Fülszöveg: 

Az új főváros, Madrid egy rozzant utcájában, egy rozzant házban Luzia Cotado apró varázslatokat használ, hogy átvészelje a végtelenül fáradságos napokat. Ám amikor ravasz úrnője felfedezi, hogy a konyhában dolgozó cselédlány tehetséget rejteget, kiköveteli, hogy Luzia használja fel a kis milagritóit a család társadalmi helyzetének javítására.

Ami az unatkozó nemesek egyszerű szórakozásaként kezdődik, veszélyes fordulatot vesz, amikor Luziára felfigyel Antonio Pérez, II. Fülöp spanyol király kegyvesztett titkára. A korona hajóflottája súlyos vereséget szenvedett, és a király kétségbeesetten próbál bármilyen előnyre szert tenni az Anglia eretnek királynője elleni háborúban, Pérez pedig semmitől sem riad vissza, hogy visszaszerezze a király kegyeit.

Luzia megragadja a kínálkozó esélyt, hátha szerencsés fordulatot vesz az élete, és beleveti magát a látnokok, alkimisták, szent emberek és szélhámosok világába, ahol a mágia, a tudomány és a csalás közti határvonal soha nem állandó.

Ám ahogy a hírneve egyre nagyobb lesz, úgy nő a veszélye is annak, hogy zsidó vére miatt az inkvizíció kegyetlen karmaiba kerül. Minden furfangját be kell vetnie a túléléshez, még akkor is, ha ehhez Guillén Santángel segítségét kell igénybe vennie. Csak azzal nem számol, hogy a megkeseredett halhatatlan férfi titkai mindkettejük számára halálosak lehetnek…

Szerintem: 

Bajban vagyok az írónővel. A Grisa-trilógián átszenvedtem magam, aztán jöttek a zseniális Kazék. Alex Sternt nagyon nem csípem. Most pedig itt van ez a spanyol történelmi fantasy, amit

faltam. Hát most akkor ugorjak Bardugo-köteteire, vagy sem?

Ami biztos, hogy ezt nagyon eltalálta.
A történelmi színtérrel, hangulatokkal engem már nagyon megfogott. Az Erzsébet-korba megyünk, de nem az angolokhoz. Fülöp végórái körül járunk, egy nagyon merev és katolikus, vallásfanatikus Spanyol Királyságban. Inkvizíció, merev társadalmi szabályok, zsidóüldözés… Az egész népet sújtó trauma lett az Armada elvesztéséből. Kész az Escorial, annak a kolostor jellegű hangulatával.

Ebbe építette bele Bardugo a mágiát. Van, aki nem is hisz benne. A zseniális húzás meg az, hogy miből fakad ebben a történetben és ebben az országban minek kell eladni. Vagyis: szavak és dallamok hordozzák. A latin és a keresztény fanatizmus azonban nem alkalmas ezekre, a héber és az arab annál inkább. Van abban valami kegyetlen humor, Fülöp mennyire szomjazza a mágiát, miközben kiirtotta azokat, akik képesek lettek volna alkalmazni. A másik pedig, hogy a mágiahasználók egy nagyon vékony mezsgyén lépkedhetnek. Az inkvizíció mindenki nyomában ott van, és el kell hitetni, hogy a mágia csoda, ami Istentől ered. Roppant élveztem, amikor olvastam, ezt melyik mágikus hogyan kivitelezi. Volt itt angyalokkal suttogó, meg egyéb más is…

Van történelmi regény eleme, van egy szépen kitalált fantasy világa is. Sokféle mágia, némi mágikus lény. Bár, Santangel kapcsán nem feltétlenül passzos ez a fogalomcsoport, és a kötet egyik rejtélye is, hogy mi ő. Azt hamar megtudjuk, hogy iszonyatos kor áll már mögötte. Alig maradtak érzései, fájdalma. Kb. lehetetlen megölni. Simán beleláttam, hogy vámpír. Meg is tudott lepni, amikor kiderült, hogy ő a címszereplő, vagyis a bizalmas. Ez az állapota, ami ő. Nem vámpír, sokkal inkább egy fausti alku alanya.

