Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Kennedy: Tiltott gyümölcs

2024. november 26. - BBerni86

Fülszöveg: bada.jpg

A felszolgálás, az önkéntes munka és az egyetemi tanulmányai mellett Maggie Reillynak semmire sincs ideje. Különösen nem egy kapcsolatra. Szerencsére megtalálta a tökéletes megoldást: azt a férfit, akivel évente csupán három-négy alkalommal találkoznak. Amikor azonban ritka találkáik egyikére megérkezik a hotelbe, nem azt a férfit találja ott, akire számított, így merő véletlenségből a leghírhedtebb hollywoodi rosszfiú, Ben Barrett ágyában köt ki.

Ben, aki legutóbbi botránya után szeretne eltűnni a nyilvánosság elől, semmi másra nem vágyik, csak egy kiadós alvásra. Ehelyett szenvedélyes csókcsatába bonyolódik egy gyönyörű és meglehetősen meztelen vörös hajú nővel. A bocsánatkérést elfogadja, ám egy búvóhely most igen jól jönne számára… és ha még izgalmas és bonyodalommentes szex is jár a lakáshoz, hát miért is ne menne bele?

Ben azonban hamarosan ráébred, hogy egy hét a legkevésbé sem elegendő a karakán, szókimondó hálótársával. Ennél ő többet akar. Sokkal többet… Maggie viszont a kapcsolatok esküdt ellensége, Ben pedig nem csak egy egyszerű srác, hanem a világ egyik legismertebb sztárja. A sok csillogás és a félelmek között megbújva lángra kaphat az igaz szerelem?

Szerintem: 

Tulajdonképpen egy nagy baj van ezzel a kötettel – iszonyatosan

szimpla. Se egy csavar, se egy meglepetés, se valami izgalom. Nem is értem, miért nem csak egy novella. Nem érzem elégnek egy regényhez.

Ha nagyon gyorsan össze akarom foglalni, akkor a céljaiért élő Maggie rossz hotelszobába libben be, és nem az alkalmi pasijával, hanem egy ismeretlennel kezd akciózni. El is menekül, de a férfi megtalálja és bumm! Még az is kiderül, hogy szupersztár. Aki menekülne a sajtó elől, és pont Maggie-től kér menedéket. Nem is titkolja nagyon, milyen hátsó szándékkal: fel akarja szedni a lányt. A kötet meg kimerül annyiban, hogy Ben álompasiként viselkedik, míg Maggie nagyon el akarja lökni magától, de persze egy ponton rá kell jönnie, hogy mit/kit akar az életében.

Hozza a románcok kötelező elemeit és nem tesz hozzá semmit. Lesz buta félreértés, nagy gesztus, minden, ami kell. Ahogy a vége is pontosan az, mint tucatnyi társának. Nem látom, miért lenne ez más vagy több, mint a sok rokon kötet. Bár legalább vékonyka, mintha érezték volna, hogy ez nem is igazán regény alapanyag, csak egy elnyújtott novella.

Jó szokásomhoz híven a női hős megint csak idegesített. Maggie egy olyan fóbiát/félelmet cipel magával a kapcsolatokról, ami folyamatában nézve több, mint gyászos. Kennedy túl is ragozza, hogy mitől és mennyire fél. Az egyetlen megoldása pedig csak annyi, hogy ellöki, aki közel kerülhetne hozzá. Mellette meg be van állítva egy szentnek, aki keményen dolgozik, hogy legyen pénze az egyetemre. Mellette keményen tanul, állandóan esszéket ír és annyira komolyan veszi a gyakorlati helyét, mint más a tényleges munkahelyét sem.
Bajom volt azzal is, hogy milyen körítés van megadva annak, hogy a diploma azért is annyira fontos neki, mert nem csak segíthet vele másokon, de végre jól is keres majd és lesz kerete majd családot is alapítani. Komolyan fogtam a fejem, hogy nem egy világban élünk? A szociális munkásokról mindenfelé, itthon, médiában, de filmekben is csak azt hallom, hogy mennyire alulfizetettek és ezért mennyire keményen meg is kell dolgozniuk. Fel nem fogtam, hogy ez az alulfizetett szakma hogyan lenne az anyagi biztonsága alapja.

Benről meg annyit, hogy túl tipikus nyálregény hős. Híres, gazdag, jól néz ki, és már kiélte magát. Most jön Maggie, és 180 fokos fordulattal jófiú lesz érte. Nem tudom azt sem komolyan venni, hogy amennyit látott belőle, az alapján beleszeretne vagy ennyire megváltoztatná magát és az életét.

De ez regény, mese, ne is akarjam túlmagyarázni.
A jók elnyerik a vagyont és a szerelmet. Rossz meg talán nincs is benne. Mellékszereplő se sok, mert Maggie és Ben évődése a regény masszív alapját.

Kennedy könnyed, csajos stílusa megvillan azért, de Maggie félelme és kötődéstől való irtózata képes felülírni a könnyedséget. Dráma azért nem lesz belőle, de lelki sebek és fájdalmak, azok szenvedélyes ecsetelése bőven akad.

Egy antológiában, némileg kisebb terjedelemben elment volna. Önálló regényként nem igazán látom az életképességét. De ez van: a szerző népszerű, ha más szedéssel lehetett volna másként is kiadni, ez már csak így marad. Önálló kötetként, kisregény helyett regénynek. Kár.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1218739414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Puller István 2024.11.26. 23:14:56

Nem értek ezekhez a cukros taknyokhoz, de a Moonlight Shadow énekesnőjét igazán kihagyhatták volna belőle. Vannak ilyen online névgenerátorok, a Los Angeles-i telefonkönyv, bármi...
süti beállítások módosítása