Fülszöveg: 

Egy család, amelyet a szeretet tart össze. Egy évszázad, amely számtalan embert próbáló eseményt tartogat. Sorsok, amelyeket sokszor a végzetszerű találkozások alakítanak…

Miközben a történelem fellegei egyre gyülekeznek, és mind több a baljós előjel a harmincas évek Európájában, az emberek ugyanúgy szeretnek, félnek, féltenek, vágynak és tanulnak, élik olykor bonyolult, olykor megejtően egyszerű életüket, mint máskor.
Az első kötetben megismert Barbara gyönyörű felnőtt lánnyá cseperedik, fényes jövő áll előtte, és találkozik egy igen megnyerő fiatalemberrel is. Szerető közege fészekként öleli körül, ám a sors bőven tartogat még számára és családja számára megpróbáltatásokat.

Szerintem: 

Most kicsit olyan érzésem van, hogy egyik tragédiából menetelünk a

családokkal a másikba.

Az kifejezetten megrázó volt, ahogy az oroszok végeztek a legtöbb családtaggal az előző részben. Itt sokáig altatásban voltunk, születtek a gyerekek, nőttek, iskolába jártak. Aztán elkezdett egyre hangsúlyosabb lenni egy titok, valami Grazyna születése körül. Ahhoz képest, hogy milyen titokzatosnak és nehezen megfejthetőnek van feltüntetve, igazából nagyon adja magát, hogy mi lehetett a titok. Nem is lepődtem meg, amikor ki is lett írva, hogy Grazyna örökbe fogadott gyermek, akit zsidó szülei halála után fogadtak be és otthon a magukénak kereszteltették. Ez már előre vetítette, hogy mi felé haladunk. A korszakból pedig jön is: a nácik felemelkedése, ahogy elkezdik meghozni a zsidótörvényeket, már Ausztriában is. A család persze küzd, és trükköznek, de már nagyon érzem, hogy menetelünk a holokauszt és a zsidók megbélyegzése, kiírtása felé.

Talán a dinamika, ami most nem nagyon akart stimmelni. A végére felpörög, több szálon is beindulnak az események, de a kötet első felében csak vártam. Az különösen nem esett jól, hogy Krzysztof szála alig van jelen és nem is érünk el vele sehová. Annyira vártam, hogy ő és Barbara egymásra találjanak, de még mindig rejtély, mi van a fiúval. Ahogy a kerettörténet is eltűnt, az ottani szereplők most fel sem bukkannak.

Sokat mond, hogy az első részből az a jelentsor maradt meg legjobban, amikor Emilia megszüli a második gyerekét, Attilát. Ahogy ott van az élhetetlen, semmirevaló báró apja, aki csak okoskodik, az oda vitt doktorral italozgat, míg Agnieszka és a család másik felének kell a sarkára állnia, hogy a bába megmenthesse az anyát és gyerekét. Ahogy utána a báró gyorsan és köszönés nélkül vissza is utazik Pestre. Nagyon el van kapva az élhetetlen, végtelenül büszke és tönkrement nemes képe, aki nem tud lemondani az előjogairól, élősködik és megkeseríti a családja életét, miközben elvárja a tiszteletet és jelen esetben az anyagi támogatást is a vejétől. Annyira jó a portréja, hogy simán őt találtam a történetben a leginkább ellenszenvesnek, pedig jönnek fajgyűlölők is, akik simán agyonvernek egy papot.

Még mindig nem Barbara a középpont, hiába az ő neve a sorozat címe is. Most lesz egy udvarlója, és kb. ennyi, amit róla el tudok mondani. Agnieszka, Emilia és kicsit Grazyna, akik fontosabb szereplők nála. De családregény, már 3 generációval, sok szereplővel. Annyira nem is emelkedhetne ki, de azért feltűnő, mennyien jobban ki vannak emelve nála.

Továbbra is áll, hogy igényes szappanoperaként olvasható. A fordulatai, ahogy a családtagok élete alakul hoz mesés elemeket, nagyon végzetszerű lecsapásokat, de ez finoman van megírva. Ízléssel.

És már nem kérdés, merre halad a folytatás. Jön veszélyként a zsidók üldöztetése, és a náci felemelkedés. Ha tényleg eljutunk 56-ig, akkor lehet, hogy nem is trilógia lesz belőle, hanem még több rész.

Idézet: 

Döbbenetes, milyen csapdába tudnak kerülni emberek a saját érzelmeik miatt.