A történet is ki van találva, érdemben felépítve. Luzia a főszereplő, egy kis cselédlány, aki már komolyan szenved a munkájától, a borzalmas nemesasszonytól, aki alig fizeti meg, viszont alázza és veri. Az egyetlen, ami életben tartja, a titkos kis mágiája. Amikor ez azonban kiderül, mire észbe kap, Madrid egyik leggazdagabb embere nevezi a versenyre, ahol a király csodatevőjét keresik. Kap egy mágiaoktatót, ő lesz Santangel.
Sok mellékszereplő lép fel, nagyon sokan játszmáznak és egyre csak jönnek a fordulatok. Kapcsolatrendszerek, árulások, a verseny és a próbák… Nem is mesélem el jobban, kifejezetten élvezetes volt, hogy nem láttam előre, mi lesz még a regényben.

Bardugo-kötet, így az nem meglepő, hogy egy kis szerelmi szál is be lett építve. Ezt azonban inkább csak egy plusznak érzem, hogy ez se maradjon ki. Nem arra megy ki a játék, hogy Luzia a szerelmet is megtalálja, a pár összejöjjön. Nem lesz románc a regényből, inkább csak az eseményekkel együtt jön a páros egymásra találása is. Így meglesz a románc-kedvelőknek is a falatja, és azt sem zavarja, akit viszont nem érdekel, ki kit és mennyire szeret.

Bardugo mindig is tudott megragadó figurákat kitalálni, itt is bőven akadnak emlékezetes figurák. Valóban sok szereplővel dolgozik és elég emlékezetesek is ahhoz, hogy megjegyezze őket az ember. Néha egészen frappáns is, a jellemük kapcsán a történet – az egyik legjobb ötlete, hogy a Santangelt a végén elvesztő Victor mennyire talajt veszít attól, hogy már nem garantálja neki senki és semmi a győzelmeket. Teljesen megbénul ettől és csak arra lesz képes, hogy majd 'holnap' csináljon valamit. De Donadei báránybőrbe bújt farkasa is remekelt.
Még a főszereplők sem egyszerűek. Luziát hajtja, hogy lenni akar valaki, jobb életre vágyik. Santangel, aki gyűlöli a rá kényszerített életet, mégsem képes a létet feladni. Ők a regény hősei, de ez messze nem jelenti azt, hogy makulátlanok.

Mivel nagyon sokaknak vannak titkaik, a konfliktusok megértéséhez ezeket ismerni kell. Vannak személyes ellentétek, a korszakra jellemző nagy alapok is. A végére minden tiszta és átlátható, de addig jönnek sorra a meglepetések.

Filmszerű, nem megúszós könyv lett A bizalmas. A szereplők mozgásban vannak és a látszólag nyugisabb részekbe is be vannak építve olyasmik, ami később visszaköszön. Több párbeszéd, nem eltúlzott leírások. De a hangulatokat átadja.
Szerettem a szimbólumrendszerét is. Érdemes figyelni, hogy melyik gyümölcs mikor és milyen összefüggésben kerül elő. Az illatok sűrűn jelen vannak, és bizony van jelentésük. Vannak, amelyet még szereplőhöz is köt Bardugo.

Nem feltétlenül tetszett minden megoldása, és egyes témákat sikerül is feldobni és veszni hagyni. Amilyen szinten pl. foglalkozik a zsidóüldözésekkel és a fajgyűlölettel, azt olyan könnyen le is söprik később. Szinte csak azért kell, hogy Luzia nagynénje a vallására alapozva keresse a menedéket, ahova majd el akar szökni. Meg esetleg az, hogy innen jönnek Luzia héber szavai. De ez semmiség, ettől még élvezetes volt a cselekmény.

A regény tehát kifejezetten tetszett, jól szórakoztam és bőven kaptam meglepetést, fordulatot is. Történelmi fantasy-t ritkán találok, ez még jól is sikerült. Kár, hogy nem kapott valami szebb borítót. Értem a szimbolikát, de akkor is… Ha csak egy polcon látom, ezért nem venném le onnan.