Fülszöveg: 

Ginával, ​Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé.
Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot.
Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon?

Szerintem: 

Klasszikus ifjúsági regény, de még mindig meg tud lepni, mennyi arca van. Ok, lényegesen könnyedebb, mint amilyen az írónő komolyabb regényei, több a cselekménye, de azért

nagy mélységek vannak ebben is.

Nagyon jó középiskolás történetnek. Egy különleges világ, a szinte börtönszerűn zárt Matula világába nyújt betekintést. A különféle órák, a tanárok sokszínűsége, a diákok kisebb és nagyobb csínyjei mind le tudtak kötni. Egyszerre vannak nagyon iskolás pillanatai és nagyon sokat elmond a diákbarátságokról, amelyek majd minden bizonnyal az idő próbáját is kiállják. Itt egy-egy osztály nagyon szoros közösségé állt össze, ezért is annyira kemény, amikor a lányok egy dühből elkövetett árulkodás miatt kivetik Ginát maguk közül és a lány hiába próbál bármit, nem békülnek meg vele. Mégis, izgulunk érte és várjuk, mit tud még Szabó Magda kitalálni, hogy közelednek és távolodnak egymástól, mi lesz az a pont, ahol megtörik az utálkozás.

De az alakok potréi a legtöbb esetben sokkal többet rejtenek, mint ami elsőre észrevehető bennük. Nem simán egy-egy osztálytársat kapunk, hanem sorspéldákat. Az árváét, akinek még annyi kis családi élet sem jut, mint a társnőinek. A zsidó lányét, akinek ebben a helyzetben szó szerint veszélyben van az élete. Az ösztöndíjasokat, akik pontosan tudják, hogy teljesíteniük kell, mert ha elvesztik a helyüket, a családjuknak semmi esélye sem lesz taníttatni őket. A hiú férfi, aki annyiban nézi az embereket, hogy mennyire tükrözik vissza a saját személye iránti imádatát. A jólelkű, de kemény nő, aki szigorral szeret.

Erre jön rá az a téma is, hogy ki az igazi hős. Horn Mici válik az írói szócsővé, és mondja ki a nagy igazságot. Hogy vannak a látványos gesztusok, a látszólag hősök. De azokat kellene észrevenni, akik rejtve és minden jutalom nélkül, önzetlenül teszik a dolgukat.
Ezt a témát játssza azzal is, hogy ki rejtőzik Abigél álcája mögött. A lányok is találgatják, rejtélyként húzza előre a cselekményt, miközben remekül példázza, hogy a látszat mennyire csalóka lehet. Hiszen Abigél pont az lesz, akire Gina a legkevésbé gondol. Olvasóként azért több jelet kapunk és kitalálható, de szépen fel van építve, hogy a titok a végére a lány előtt is felfedésre kerüljön.
De Gina édesapja is ebbe a csoportba illene. Attól, hogy nem ér célt a csoportja, elárulják és megölik, nem lesz kevesebb a tette. Ő is egy olyan rejtőzködő hős, aki csendben és rejtve igyekezett sokaknak a lehető legjobbat tenni.

Szabó Magda finom lélekrajzokat tud festeni, és Gina alakjában nagyon sok mindent meg tudott ragadni. Egy elkényeztetett, gazdag és hirtelen kislányt, aki a hibái ellenére is szerethető. Könnyű együttérezni vele, és fejlődik. Ő a történet során felnő és kifejezetten izgalmasnak találtam, mennyi mindennel fejezi ki Szabó Magda, hogy ő már egy másik Gina. Komolyabb, erősebb, más. Az egyik legjobban megfogott rész talán az volt, amikor a lányok gúnyolni akarják a kitalálósdival, ő meg csendesen fogadja, mintha csak egy nagyobb testvér mosolyogna a kisebb gyerekes játékán. De azok a részek is ülnek, amikor ráébred saját kislányos vonásaira korábbról. Mint a Kuncz Feri-eset, amikor rádöbben, mennyire gyerekes volt tőle azt hinni, hogy a nénikéje szalonjában ő is nagylány már, akinek komolyan udvarolhat egy huszonéves katonatiszt. Pedig csak egy kislány volt, akinek imponált a szép férfi kedvessége, aki csak kihasználni igyekezett.

De ki lehetne emelni, hogy milyen jól elkapta Horn Mici megragadó személyiségét, aki mindenkit le tudott venni a lábáról. Noha minden mögött van egy hatalmas gyász, a két világháború elvette tőle az élete szerelmét, majd az egyetlen gyermekét. Sok mindent lehet ebben a regényben sajnálni, olyasmiket is, amiket csak hallunk. Nekem az is fájdalmas jelenet volt, amikor Gina Mici halott fiának szobájában lel menedékre, és szinte még érezni ott azt a fiatalembert, aki már soha nem jöhet haza. Azt a fiút látatlanban is nagyon sajnáltam, és remekül jelképezi azt a generációt, azt a sok életet, amelyet Gina apja szeretne megmenteni a jövőnek.

Remek az időkezelés. Szabó Magda tudta azt, hogy egyetlen nap vagy pár óra történéseibe belesűrít egy egész életet. Itt ennél tágabb teret engedett a cselekménynek: ősztől tavaszig egy jó fél év történetét meséli el, de ebbe bele tudta tenni a múltat és a jövőt is. Tele van beszúrással, amely árulkodik arról, hogy mi történt korábban a szereplőkkel, és a történet vége után mi fog még történni velük. Még akkor is, ha ezekkel előre el van mondva több minden, pl. Gina elveszti az apját, akit elveszejtenek, akkor is megmarad a feszültség, mi lesz még.

