Fülszöveg: 

Gigi Grahamnek pontosan három célja van: bekerülni a női hokiválogatottba, aranyat szerezni az olimpián, és kilépni híres apja árnyékából. Eddig minden rendben is lenne, ha nem lenne két apró probléma… Na jó, egy apró és egy nagy, mogorva probléma. Giginek javítania kell a játékát a kapu mögött, és ehhez Luke Ryder segítségére van szüksége.

Ryder 195 centi magas, kigyúrt, előítéletes, goromba… és állati dögös.
De akkor is ő az ellenség.

Persze a Briar hokicsapatánál az új társkapitánynak is megvannak a maga céljai. A férficsapatot összevonták egy rivális hokiprogrammal, így Rydernek olyan kerettel kell dolgoznia, ahol mindenki utál mindenkit. És ha ez nem lenne elég, a nyári edzői lehetőség, amit meg akar szerezni a legendás Garrett Graham mellett, elérhetetlennek tűnik, miután sikerült a lehető legrosszabb első benyomást tennie példaképére. Szóval a Gigivel kötött kis alkuval mindketten csak nyernek. Ryder segít a lánynak bekerülni a válogatottba, cserébe ő dicséri egy kicsit az apjának. Az egyetlen bökkenő? Az a csontig hatoló, agyzsongító, szédületes vonzalom, amit próbálnak figyelmen kívül hagyni. Veszélyes játékot játszanak, de a végén talán mégis megéri a kockázat.

Szerintem: 

Túl sok mindent nem lehet hozzátenni. Kennedy kitalálta, hogy lehet még egy szezon hokit írni az eddigiekhez. Vagyis, volt az

alapcsapat. Aztán jött az egyikük húga és az a baráti kör. Most pedig már a gyerekeik lesznek szerelmesek és hokiznak.

A minimális csavar az lenne, hogy Garrett gyerekei közül a lánya és nem a fia akar hokisztár lenni. Nem mintha a fiú nem lenne tehetséges, de az anyjától örökölt zenei tehetség és szenvedély inkább megvan benne. Gigi viszont olimpiára akar menni és másra sem vágyik, mint az apja büszkévé tételére.

Innentől viszont visszatérünk oda, ahol korábban is voltunk. Van egy hokisztár, akit Gigi elsőre nem kicsit talál ellenszenvesnek. Ami inkább elfojtott szenvedélyt jelent, ami ki is robban, amikor egyetemen egy légtérbe és pályára kerülnek.
Éppen olyan szerelmi történet ez is, mint a fent említett előzményekben. Semmi meglepetés, annyira a séma szerint készült.

Ahogy belegondolok, igazán egyetlen dolog lepett meg. Gigi és Ryder nem csak összejönnek a végére, de még most, az egyetemi évek alatt össze is házasodnak Vegasban. Jó gyorsan, ami azt illeti. Egy szezon alatt minden bele is fér. Erre nem gondoltam volna, de Kennedy így írta meg. Igaz, ettől nem lesz más az összképem, mert ez az egyetlen, ami más, mint a sémája.

Bár jelen van a kötetben a sport is, ez elsősorban szerelmi történet. Azt követjük nyomon, hogy ez a két fiatal miképpen kezd összebarátkozni, lesznek barátok extrákkal, majd ki merek mondani, hogy ez nem viszony, hanem már szerelem.
Eltörpül mellette, hogy Gigi az olimpiai keretre hajt, vagy miért van olyan rossz híre az egykori diák olimpikon Rydernek.

A szereplők is ismerősek a szerzőtől. A makacs, erős lány, aki kiáll magáért. A macsó pasi, aki bárkit megkaphatna, aki sztár is, meg jól is néz ki. Még az is olyan ismerős, hogy van egy elég nagy trauma a múltjában, amit majd megismerünk, és amivel majd rájöhetünk, mennyire csalóka a látszat. Ryder sokkal több, mint egy jó hokis.
A mellékszereplők elvesznek mellettük. Volt, amikor ezt komolyan sajnáltam, mert Gigi családja, főleg a testvére érdekeltek volna. De Kennedy két emberre összpontosítva alkot történeteket, ez is olyan.

A nyelvezet is a szokott. New Adult romantikus tipikus. Vagyis, nyál- és erotikus regényhez passzoló, obszcén betétekkel. Azt is mondhatnám, nem éppen az a nyelvezet, amiért kiemelném és szeretném. Van ennél rosszabb is, de jobb is bőven.

Ismételve magam, semmi meglepő. Átlag, amilyet a szerzőtől megszoktam. Most majd az lesz érdekes, jön-e a folytatás nálunk is. Nem lepne meg, ezek a könyvek jól mennek, hiába egy séma mind.

Idézet: 

– Senki sem szeret veszíteni, G! De továbbra is azt mondom, hogy nem veszítettél semmit. Ez csak egy pillanat az időben.
– Egy pillanat az időben – visszhangozza erőtlenül.
– Igen, és most, ebben a pillanatban padlón vagy. De nincs ezzel semmi baj, mert én itt vagyok, hogy felemeljelek.
– Örökké? – suttogja, és felnéz rám hatalmas, szürke szemével.
– Örökké. Ha elesel, én felemellek. Örökké.