Fülszöveg: 

Az ​egyetemista Rachel egy könyvesboltban dolgozik, itt találkozik Jamesszel, akivel rögtön megtalálják a közös hangot. A szikrázóan intelligens fiúval hamarosan lakótársak lesznek, és ezzel egy olyan barátság veszi kezdetét, amely örökre megváltoztatja az életüket. Bohém életüket folytonos anyagi gondok közepette élik az írországi Corkban, vad tivornyázások közepette.
Amikor Rachel beleszeret nős egyetemi tanárába, Dr. Fred Byrne-be, kieszelnek egy tervet: könyvbemutatót szerveznek neki, hogy utána a lány elcsábíthassa a férfit. Frednek azonban más vágyai vannak. Titkok és kompromisszumok sorozata kezdődik, amely összefonja James, Rachel, Fred és Fred elbűvölő, jó kapcsolatokkal rendelkező, tehetős felesége sorsát.

Szerintem: 

Már a PR szövegben benne van, hogy Rooney köteteire hajaz. Azt kell írnom, hogy egyet is értek ezzel. Egy értelmesebb románc, amivel mégsem tudok megbarátkozni.

Az előnyére válik, hogy

életszerű. Ahogy James és Rachel legjobb barátok tudnak lenni, és ez a kapocs minden próbát kiáll, noha a szerelmi életük majd próbára teszi. Rachel látja meg Fredet, szeret bele és viszi be a társaságukba. Csak éppen Fred, aki nem mellesleg még nős is, nem viszonozza Rachel vonzalmát. Ellenben James és közte szikrázni kezd a levegő és megindul egy nagyon különös szerelmi négyszög. Az olyan emberi, ahogy és amit titkolnak, ahogy az életük intézik. Nagyon gyarlók, és még a nemes cselekedeteikben is van valami visszatetsző. Pl. amikor Fred felesége ráébred, hogy a férje csalja, természetesen azt feltételezi, hogy Rachel a harmadik, nem pedig a lány fiú lakótársa. Rachel pedig falaz.

Nem egy szokványos történet, és ennek ellenére sem kötött le. Talán, mert érzelmeken és lelki kínokon alapszik, én pedig jobban szeretem a pörgő cselekményt. Ebben viszont nem sok minden történik. Ha már tudjuk, hogy Fred minimum biszexuális és James, nem Rachel lesz a szeretője, ismerjük is a regény fő csavarját. Ezen túl alig van benne valami. Kivéve, az érzelmi meneteket és játszmákat. A főszereplőit szépen összerakja, és valahol értékelem azt is, hogy nem akarja megszerettetni őket. Szimpla, bárhol színre léphető, hibázó emberek, akik boldogulni akarnak valamiképpen. Csak éppen most nagyon nem szerettem róluk és a kicsinyes dolgaikról olvasni.

Erre kapcsolnám rá a másik problémám. Nem kaptam olyan szereplőt, akit kedveltem volna. Igazán nem tudom okolni, talán a gyarlóságaik hosszú sorára fognám, hogy mindenki ellenszenves lett. Olyan szinten a szereplők ellen voltam, hogy valami tömegkatasztrófa, amiben mindenki meghal, nekem simán belefért volna zárásnak.

De mai hang, a kortárs életet tükrözi vissza és nem egy klisés románc. Simán többre tartom a Duna-rekesztő erotika és klisé halomnál, de ennek ellenére nem szerettem.