Fülszöveg: 

A neon nem égett. A motel koromsötét. A lány lecsavarta a gyújtást és csak várt. Most már hallotta az esőcseppek monoton dobolását, mögötte pedig mintha sóhajtozott volna a szél. Sötétség vette körül; mintha falként magasodott volna fel minden oldalról. S ő egymagában ül a sötétben. Ez a pénz nem segíthet rajta és Sam mit tehet? Persze, hát rosszfelé fordult; idegen útra. Megásta a saját sírját, most aztán belefekhet. De hát miért is gondol ilyesmire? Nem sír az, hanem ágy. Még mindig ez jár a fejében – „nem sír az, hanem ágy” – amikor hatalmas árnyék tornyosult fel a sötétben, majd lassan kinyiotta a kocsi ajtaját.

Szerintem: 

Ez az a történet, amit szerintem akkor is ismer mindenki, ha nem látta a regényből készült filmet. Vagy, legalább egy jelenetet tud mondani belőle. A zuhanyzós késelés. Hitchcock egyik legismertebb filmje és jelenete ez, bár ez a történet nem kevés popkulturális utalás tárgya is.

Bloch volt, aki kitalálta Norman Bates karakterét. Ő álmodta meg a történet ikonikus elemeit – megírta a zuhanyzós késelést, de

a történet végén, ahogy megismerjük az igazságot, az is az ő szüleménye. Hitchcock híres arról, hogy szeretett adaptálni és gondos munkát végzett. Bloch adott is olyan alapanyagot, amiből bőven lehet mit kihozni, amit a rendező meg is tett.

A történet egyik legjobb eleme szerintem, hogy krimibe ágyazza a horrort. Van egy kis szerencsétlen titkárnő, aki férjhez akar menni, de a vőlegénye előbb rendezni akarja az adósságait. Így a nő lop, amikor felrémlik előtte, hogy ezzel a pénzzel hamarabb lenne belőle mrs. Csak éppen a nagy esőben betéved a Bates Motelbe…
Mary eltűnik és megindul a nyomozás. Kapunk hatékony magánnyomozót, aggódó húgot és vőlegényt, meg közömbös helyieket, akiket nem nagyon zavar Bates és a motelje.
Így a horror nem közvetlen, mert Mary és a hozzá kapcsolódó fókusz látszólag a lényeg.

A Bates Motelben aztán vár minket mindenféle rettenet. Szavazni kellene, kinek melyik benne a legerősebb horror-jelenet vagy ötlet. Mert ez egy sorozatgyilkos története is, aki késsel és borotvapengével nagyon hatékonyan aprít. Bloch szinte fekete humorral szemlélteti, amikor lecsap és hullik Mary feje. De a fizikai horroron túl ott van Norman Bates beteg, hasadt személye is és az anyja teteme, amit preparált a fia. Szóval, melyik az ijesztőbb? A slasher hentelés vagy a pszichés gondok? Én az utóbbira szavazok.

Bloch az ép szereplői és Norman váltásával eléri, hogy a könyv akkor is izgalmas, feszült maradjon, ne beteg, amikor mélyre ás egy ilyen elme működésébe. A filmet már láttam, így tudtam a poént, az a meglepetés nekem kimaradt. Viszont, nagyon érdekes volt úgy olvasni is, hogy ezt ismertem. Mert lehet keresni az utalásokat, és vannak. Norman és Norma beszélgetéseiben néha éppen csak ki nem mondják a tényleges helyzetet, de csak akkor érteni ezt meg, ha ismerjük a véget is.

Nincs túlírva, hangulatos és Bloch még ízléses is tudott maradni. Olvastam már olyan hentelős horrort, hogy hányni lett volna kedvem. Ez nem ilyen. Igen, benne a horror és a gyilkosságok és a rettenet, de thriller és krimi is mellette, így sokkal kevésbé megterhelő. Az sem ártott, hogy Mary történetével egy olyan hétköznapi, női történetet hoz, amivel könnyű azonosulni és még a női olvasókat is meg lehet vele fogni. Lazít mind a sötétségen, ami különben a regényben megvan.

Meglepően sok mindenért érdemes ezt a regényt elolvasni. Jó történet, krimi és horror egyben, ütős véggel. Megáll önmagában.

Közben meg az alapja filmeknek és sorozatoknak, mert ahogy mondtam, Norman Bates történetének sok élete lett: Bates Motel évadok, a klasszikus film és folytatásai, Hitch életrajzi filmek. De még a friss Monster-t is ide tenném – Bloch maga felemlegeti a regényben Ed Geint, mint akihez hasonlítják Normant. Vagyis, ott az ihlete. Az Ed Gein-sorozat egyik PR szövege meg az, hogy ez a gyilkos volt az ihletője a Psychónak, A bárányok hallgatnak-nak és A texasi láncfűrészes mészárlásnak.