Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Arany: Murány ostroma

2025. január 20. - BBerni86

Fülszöveg: nincs neki.murany.jpg

De arról szól, hogy Wesselényi miképpen veszi be Murány várát a 17. században. Nem a sereggel - próbálkozik azzal is, de nem működik. Így a várúrnőnek kezd el udvarolni és nősüléssel jut be a vérba.

Szerintem: 

A magyar történelmi románcok egyik eldöntetlen kérdése, hogy Wesselényi és Zichy Mária tényleg egymásba szerettek-e, vagy ez egy politikai frigy és alku volt. A helyzet az, hogy Arany János hőskölteményéből se tudom eldönteni.

A tények: a hadvezér be akarta venni Murány várát, amit az

özvegy Mária grófnő védett. Katonailag nem boldogult, így feleségül vette a nőt és megkapta a hozománnyal a várat. Ami Aranyál megjelenik: a katonai ostrom megkezdése, majd annak belátása, hogy ebből nem lesz sikeres várostrom. Akkor találja ki Wesselényi, hogy más taktikával próbálkozik. Udvarolni kezd a nőnek, aki tesztelni is akarja a férfit, mielőtt a karjába omlana. Találkát ad neki, ami valójában egy csapda. Fogságba ejtik. De onnan férjként és nem fogolyként távozik. Bele enged látni Arany politikai számítást és érzelmeket is, kinek mi tetszik.

A történet nem mozgat sok szereplőt – igazán hárman jelennek meg benne. A várostromló Wesselényi – Veselényinek írja Arany, de képtelen vagyok ezt a formát ide átvenni –, Mária és az asszony mindenese, Kádas úr. Megjegyzem, ha az utóbbin múlik, akkor Wesselényi sikertelenül távozik vagy marad fogságban, de a hatalom Mária kezében volt.
A hármas közül talán az asszony az, akit Arany a legjobb érzékkel ábrázolt. Egészen sikerült belelátnom Zrínyi Ilona előképét: egy olyan asszonyt, aki mert más lenni, mint a kora elvárása. Aki férfiasabban viselkedett, jobban irányította az életét és nem csak egy baba volt a családja kezében.

4 részre oszlik a mű, de igazán sok cselekmény nincs benne – amiket eddig is jeleztem: a sikertelen ostrom, udvarlás, a csapda és az egymásra találás. Durva is, ahogy egyik percről a másikra már párosként kezeli a történet a két főszereplőt, az kissé a dark romance-okra jellemző, nem a történelmi témákra. Egyszerű, lineáris, könnyen követhető.

A forma: archaikus. Nehezemre is esett olvasni, és nem csak az olyan írásképek miatt, mint a már jelzett gond a nevekkel. A forma verses – hősköltemény –, és mindig is jobban szerettem a prózát a líránál. Pláne, hogy ez a történet egy időszakban nagyon népszerű volt és többen megírták. Ha jól emlékszem, Jókainak regénye is van róla. De ez az Arany költemény – örülök annak, hogy legalább cselekményben epikai, van története.
Azt még nem próbáltam ki, hogy időmértékes is-e, de az ütemhangsúlyt már olvasás közben kiéreztem belőle. Ha nem is szeretem a nyelvezetét, a dallamát olvasás közben is érezni. A rímei pedig egyszerűek – 1 versszak 4 soros, AABB rímképlettel. Meglepően egyszerű rímekkel.

Érdekes volt ilyen formában is megismerni ezt a történetet, de nem mondhatnám, hogy az irodalmi kánonom része lesz. Most is úgy érzem, ezt egy regényben jobban el lehetne beszélni, ha Arany igyekezett is némi kalandregényes színnel megverselni.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6218779058

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása