Fülszöveg: 

Penelope ​Keelinget váratlan szerencse éri: édesapja festményeinek ára egyszerre jelentősen felszökik a műkincspiacon. Ám az asszony, aki világéletében szerény körülmények között élt, és mihaszna férje oldalán nem kevés nélkülözés közepette nevelte fel három gyermekét, mégsem hajlandó megválni az immár nagy értéket jelentő képektől. Különösen közel áll szívéhez a Kagylószedők című festmény, melyet annak idején nászajándékba kapott édesapjától. Elkerülhetetlen a családi konfliktus: Penelope egyik lánya, Nancy, és fia, Noel igyekeznek megkaparintani a kisebbfajta vagyont érő képeket, hogy az eladásból szerzett pénzből jómódban élhessenek. A Keeling család fordulatos történetét a festményekért folyó vetélkedés foglalja keretbe, ugyanakkor a klasszikus remekművek kitűnő jellemrajzait idéző szereplőket felvonultató regényből az olvasó kiváló képet kap az elmúlt fél évszázad angol társadalmának jellegzetes alakjairól.

Szerintem: 

Megkaptam a választ a kérdésre: Rosamunde Pilcher köteteit sem viselem könnyebben, mint a belőlük készült filmeket a tévében. Egyszerűen

nem tudom felfogni, miért kellett ezt a történetet 600 oldal fölé megírni.

A cselekmény ugyanis számomra édeskevés. Akármelyik síkot nézem, szinte semmi sem történik. Főleg a jelen rossz ilyen szempontból, ott képesek ugyanazt ragozni több fejezeten át. Hány mondatba tudom összefoglalni? Penelope szinte kamaszként teherbe esik, férjhez megy. A férje katona, a lány hazaköltözik és ott szül meg. Egy amerikai katonával megismerkedik, érte kész lenne elválni. A férfi azonban meghal, Penelope a férjével marad. Kvázi egyedül neveli fel a gyermekeiket, akikből 2 idős korára az anyjuk ellen fordul. A nagyapjuk híres festő volt, és az anyjuktól követelik a nála levő képeket, vázlatokat, amikből jobban akarnak élni. Penelope azonban elvonul nyaralni két megismert fiatallal, akiket szívesen össze is hozna. A végrendeletében aztán mindenki megkapja nagyjából, ami kell neki az élethez. 8 mondat, de még szűkebbre tudnám venni. Egyszerűen ez nem az a könyv, ami elkápráztat az eseményekkel és a fordulatokkal.

Ellenben érzelem annyi van benne, hogy abba bele lehetne fulladni. A szereplők megbeszélik mit éreznek és kitárgyalják, többen fel akarják fejteni, miért. Aki szereti az ilyen érzelmi mélymerülést, ezt nagyon szeretni fogja. Mert annak jó.
Következetes és több generáción át tudja mutatni, mi miből jön, mi hogyan él tovább a gyerekekben. Milyen sérelmek, vágyak halmozódnak.
Még az is szerethető benne, ahogy az embereket mutatja. Kifejezetten a gyarló alakok portréja pontos: Nancy, aki fent igyekszik tartani egy nagypolgári életet és státuszt, ki akar tűnni, noha a férjével és a gyerekeivel kifejezetten átlagosak és szürkék, de akkor sem enged a nívóból. Akkor is magániskolába jár a gyerek, ha felét fel se fogja, amit tanítani akarnak neki és pont. Mert sikk ott végezni, más meg kit érdekel? Noel, aki mindig többre vágyik, és tele van álmokkal, hogy miből csinál vagyont és karriert. De ő egy tipikus nagyravágyó álmodozó, akinek a tehetsége és szerencséje nincs meg ahhoz, amit el akar érni. Penelope rá is mutat majd, hogy mennyire az apja tükre – és mégis, vannak szerethető vonásai és más szemszögből rendes fiú.

A konfliktus végig a pénz miatt van. Penelope számára nem igazi érték, neki az emberek és az élmények számítanak. Akik a kellemetlenebb szereplők, nekik forog minden az anyagiak és az azon megvehetők körül. Ez üzentnek sem rossz különbben: rossz. ha nincs pénze az embernek, de nem szabad a rabszolgájának lenni. Az annak is ad pluszt, aki másnak juttat akár pénzt, akár más ajándékot.

A regény szerkezeti trükkje az idősíkokkal való játék. A jelenben Penelope már idős, felnőtt gyermekekkel és unokákkal. Vannak az életében rejtélyek, megbánások. Sok mindent nem mondanak ki, és Pilcher húzza az olvasó agyát, hogy mi és miért alakult így az élete végére. Ahhoz meg a múltban a válasz, amit párhuzamosan olvashatunk.

Női regény, sok érzelemmel és így is van megírva. Ezek nekem érzelmileg túlgondoltak és túlírtak, nincs ez most sem másképp. Értem, miért világsiker, csak nem a komfortzónám része.

Talán egy dolog van, amit nagyon tudtam hiányolni benne. A történet központi eleme a Kagylókeresők című festmény. A főszereplő apja elismert festő volt, és sokáig is élt. De valahogy a művészet kimaradt a kötetből. Vártam volna, hogy nem csak azért van ott állandóan az a kép a témák között, mert az egyiknek érzelmi, a másiknak dollárnyi értéke van.

Az ilyen regényekre szoktam mondani, anyámnak tetszene. Ő szereti a románcokat, és ebben azért több van, mint szerelem és románc. Szinte inkább női, mint simán romantikus történet. Nekem jobban bejött volna a kép körüli több bonyodalommal és valami élesebb konfliktussal, több cselekménnyel.

Idézet: 

Egyáltalán nem fontos a pénz. Sose érdekelt. Csak akkor fontos, ha nincs. És ha szép dolgokat vehet rajta az ember. Nem sportkocsit vagy bundát, hawaii hajókázást s más efféle haszontalanságot, hanem igazi, nagyszerű dolgokat: függetlenséget, szabadságot és méltóságot. Meg tudást. És időt.