Fülszöveg: 

Milos nyomozó általában öngyilkossági ügyekben szokott nyomozni. Most azonban egy igazi gyilkossági ügyet kap. Meghal egy férfi, és állatok tetemei lógnak a közeli fákon.

De mi történt?

A nyomok egy izgalmas nőhöz, Kishához vezetnek, és a Teaházas Lányokhoz, akiknek a halálhoz való viszonyulásuk határozottan gyanús. Milos minél inkább beleássa magát mások életének nyomaiba, annál megdöbbentőbb dolgokra jön rá önmagáról.

Kicsoda ő, és mi a múltja?

Kisha döbbenten szembesül azzal, senki mást nem érdekel, hogy a Hillstadtból nyomtalanul eltűnt egy lány. Mindenáron meg akarja találni Ewát, de amióta meggyanúsították őt a szeretője meggyilkolásával, minden lépését figyelik. Ráadásul valami megsérült a virtuális férje adataiban is. Rá kell jönnie, hogy ki és miért manipulálja az emlékeket, ám a Milos iránti különös vonzalom csak még inkább összezavarja a nyomozást… Mi az, amit érez? Mi ez a különös vágy?

Szerintem: 

Az újdonság varázsát nem tudnám rátenni, ha

nem is ebben az összetételben, de a sci-fi zsáneren belül ilyen történetek már vannak. Feltöltött személyek és a fizikai testben maradtak, a krimi szál és az élményvásárlások. Ismerős, de így együtt nekem tetszettek ebben a regényben.

Az alap nekem leginkább egy krimi volt. Adott egy kisváros, ahol olyan kiválasztottak élhetnek, akik a testükben élnek és halnak, rögzítik az életük és a velük történtek felvételeit, érzelmi rögzítéseit eladják. Van, amit spontán készítenek és értékesítenek, más dolgokat eleve megrendelésre tesznek meg és élnek át, hogy a megrendelő az ő szemükön keresztül szintén átélhesse.
Itt történik a bűnügy. Egy világ szinten meghatározó vállalkozó fia az áldozat. Elsőre baleset vagy öngyilkosság – mivel éppen egy olyan szekta nyert teret, melynek követői öngyilkosok lesznek, ez lenne a kényelmes mindenkinek. A kiérkező nyomozó, Milos azonban túl sok mindent talál, ami ennek ellent mond. Pl. a környékbeli eltűnt állatok megcsonkítva és fellógatva kerülnek elő ugyanabban az erdőben. Emberek tűnnek el.

A nyomozás dupla: Milos a férfi kapcsán ás egyre mélyebbre a környéken, az áldozat családjában és erre kapcsolja rá a városkában történteket.
Másik oldalról egy itt élő nő, Kisha is próbál nyomozni. Ő az eltűnt barátnőjét, Ewát akarja megtalálni. Első közös pont: az erdő, ahol a barátnő eltűnt, a férfi meghalt. Aztán kiderül, hogy Kisha a halott férfi alkalmi szeretőinek egyike és Milos kénytelen gyanúsítottként kezelni.

Szépen le van vezetve ilyen vonalon is, és Bartos Zsuzsa igyekszik mögé tenni a technikát is. Pl. Milos egy virtuális asszisztenssel dolgozik, aki olyasmikben segít be, mint a környékbeli felvételek begyűjtése, rendezése. Kerek volt kriminek, ha a megoldás az az indokok, mi miért történt, már túlmegy a sima krimi kereten.

Mert bizony olyan kérdéseket tesz be a történetben levő technika révén, amelyek már átvisznek sci-fi és mélyebb kérdések felé. A szereplők folyamatosan kénytelenek szembesülni magukkal, az identitásukkal és a világban elfoglalt helyükkel. Olyan létformák vannak már, amelyek átírták a valóságot. Csak virtuális formában élők, vagy olyan más testbe bemásoltak, mint Milos.
Még az is ki fog derülni, hogy olyan technika is van, amivel bele tudnak nyúlni az átmásolt személybe, pl. képesek teljesen megváltoztatni az emlékeit. Így aztán jó kis kérdés, hogy ki kicsoda igazán.

Elég komolyan körbe van járva ez a téma, a csavar is erre épül. Gondosabb, felépített, mintha csak egy sci-fi környezetben játszódó krimi eleme lenne. Azért filozófiai mélységnek nem mondanám, de érdemi rész benne. Ez nem feltétlenül populáris és könnyen olvasható, de nekem mássá és mélyebbé tette az élményt.

Amit viszont nem szerettem: szerelmi szál. A gazdagok játszmái és viszonykái még el is mennének ebben a mű-világban. De Kisha és Milos között is alakul valami, amivel már több bajom akadt. Eleve nehezen azonosultam azzal, Milos mennyire és milyen gyorsan a nő bolondja lesz. Aztán ezen a szálon is lesz egy olyan csavar… A végére csak sikerül egy olyan elemet is beleírni, hogy a fal adja a másik pofont.
Ha nagyon akarom, azért ebben is mélyebb kérdések feszülnek. A szerelem mennyire ösztön, mi a vonzalom alapja?

Könnyen olvastam, értelmesnek is éreztem. Van egy jól eltalált pont a fejtegetések és a krimis felépítés/szövegezés között, hogy ne érezzem se túl populárisnak, viszont nem is komoly és filozófiai.

Igazából meg tudom érteni, miért megosztó. Még én is küzdök azzal, hogy Kisha egyes döntései mennyire zavarnak, vagy a végére kiderülő igazságokkal. De még ezekkel együtt is, nekem tetszett. Most kifejezetten bejött, ahogy krimi is, szerelmes is, meg sci-fi is, mélyebb 'én'-nel és értelmes élettel kapcsolatos fejtegetésekkel.

Idézet: 

Éljen a szerelem mindenhol! Az idealistáknak köszönhetően forog tovább mégis újra meg újra a világ, gondolta Milos enyhe mosollyal az arcán […]