetben az ügy is eléggé hidegen hagyott. Nem volt érdekes, ki volt ez az ember és miért kellett meghalnia. Az meg egy kriminél elég nagy baj, ha nem érdekel a bűneset.

A humort továbbra sem lelem, és engem nem kikapcsol, hanem idegesít a regény.

A stílus sem fejlődött – olvasható, de semmi plusz.

Továbbra sem az én sorozatom.