Fülszöveg: 

A harmincéves Carli egy marburgi kávéházban dolgozik. Építészmérnöki tanulmányait abbahagyta, mert imádott olasz nagyszülei halála után mély gyászba zuhant, és elképzelése sincs, hogyan tovább: a marburgi közös albérletet nem neki találták ki, és a kávéházban végzett munkája sem éppen telitalálat. Az egyetlen fénysugár az életében a legjobb barátnője, Fritzi.
Ám egy napon minden megváltozik: törzsvendégük, Fabrizio egyik napról a másikra elmarad, és Carlit nem sokkal később az idős férfi végrendeletének felolvasására hívják. Megtudja, hogy Fabrizio örökséget hagyott rá Firenzében. Carli mindent maga mögött hagyva elindul a napsütötte Toszkána szívébe, ahol a kanyargós utcácskákon sétálgatva és az olasz finomságokat kóstolgatva nem csupán a városba szeret bele. Egy napon pedig rábukkan egy régi levélre, és nyomozni kezd…

Szerintem: 

Nagyon kellemes, női regény. Van benne kis szerelem, múlt utáni nyomozás és

egy élet újraindítása. Közel van ahhoz, hogy ideális strandkönyv legyen, bár annál csendesebb és nem olyan szórakoztató, mint amit oda sorolnék.

A cselekmény Carlotta körül bonyolódik. A nő beragadt egy boldogtalan életbe, amit felráz, amikor kávézóbéli törzsvásárlója meghal, és a nőre hagyja firenzei lakását. Carlotta átmegy megnézni, és egészen beleszeret a jó helyen lévő műhelybe. Miközben méltó utódnak igyekszik kiadni – és megfejtené Fabrizio életének titkát –, megismeri a várost és beleszeret az olasz életérzésbe, az itteni életébe. Már itt tervezi a jövőjét, az álma után eredne és az eleinte ellenszenves Elio sem olyan idióta, mint elsőre tűnt.
Látható: igazán nagy események nincsenek benne, messze van ez egy körömrágó thrillertől. Egy kellemes regény, amiben a többre érdemes hősnő rájön, milyen életet szeretne élni és megtalálja ehhez a társakat is. A kis nyomozás is, Fabrizio életének tragédiája felé, a szerelem és család körül bonyolódik.

Ami jó a cselekményben, hogy Carlotta élete minden területét megváltoztatja. Nem csak arra van kihegyezve, hogy ki kibe szeret bele és mennyire. Sok szereplőt mozgat, nem csak a leendő szerelmeseket. Valóban teremt a szerző egy baráti kört Carlotta köré, kedves és szerethető emberekből. Némelyik hoz kis humort, mások dinamikusak és pörgetik az eseményeket.

Talán azért is olyan jó a regény hangulata, mert segítőkész, pozitív emberekkel van tele. Nincsen se gonosz, se személyek közötti konfliktus. Építő kapcsolatok alakulnak ki. Az egyetlen szereplő, aki első ránézésre és nagyon ellenszenves lesz a viselkedése miatt a hősnőnek, meg pont megfelel a szerelmi trope-nak. Az első benyomás csalóka: a mogorva, ellenséges Elio valójában csupaszív, kissé introvertált, de nagyon szerethető férfi.
Carlotta pedig pont az a szereplő, akinek lehet drukkolni, hogy szépen tegye rendbe az életét. Kissé csendes és elveszett, de nagy a szíve. Aranyos, jót akar és kissé álmodozó. Közel van a helyes szomszéd lány típushoz, talán kicsit bátortalanabb annál a szereplőtípusnál. De nagyon szépen feldobja az életét, és pozitív üzenet, ahogy újra lehet kezdeni, és van értelme legalább megpróbálni egy jobban megfelelő életet kialakítani. Nem beragadni a taposómalomba.

Szerettem a könyvben azt is, hogy mennyi szeretettel és színnel igyekszik Firenzét bemutatni. Azért ezzel a könyvvel nem mennék el felfedezni a várost, de aki járt már ott, fel lehet ismerni helyszíneket és hangulatokat. Hasonló leíró stílust a szerepelőknél is bevet Mai – azt helyenként túlzsúfoltnak éreztem. Egy nagyon összetett mondatba annyi külső jegyet besűrít, hogy kétszer neki kell futni, mire el bírtam képzelni a szereplőt.

Ezzel együtt is, inkább szerettem ezt a kissé szárazabb, leíróbb stílust, mintha nagyon érzelmes lenne. Női regény, de nincs túlpörgetve sem Carlotta érzelmi világa, sem a lágyabb érzések. Könnyen olvasható, lineáris és meghagyta a szentimentalizmust Fabrizio múltjának.

Összességében szívesen olvastam, hozott egy kis mediterrán napfényt a téli napba. Mai pedig megy azon írók közé, akinek más könyvét is szívesen el fogom olvasni.