Fülszöveg: 

Egy száz évvel ezelőtt kezdődő történet, amely ma is égető aktualitással beszél a végzetről, a háború kegyetlenségéről és a túlélésről

Barbara idilli gyermekkorának az 1920-ban kirobbanó lengyel-szovjet háború vet véget. A kislánynak hamar meg kell tanulnia alkalmazkodni az élet váratlan nehézségeihez, és szembenézni az elkövetkező évek olykor fájdalmas eseményeivel és veszteségeivel. Családja életben maradt tagjai segítségével országhatárokon átívelő menekülés vár rá, s amikor végre úgy tűnhet, hogy mindnyájan szerető gondoskodásra lelnek, a végzet újabb kihívások és próbatételek elé állítja őket. Azonban mégsem adják fel. Összekapaszkodva merítenek egymásból erőt, mert elszántan hiszik, hogy a sorsukat nem a külső körülmények, hanem a saját tetteik alakítják…

Szerintem: 

Új regény, új történet és újabb család meséje. Ez már nem Náray saját élményein alapul, hanem

egy ismerős történeteit építette be a regénybe, ez nem is titok. Mégis, olyan erős déjá vu érzetem van, hogy az már az olvasási élményem is rontotta.

Ez Barbara és családja története, de folyton Zarah és az ő családjának kalandjai rémlettek fel. Ahogy a családot legyilkolják, ahogy menekülni kell mással. Az elvesző testvér – itt nem iker, de közel álltak korban is. Náray stílusa is nagyon hasonló, így most állandóan emlékeztetnem kellett magam, hogy ezt a regényt még nem olvastam, hiába olyan, mintha mégis.

Egy nagy tragédia áll a középpontban, és drámaira is sikerült annak a jelenetsornak a megjelenítése. Ahogy a kozákok jönnek, és a lengyel nemesség kastélyait megtámadják. Ahogy beássák és lefejezik a férfiakat. A menyasszony, akinek az esküvője előtti este vérzett el a kezei között a vőlegénye, majd maga is bevégezte, miután egy osztag orosz meggyalázta. A gyerekek, akikre rágyújtották a fészert. Csupa brutális, fájdalmas kép, amit át is hat a túlélők fájdalma. Minden ide vezet majd vissza, és minden innen is indul el. Ugyan halad a cselekmény, évek telnek el a regényidő alatt, de ennek az esténének a feldolgozása és túlélése, a következmények, amiről a regény szólt.

Több kiemelt alak van benne, és egyelőre még Barbara messze nem főszereplő. Ő csak egy kislány, aki beilleszkedik az új életébe, iskolába jár, és nagyon ritkán tűnik fel. Inkább Agnieszka és Grazyna története ez. A fiatalasszony, aki elvesztette a férjét, de egy másik túlélővel összefogva, a rá bízott gyerekekért küzd és továbblép. Az anya, aki nagyon mélyre zuhant, beteg lett és intézetbe került, de a szeretet és a család majd visszahozza.

Még az is olyan ismerős, ahogy Náray nem fél szappanoperákat idéző elemeket beemelni, de nála nem is tűnik annyira lehetetlennek. Gondolok itt arra, amit Emilia, Agnieszka menye megjátszik. Aki simán behazudja az intézetben, hogy még nem látta az asszonyt, nem a rokona. Ahogy a férjét is megtéveszti, aki pedig nagyon szerette volna visszakapni legalább az anyját, ha már az apját és a lánytestvérét lemészárolták. Vagy, ahogy Grazyna és Lukasz egymásra találnak. Ahogy nem házasodhatnak össze, mert hiába özvegy már a nő, erről hivatalosan nincs papír.

Van annyi és olyan cselekménye, ami leköt. Ha az ízlésemhez képest lassan is haladnak az események. Cserébe megvan az ízlés, a stílus, amit eddig is szerettem a szerző köteteiben. Nagyon finoman meg tudja jeleníteni a szereplők környezetét, a lelki épülésüket. Atmoszférája van a könyvnek, amiben akad bőven tragédia is, de a továbblépő, a boldogságot megteremtő embert ünnepeli, aki képes értékes életet teremteni.

Az értékrendszere is a szokott. Család, tisztesség, szeretet. Ebben a történetben jó emberek útját kísérjük, akik megérdemelnék, hogy boldogok legyenek. Hibázhatnak, lehetnek ellenszenvesebb vonásaik is, de különben nem ez a jellemző rájuk. Itt most meglepően – erkölcsi értelemben – jó embereket követünk. Kedvesek, intelligensek, összetartók. A tragédia is ilyenné kovácsolta őket, de különben is pozitív szereplők lettek volna.

Eleve több kötetesre lett tervezve, és ennek nagyon látszanak is a darabjai. Az egyik, a keret. Anton története, aki meg lesz bízva a sírok feltárásával, az eset tisztázásával. Ott is van testvérdráma, nagy szerelem. És várok is egy poént, hogy majd személyesen hogyan lesznek érintettek az esetben, mert egyelőre az tényleg csak keret – a munkán túl más még nem köti oda a többieket. A másik, hogy bőven maradtak nyitott szálak. A legnagyobb az, hogy mi történt Krzysztoffal, és az utolsó rész azt vetíti előre, hogy ez derül ki majd a folytatásból.

Egyelőre ennyi, aztán majd a 2. rész után folytatjuk. Pláne, mert trilógiává lesz bővítve, de erről majd később.

Idézet: 

A bosszú egy olyan vég nélküli ebéd, amitől soha nem lakhatsz jól.

A halál ostoba. A halál soha nem tudja, hogy mit csinál, és a halálnak soha nincs jó oka. De ha valaki életben marad, annak mindig van.