Fülszöveg: 

Mikhál, a paplány és Henrik, a hóhér házassága, majd Mikhál menekülése a hóhér házából és szerelmének beteljesülése Kalondai Bálinttal, Kassa bírójával egy szélsőségesen romantikus elemekkel megrajzolt tragikus végű szerelem története.
A romantikus meseszövés lehetőséget nyújt Jókainak, hogy ezt a véres szerelmi drámát egy izgalmas, fordulatos kalandregény keretében mondja el. A történet hátterében II. Rákóczi György kora, a törökök elleni portyázó harcok, Kassa város mindennapi életének apró eseményei állnak. A felvidéki hegyek között megbújó rablók, a török fogságok és fogolycserék, a városi farsangi mulatság és a bíróválasztás ceremóniája, a korabeli háztartás apró műhelytitkai, a boszorkányos kuruzslás és varázslat misztikus hókuszpókuszai megdöbbentő helyismerettel, csillagászati, növénytani jártassággal, maradandó történeti, kultúrtörténeti, etnográfiai anyaggal lepi meg az olvasót, és teszi emlékezetessé a regényt.

Szerintem: 

Jókai Mór egyértelműen a magyar romantika nagymestere. A franciáknál tudok nem egy olyan nagy, de tragikus történetet, aminek a vége szabályosan fáj. Hugo, Dumas is nagyon tudott ilyet írni. A Szép Mikhál jó példa arra, hogy Jókai is utánuk tudta csinálni.

Történelmi színt választott, és a török korba

helyezte Mikhál történetét. Egy tudós tanár lánya, aki minden készséget megszerezve nevelkedett. Nem csak szép és a női mesterségek tudója, mint a főzés vagy a varrás, de több nyelven beszél, több tudományágban jártas leány. A konfliktust a férjhez menés okozza: Mikhál a bukott diák Bálintot szereti, de az apja meg van róla győződve, hogy az a fiú nem viszi semmire. A lányát a kedvencének, a már papi hivatalt kapó Henriknek szánja. A lány választhat: Henrik apai áldással, vagy mehet Bálinttal, de akkor kitagadja.

Jókai pedig halmozni kezdi a korstílusra jellemző nagy fordulatokat, hogy inkább éreztem magam mesében vagy szappanoperában, mint történelmi regényben. A fiatal férj megvallja, hogy kamaszként elszökött, de most haza kell menniük apai áldásért. Lesz is sokk, amikor kiderül, hogy Henrik egy hóhér fia és az apa el is intézi, hogy Henrik maradjon ott utódjának. Bálint katonának állása, kalandjai. A lányszöktetés. Titkos esküvő álcában. A házaspár felemelkedése. A boszorkány bosszúja. Pedig ügyesen keveri, hogy történelmi tényeket és szokásokat a mesés elemekkel vegyíti. Ahogy undorodnak a hóhértól, miközben szükség van rá, kifejezetten jól is keres – ezt már másban is olvastam, valóban így viszonyultak ehhez a szakmához. A törökökkel való együttélés elemei.

Kicsit bajban voltam azzal, hogy ebben a történetben ki is a hős? Miért kellene drukkolni? Aztán rájöttem, hogy Bálint és Mikhál a történet jobb sorsra érdemes szerelmespárja, csak éppen a módszereik egy része megosztó. Ahogy a szöktetés zajlik, és bárhogy csavarja is az ember, Mikhál bigámia bűnébe esik. A bűnük egy jó része különben a boszorkányé, eleinte a páros törvényes úton rendezte volna a helyzetet, de erről lebeszélték őket. Hűséges, kedves párként éltek, a feljebb jutásukért is megdolgoztak, erényes és jó emberek voltak. Kassa javára váltak, szerették őket és viszont. Ellenben Henrik nagyon lezüllik, rá mindent felpakol Jókai. Olyan nőkkel kezd, akiket aztán ő végez ki hóhérként. Kártyás szerencsejátékfüggő lesz, erőszakos és hatalmával visszaélő. Bosszúálló, hatalomvágyó. Arra már egyértelmű a jó – rossz felállás. Tudtam is sajnálni, amikor olyan szerencsétlenül alakulnak a körülmények, hogy Mikhál személyazonossága lelepleződik és Henrik az életüket követeli.

Jókai a párból tragikus hőst farag, akik nem lépnek a becstelen útra akkor sem, amikor az életüket mentenék meg azzal. Elszökhetnének, de nem teszik. Tagadhatnák a történteket, de bevallják. Elfogadják az ítéletet, ezért a halált. Amit nem vesz be a gyomrom, hogy mennyire a szerencsén múlt az eset. Bálint anyja a fiatalok védelmére kel, és nem sokon múlott, hogy nem menti meg őket. Ő ráérez, hol van Henrik gyenge pontja, aki csalással szerezte a feleségét, és amire hivatkozva érvényteleníteni is lehetett volna a frigyet. Amiért őt vonnák felelősségre. Ha Bálint nem vág az anyja szavába, ha nem vall be mindent, akkor pillanatokon belül Henrik visszakozik és nem változott volna semmi. De a becsületesek vallottak, így elkerülhetetlen lett a tragédia. A korstílus része az ilyen vég, ezek a tragikus vesztek. Mikhál hóhér által hal, Bálint ugyan a lefejezést a részeg Henrik miatt túléli, de aztán Eger ostromakor hősi halott lesz.

Jókai ugyan az erkölcsi világrendet visszaállítja, mindenki megfizet a gazságaiért. Henriket elcsapják a hóhér állásából, nem marad senkije és semmije. Az öreg, aki kitudta Mikhál titkát és tönkretette, a grófnéval is próbálkozott, de a gróf párbajban végzett vele. De ettől nem érzem jobban magam, mert a tragikus hibát nem lehet jóvátenni, a jók is szenvedtek és elestek. Bele tudom magyarázni, hogy a bukásukkal hogyan lesznek nagyobbak, és ezzel az erkölcsöket miként magasztalja a történet, de nem szerettem érte. Ezek a történetek fájnak, ez is fájt, és így is kell lennie. Ezzel népnevel. Csak éppen szórakozásul nem olyan történetet akarok olvasni, ahol a végén kedvem lenne a könyvet földhöz csapni, mert nem veszi be a gyomrom, mennyire igazságtalan és szerencsétlen a főszereplők sorsának alakulása.

Kicsit olyan volt a történet, mintha Jókai mindent még egy kicsit tovább vitt volna. Mesésebbek a fordulatok, mélyebb a tragédia kútja is. Talán ezért is éreztem inkább mesének, mint történelmi regénynek. Az már túlzás, ami egyes cselekményszálakon zajlik. Noha a korstílus jellemzője a mesés, váratlan fordulatok és a gazdag cselekmény.

Az olvasást nehezítette, hogy a regény nyelvezete régies. Jókai regényvilágában eleve sűrűn találkozunk német és latin szavakkal, egy más kor nyelvén íródott. De a legtöbbször gördülékeny, és ha nem mai köznyelv, közel szoktam érezni hozzá. Most ez nem volt meg. Mintha a történelmi kort a nyelvvel is igyekezett volna megidézni, de innen még messzebb van a török kor és ez a helyesírás, ilyen kifejezések és nyelvezet ma nem esnek jól.

Vagyis, megosztott vagyok. Tudok több mindent írni, ami tetszett benne. Fordulatos, szórakoztató cselekményt kapunk, egy nagyon is szerethető szerelmespárral. Csak a tragédia nagy lett a végére és nem volt könnyű a szöveget sem olvasni.