Fülszöveg: 

A ​lány sérült. A fiú elszánt.

A sors sodorta őket egymás mellé. A szerelem köti össze őket.

Johnny Kavanagh körül forog minden. A rögbi meccseken számolni kell vele, még akkor is, ha titkolja, hogy sérülten lép a pályára. Mindenki számára egyértelmű, hogy a csúcsra tör, és ezért nincs helye hibáknak. Leginkább semminek, ami elterelné a figyelmét. Még egy, a főiskolán felbukkanó, félénk, és szomorú tekintetű, zúzódásait titkoló új lánynak sem.Muszáj összeszedettnek maradnia, meg kell őriznie a józan eszét és nem hagyhatja, hogy bármi belezavarjon a céljaiba.

Csakhogy mielőtt még észbe kaphatna, ez a lány lesz az egyetlen célja.

Shannon Lynch élete sosem volt könnyű. Zaklatták és kínozták, az iskolaév közepén egy új kezdetben reménykedve érkezik a Tommenre. Alig várja, hogy lerázza az őt gyötrő démonokat. És amikor első nap összefut a hírhedt Johnny Kavanagh-gal, komoly veszély fenyegeti azt a tervét, hogy láthatatlanul meghúzza magát. Miközben bonyolult barátság szövődik köztük és igyekeznek megbirkózni a köztük pezsgő tagadhatatlan vonzalommal, a leplezett fájdalom és a komplikált titkok azzal fenyegetnek, hogy a romlásukat okozzák. De Johnny nem mond le Shannonról.

Kerüljön bármibe is kettejük számára.

Szerintem: 

A helyzet az, hogy ez éppen olyan románc, amit ki nem állhatok. Ahogy belegondolok, egy olyan eleme van, ami a rossz átlagon felül emeli egy hajszállal.

A történet? Hiába próbál

drámát belecsempészni, tizenkettő egy tucat. Míg olvastam, azon kattogott az agyam, hány ilyen akadt már a kezembe. Adott a lány, meg a fiú, összefutnak és minden értelem nélkül pokolian vonzódnak egymáshoz. Már akkor ez nekik a nagy szerelem, amikor kb. semmit nem tudnak még egymásról.
Aztán, ott van a szegény – gazdag ellentét is. Shannon egy sokgyerekes, szegény család lánya mindenféle zűrrel. Nem csak otthon veri az apja, az anyja semmibe veszi, még az iskolában is terrorizálták. Ő az a típus, akibe mindenki rúg még egyet. A kötet jó részében szorong, vagy összehúzza magát. Annyira bántalmazott gyerek, hogy ez üvölt is róla. Johnny viszont gazdag gyerek, sportsztár. Ő az, akiért versengenek a többiek. Szegény – gazdag. Ismeretlen – legnépszerűbb.

Azzal próbál több lenni a sima románcnál, hogy a párosnak megvan a maga titka. Shannon esetében ez az, hogy mi zajlik náluk zárt ajtók mögött. Johnny pedig annyira be akar kerülni a válogatottba, hogy sérülten is játszik, titkolja, és csak egy hajszálon múlik, hogy nem tesz magában valami nagyon komoly kárt. Csak éppen egyik sincs érdemben megírva. Egymással majd beszélnek, Shannon bátyja nagyon igyekszik tenni valamit, de ahhoz képest, hogy ez az árnyalás eszköze, valahogy mégsem működik.

Iszonyatosan túl is van írva. Mi van ebben a kötetben ilyen oldalszámban? Fel sem fogom. Alig van mellékszereplő. Alig van cselekmény. A nagyjában Shannon és Johnny kerülgetik egymást, meg magukban győzködik magukat, hogy nekik nem lenne jövőjük.
Azt az egyet mondjuk értékeltem, és azért emelem ki az átlagból, mert Johnnynak van annyi esze, hogy közel 18 évesen nem fekszik össze a 15 éves lánnyal. Walsh tett közéjük szexuális feszültséget, de éppen csak az első csókig jutnak ilyen terjedelem után. Nem erotikus regényt írt, hanem szerelmes szenvedéstörténetet.

Ott van az is, hogy nem szerettem a nyelvezetét. A két főszereplő váltogatva kap hangot és Johnny egész egyszerűen mocskosan beszél. Nem értem, miért kellett ilyen nyelvezetet adni neki. Nem utcagyerek, nem tanulatlan – de úgy beszél, mintha az utca nevelte volna. A másik család, Shannon családja, még úgy is értelmesebben fejezi ki magát, hogy ők erőszakos apa mellett nőnek fel, aki ráadásul bűnöző elem is.

Szóval, ez most nagyon nem tetszett. Azt meg tényleg nem tudom felfogni, minek kell ennyire elnyújtani. Ez a kötet is egy féltégla és még csak a történet végére sem ér, miközben ténylegesen nem sok minden volt benne. Azt hittem, majd Shannon testvérei kapnak saját történetet, de itt ennek a párnak a meséje van végtelenre nyújtva.