Nagyon sok érzelmet ragad meg és tár fel. Szerelmet, gyermeki rajongást. Zsuzsanna nővér és König, valamint Gina és az apja kapcsolata kapja a legmélyebb színeket, de a barátságok is élnek ezeken a lapokon. Torma, Kis Mari, Bánki – amit ezek a lányok egymásnak jelentenek, ahogy ez szemben van állítva azokkal a barátnőkkel, akiket Gina a pesti életével hagyott hátra. Ég és föld a kettő közti különbség.

Mindehhez hozzájön, ez egy nagyon igényesen megírt regény. 50 elmúlt, de teljesen érthető és gördülékeny ma is. Szépen van megírva, irodalmi szókinccsel és gyakran olyan beszédekkel, belső leírásokkal, amelyek az igényes irodalom közé emelik. Az olyan képek, mint a háború, amelynek nem hősi halottai, hanem áldozatai vannak, megragadtak.

Ha valamibe kötözködni akarok, akkor a Matula világában van egy pont, amit nem értek. A szigor mértéke. Zsuzsanna, aki a nagybetűs JÓ ebben a történetben, még ő is olyan kemény ezekkel a lányokkal, hogy annak nem értem a célját. Mintha valóban börtönben, és nem iskolában lennének. Miért jó az egy intézménynek, hogy a diákjai úgy érezzék, ki kell csalniuk maguknak egy kis boldogságot?
Nyilván része a regény varázsának ez a nagyon más, zárt világ is, de a nevelési célzatot akkor is nehezen lelem meg benne. Itt kb. azt láttam, hogy nem az általuk kívánt rendre és erkölcsre nevelték a lányokat, hanem rávették őket, hogy csaljanak és igyekezzenek kijátszani a túl nagy szigort. Akkor meg minek?

Végül, egy utolsó gondolat. Talán azért is lehet annyira kortalan ez a regény és érinthet meg annyi embert, mert annyi olvasatot kínál. Simán benne van, hogy más életszakaszban, vagy akár csak egy más hangulatban mást fedezünk fel benne. Legyen az egy iskolás kamasztörténet, egy fájó történelmi regény, egy érzékenyen felépített lélekrajz, és még annyi sok minden.

.-.
Hangoskönyv:
A történetről nem tudok, mit hozzátenni. Akár olvasom, akár hallgatom, működik és sokkal tartalmasabb, mint amit elsőre gondolna az ember. Lányregény, iskolai történet, történelmi és nagyon sok emberség van benne.

Amit esetleg pluszban megfigyeltem, egyes kifejezések sokasága. Olvasva nem is tűnt fel, hogy Szabó Magda mennyiszer használja Ginára a kislány szót. Ahogy az is megcsapott, hogy mennyire gazdag a Vitay család. Gina külföldi útjai, az apja által neki adott bő zsebpénz és lehetne még sorolni a példákat. Simán ők a leggazdagabbak a történetben. Nagyon kivételezett helyzetben volt, aki az eddigi 14 év alatt el is lett kényeztetve, és tényleg mindent megkapott, amit csak lehetett.

De az egész ismeretében most a részleteket is sokkal inkább füleltem. König megjegyzései, viselkedése egész más értelmet nyer a vége ismeretében. Gina véleménye róla annyira félreviszi a tetteit, hogy egész másként lehet olvasni, ha a sorok között is olvasunk. Pl. most döbbentem rá, az akvárium eltörése után miért kiabálja az üveges jelenlétében Gina nevét.

Jobban figyeltem arra is, hogy a jövőről mit ejt el Szabó Magda a jelenbe ágyazottan. Még többeket sajnáltam meg, mint az olvasás alatt. Mici néni fia, Vitay tábornok mellé már odatenném Kalmár Pétert is. Nem csak azért, mert elesik a háborúban, hanem mert nem rossz ember, és mégis mennyire kimosták az agyát a propagandával.

Maga a formátum – végighallgattam úgy, hogy esténként ez ment a fülembe, amíg sétáltattam a kutyám. Jól lehetett követni a cselekményt, pedig attól tartottam, hogy hallgatva majd nem köt le. Talán kissé lassabb volt a tempó, amihez szokva vagyok, de cserében Piros Ildikó nagyon szépen hangsúlyoz. Még azzal is próbálkozik, hogy az egyes szereplőknek más hangot adjon. Ez a gyerekek esetében nem volt egyedül sikerült. Nekik valami visszafogott, szinte suttogó – vagy nyöszörgő? – hangszínt talált, ami annyira mesterkéltnek hatott a fülembe, hogy egyszerűen zavart.

Érdekes élmény volt így 'olvasni' – de a történet jó, és az sem utolsó szempont, hogy közben mást is tudtam csinálni. Könyvvel a kezemben azért nem sétáltatnám a vizslám.

Idézet: 

Most jött rá, mennyivel nagyobb élmény a jó, ha küszködni kell érte; mekkora erő úgy élni, mint egy hegymászó csapatnak, az osztályt láthatatlanul egymáshoz rögzítő kötél biztonságában, együtt érezni boldogságot, bánatot, együtt izgulni, reménykedni, várni, és segíteni annak a másiknak, aki éppen bajban van, aki rászorul.

Ha nem látnál többé – a hangja meg sem bicsaklott, mint aki nagyon sokszor végiggondolta már azt, amit mond –, akkor tudni fogod, hogy szerettelek, és tudni fogod, hogy azért haltam meg, mert ki akartam szabadítani az országot egy olyan háborúból, aminek nem lesznek hősi halottai, csak áldozatai.