Fülszöveg: 

Brecht 1939-ben írt darabja a harmincéves háború idején játszódik ugyan, a kor kispolgárainak történetét írja meg: azét a kispolgárét, aki megélhetése érdekében újabb és újabb engedményeket tesz, míg végül túllép azon a ponton, amelyről még visszatérhetne.

Szerintem: 

Ugyan a harminc éves háború adja a keretet, de igazából mindegy is, melyik háborúban járunk. A történet lényege ugyanaz marad.

Hősnőnk, a címszereplő

Kurázsi mama markotányosnő. A sereget követi, és kereskedik. Nem csak túlélni akar a családjával – három gyerek három apától –, de vagyont is szerezni. Ő abban hisz, hogy a háború jó dolog, mert lehet nyerészkedni. A családja pedig megy utána, egészen a végzetig.

Mert Brecht éppen azt játssza meg, hogy kiforgatja a mama vágyait. Annyira elvakítja a kapzsiság, a minél jobb üzlet, hogy fel sem fogja, tőle is mit el nem vesz a háború. Vagyis, a három gyerek sorsa részről részre pecsételődik meg, nem utolsósorban az anyjuk viselkedése, de alapvetően a háború miatt. Mert a háborúban az átlagember nem fog nyerni semmit, csak veszít.

Jó kérdés, hogy Kurázsi mama milyen ember. Az egész történetet ismerve szánnivaló. Több lehetősége is lenne megmenteni a családját, kiemelni magukat vagy tenni valamit, de a vagyon ígérete nem engedi, hiába egyre több körötte a vér és tragédia. Az elvakultsága, a kapzsisága elítélendő, ahogy az erkölcse is. Még azt is meg lehetne kérdőjelezni, hogy mennyire szereti a gyerekeit – mert az üzlet mindig, náluk is előbbre való. Ha nem üzletel, Eilif nem lett volna mellőle beszervezve katonának. Ha nem alkudozik a váltságdíjról, Stüsszi nem lesz kivégezve. Pedig tud ő áldozatot hozni, szereti őket – a biztos, kényelmes élet sem kell neki a szakács oldalán, ha az ára, hogy Kattrint hagyja el. De nem elég és nem tanul a hibáiból – miután már maga maradt, akkor is csak megy tovább a sereg után a kocsijával, immár magát befogva a hámba. Nem gonosztevő, nem is jó ember, maradok az első gondolatomnál: szánnivaló.

A gyerekei mind más jellemek, és bizonyítják, mindegy ki vagy, a háború végez veled. Eilif, aki a tettre kész és bátor, úgy megtanulta a katonai erőszakot, hogy amikor békében is így jár el, kivégzik érte. Stüsszi hiába az engedelmes fiú, aki követi a parancsokat, nem saját egyéniség, őt is kivégzik. Végül, Kattrin, akit leginkább áldozatnak éreztem. Mert ő az ártatlan, aki családot akar, jószívű és bele is abba hal, hogy másokat ment meg a haláltól.

Nyomasztó, szomorú. De azzal nem vádolható, hogy ezt ne árulja el az elejétől. Előre utaló nyitánya van: már a kezdetben elhangzik, hogy a gyermekei sorsa a közeli halál, csak Kurázsi mama marad a végére. Így is lesz.

Nem könnyű olvasni sem. Dráma, tehát párbeszédekből áll össze. Csak éppen se nem igazán élőbeszéd, se nem líra. Van a szövegben dallamosság, de a szóhasználat, a szereplők stílusa meg nagyon más és nem is klasszikus ritmika, rímekkel és verslábakkal. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok benne a dalbetét. Színpadon el tudom képzelni, hogy feldobja, egyfajta zenés átkapcsolás, de olvasva nem szerettem.

Az üzenetét szépen átadja és lehet a cselekmény kapcsán beszélni róla. De olvasni nem volt jó. Nem tudom, talán előadva, színpadon jobb, de így nem volt a fogamra való.

Idézet: 

Ne légy olyan jólelkű, Kattrin, soha többé, kereszt áll a te utadon is.