Fülszöveg: 

Mióta Jack Forman felesége a Xymos Technology nevű cégnél dolgozik, egyre furcsábban viselkedik. Julia sokkal feszültebb, zárkózottabb, és néha napokra eltűnik a vállalat nevadai sivatagban lévő telepén. Ezért Jack úgy dönt, hogy személyesen jár utána a dolgoknak. Ám a helyszínen olyan tudományos felfedezés birtokába jut, amelynek bámulatos fejlődése beláthatatlan következményekkel járhat az emberiség számára.

Szerintem: 

Egy olyan történet a szerzőtől, ami hozta, amit Crichtontól várok. Van

történet, kaland és izgalom, ugyanakkor a sci-fi részeket tudományos alapossággal, alátámasztva meséli. Mintha meg is történne, nem csak ötlet lenne.

Jól van felépítve a történet. Talán távolról indít – ahogy Jack otthon maradt apaként gondoskodik a gyerekekről, és felmerül benne, hogy fontos beosztásban levő feleségének viszonya lehet. De aztán Jack is az események sűrűjében találja magát, és mélyebb értelmet kap, amit korábban megtapasztalt. Mert Julia nem egy viszony miatt távolodott el a férjétől és a gyerekeiktől. Lesz nyomozás, lesz tudományos oldal, és harc az életben maradásért.

Izgalmas a regény, és lehet drukkolni is a főszereplőnek, hogy élje túl a vele történtekre, értse meg, mi történik körötte. Talán csak azt rónám fel, hogy túl nagy meglepetések nincsenek. Valahogy adja magát, hogy az evolúció majd ilyen irányba megy el, és a vállalati érdek hogyan szülte meg ezt a helyzetet. Ha az olvasó elég cinikus, még azon sem lepődik, amin Jack igen. Akiben még van erkölcs, és meg tudja lepni, hogy a cég a haszonért mit be nem vállalt.

Az egyik vonzerő a kötetben éppen Jack, aki egy klasszikus, régimódi és erkölcsös főhős. Neki elvei vannak, és miközben szakképzett, vezető tudós is, erősek az erkölcsi alapjai. Neki nem a profit a lényeg, hanem a tiszta eredmények. Ő nem huny szemet a szabályszegés és gátlástalanság felett, aminek meg is kell fizetnie az árát. De megfizeti, mert ő megalkudni nem tudna. Ez kell ahhoz is, hogy meg tudja oldani a regényben keletkező problémát. A megalkuvók olyan sorsra jutnak, mint Julia. Ha egy pillanatra vissza is kapják a régi énjüket, nem élhetik túl a szabályok áthágását és a meggondolatlan döntéseiket.

Crichton ilyen bizakodó: ugyan egy tudományos irány veszélyére figyelmeztet, de a történet végére vissza tud állni az egyensúly. A veszélyes elemet megfékezik, nem jön el a nanorobotok vezette forradalom. Megmarad a mesékre is jellemző elrendezés. A jók megkapják a jutalmat, akik vétkeztek, megfizetnek érte.

A stílusában két színezet kap hangsúyos részt. Ott van Jack, mint családapa és férj. Vannak érzelmi részek, főleg a gyanakvás van nagyon jól eltalálva, ahogy a házassága végét érzi, és gyanakodni kezd Juliára. Simán olvasható a könyv az ő olvasmányos kalandjainak, amiben benne van a rajjal való összecsapás, de a családapai feladatköre is.
Ugyanakkor van egy tudományos réteg is rajta. Sok mindent elmond a nanorobotokról, az evolúcióról és téma a mesterséges intelligencia. Felötlött bennem, hogy a raj mennyire emlékeztet a Hadállatban egy nagyon hasonló formára. De ez volt előbb, jegyzem meg. Tchaikovsky kötetében már egy továbbgondolt, más irány van, más alapokkal. De, aki olvasta mindkettőt, talán érti, mi szerintem a hasonlóság. Elkalandoztam – ezeket a részeket, a magyarázatokat tárgyilagosabb, szárazabb és tudományos stílusba tette a kötetbe, igyekezve mellette érthetőnek is maradni.

Szeretem az üzenetét is. A tudomány önmagában nem jó vagy rossz. Az emberen múlik, aki használja, hogy mi lesz belőle. Ezért kell az erkölcsi érzék, ami megvan Jack alakjában. A nagyvállalati érdek, a humanizmus hiánya a katasztrófába vezet, ami mindennek véget vethet. Igen, elég erősen benne van a profitorientált, magukat istennek képzelő emberek és vállalatóriások kritikája.

Szerettem a történetet, a főszereplőt. Ha idegesített is, hogy pl. miket hallgatnak el Jack elől és hogyan fokozzák ezzel a vészhelyzetet, értem, hogy a cselekményt ezt miképpen tette krimisebbé, olvasmányosabbá.
Ez egy olyan Crichton-regény, amit tudtam szeretni.

Idézet: 

Nem tudták, mit cselekszenek.
Tartok tőle, hogy ez áll majd az emberiség sírkövén.
Habár remélem, hogy talán szerencsénk lesz.