Fülszöveg: 

„Revizor érkezett!” A vidéki orosz kisvárosban fejvesztett kapkodás kezdődik: mindenáron meg kell nyerni az inkognitóban érkezett revizor tetszését. Küldöttséget menesztenek hozzá, ünnepséget rendeznek tiszteletére, a polgármester még a leányát is feleségül adná hozzá.
Ám ekkor, mint derült égből a villámcsapás, úgy éri őket a hír…

Szerintem: 

Ez egy olyan darab, amit akár aktualizálni is lehetne. Nem tudom, mennyire lenne vicces, ha

napjainkba lenne helyezve és ma néznénk meg, mire jutna egy ilyen félreértés.

Mert a történet egy személytévesztésre épül. Hlesztakov bukott pétervári fiatalember, akinek nem fűlik a foga a munkához. Az apjából kiszedett pénzen mulatni, kártyázni, úri módon élni – de semmit nem dolgozni. Ez megy neki. Mikor hazarendelik, a pénzét hamar elkártyázza és egy kisvárosban ragad minden nélkül. Már a fogadó ott tart, hogy feljelenti, már nincs bizodalma a fizetésben. De – a polgármester megtudja, hogy revizor fog hozzájuk érkezni. Két helyi nemes meg látja az előkelő, pétervári ruhás ifjú és már meg is van a tévedés.

A darab innentől kezdve azzal nevettet, hogy nagyon sokan és mennyi módon akarják a fiatalembert lefizetni. A bírótól kezdve az iskolaigazgatón át a kórház vezetőségig, az árusokat és a családot is beleértve. A korrupció magasfoka, amin Hlesztakov jót szórakozik. A történet egy nagy groteszk tükör: mindenki csal, mindenki korrupt és amikor jön az ellenőrzés, a megoldás a lefizetés. Vagyis, egy újabb bűn. Nincs is rendes ember a környéken sem.

Ez az, amivel ma szerintem nagyon könnyű azonosulni. Esélyek egyenlőség? Bárki lehet belőled? Jobban élünk, mint egykor? Ki hiszi ezeket el? A rendszer, ez a lefestett és velejéig korrupt rendszer ehhez túlzottan is ismerős. Ha ma valamit keresnék ebben a darabban, az a valóságra rádöbbentés lenne. A kapcsolati tőle, a törvénytelenségek, ahogy ember embernek farkasa. Talán a világ változott, de az emberek és a hatalomban ülők nem lettek jobbak.

Ami miatt viszont nem tudtam értékelni vagy szeretni a darabot, az az, hogy nem adott nekem olyan szereplőt, akit bírnék. Hlesztakov semmivel sem jobb, mint a kisvárosi emberek körötte. Egy ingyenélő, szerencsejátékos vidéki nemesfiú. Még csak nem is okos, nem neki kell átvernie a helyieket, egyszerűen csak beleesik egy szituációba, amit alaposan kihasznál. Kifejezetten irritált végig, ahogy olyan gondolatai voltak, hogy miképpen veri el a most szerzett pénzt. Pl. további kártyázás.
Nagyon könnyen kiváltotta belőlem a történet az ingert, hogy jöjjön egy vírus, aztán minden szereplő haljon meg kifejezetten fájdalmasan.

A szöveg viszont jó. Könnyű olvasni, igényes és értelmes. A nevekkel, a helyzetekkel, a szereplőkre jellemző beszéddel és helyzetkomikummal dolgozik. Jobban élveztem, mint a Holt lelkeket.

Igazából értem, miért klasszikus és mit mond máig. De most nagyon az lesz belőle a vezető benyomásom, hogy mennyire utálatos, ellenszenves és korrupt benne mindenki.