Fülszöveg:
MILÁNÓ, 1946.: Estee, a fiatal és tehetséges ballerina fájdalmasan int búcsút Felixnek, gyerekkori szerelmének. Tudja, a fiú sohase venné el őt feleségül. Hiszen Felix az egyre sikeresebb családi pékségbirodalom örököse, és a szülők jómódú lányt néztek ki számára. Szóba sem jön egy táncosnő, hiába dolgozik a világhíres operaházban, a Scalaban.
LONDON, napjainkban: Lily, a kezdő borász értetlenül forgat kezében egy régi dobozkát, amelyben egy hajdani, olasz recept és egy elsárgult színlap rejtőzik. De az ügyvédi irodában váltig állítják, hogy ezeket Lily nagymamája rakta bele egykor, ám csak most kerültek elő, amikor felszámolták a régi leányanya-otthont.
Innentől kezdetét veszi Lily fordulatos utazása Olaszország megannyi helyszínén és korszakában. Amire kideríti, ki volt valójában a nagymamája, arra is rájön, milyen jelentőséggel bír a még most titkos recept. Mert ez a mogyorós csokikrém nagyon hasonlít a modern Nutellára. Végül már csak egy a kérdés marad Lily számára: képes-e igent mondani egy olyan életre, amelyet a szíve diktál?
Szerintem:
Annyira elkoptatottnak érzem a formát, hogy már csodálkozom, mégis mennyi ilyen regény születik. Vagyis, a mai korban élő, általában női leszármazott felfedezi
az őse történetét, amit mi párhuzamosan olvashatunk is, mintha csak akkor történne.
Igaz, itt legalább a múlt jól működött. Annyira, hogy sokkal szívesebben olvastam Estee, mint Lily történetét. Mindkettő különben női regényes, de csak Estee szála élne meg önállóan. Ha Lily csak önmagában állna ebben a regényben, akkor szinte üres lenne.
Talán ezzel a síkkal kezdem. A lány egy olasz borászatba érkezik gyakornoknak és tovább fejleszteni a tudását. A főnökével lassan viszonyba kezdenek, és meg is felel neki, hogy csak addig szólnak a dolgok, amíg Lily haza nem tér. Csak aztán Lily elkezdi felfedezni, hogy a nagymamája nem az volt, akinek gondolták. Örökbe fogadott baba volt, és itt vannak a gyökerei. Egy recept segítségével nyomozni kezd, megismeri a tágabb családját és egyre inkább otthon érzi magát. Vajon az alkalmi kapcsolata lehet állandó és építhet itt magának egy másik életet? Romantikus regény, szóval, a kérdés költői.
Minimalizálva vannak a konfliktusok és a romantikus szál még akár fárasztónak is nevezhető. Nem is tudtam eldönteni, Lily vagy a főnöke kifogása gyengébb, miért csak laza viszonyuk van. Műnek hat a helyzet. Jobban sikerültek az olasz rokonok, és ahogy egyesek gyanakodva fogadják az új rokont. Teljesen érthető – nekik a megélhetésük is kockán forog, nem csak simán beesik egy sosem látott rokon.
Estee esetében sokkal több minden történik, és nem csak érzelmi szinten. A lányt kislánykorától hajtja az anyja, hogy nagy balerina legyen. Ott van egy gyerekkor, ami tele volt munkával, tiltásokkal és egy nagyon kemény anyával. A kapcsolata Felixszel gyerekkori barátságból fejlődik majd tovább, és itt már komolyabb indokok is vannak, miért nem kellene együtt lenniük. Ők tényleg megszenvednek azért, hogy a saját életük és azzal éljék, akivel és ahogy akarják. Bár nem kellene a terheket egymáshoz mérni, de amit ők kiállnak, sokkal több, mint amin Lily sokkal nehezebben verekszik át magát.
Ezzel el is árultam, hogy Estee szimpatikusabb nekem, mint Lily. Mindkettőnek vannak mélypontjai, de Estee az erősebb jellem. Folyamatosan veszít el dolgokat, mint a legjobb barátnőjét a háborúban, de ő mindig megtalálja a módját, hogy értelmesen éljen tovább. Céltudatosabb. Lily leginkább kimerül annyiban, hogy az apjával megálmodott tervet követi és ennyi.
A szerelmi szálakban is a múlt a jobb. Abban volt szenvedély, végzetesség. A jelenben Lily története inkább olyan semmilyen. A sorok között megtörténik és annyi. Az is olyan kurta-furcsa, ahogy a kapcsolatoktól irtózó szerelme majd hirtelen meggondolja magát és ad egy komoly esélyt maguknak.
Női regény, túlírt érzelmekkel. Estee esetében is sokalltam, de azt el tudtam viselni. Lily nyűgjei viszont nem tudtak érdekelni. Érzelmes, belülről megfogott regény, amiben az 'én' és az 'érzelmek' viszik a prímet.
A zsánerben kicsit az átlag fölé tenném, de csak azért, mert Estee és Felix szimpatikusak voltak. Az ő történetük érdekes volt, gasztronómiával és balettel, míg Lily csak kereste magát és az őseit.
Idézet:
Mi értelme a sikeres életnek, ha nincs melletted egy társ, akivel együtt élvezheted?
De nem hiszem, hogy a szerelem és a jó társaság valaha is kimegy a divatból.