Fülszöveg: 

Sivriel Thornrage nem emlékszik a szülei arcára. Gyilkosuk, Merzen vonásai viszont a mai napig kísértik. Sivriel számára holttá dermedt az idő, és csak akkor lelhet újra magára, ha végez Merzen herceggel. Tíz éven át dédelgette magában a gyűlöletet, és most a napkirály halála végre alkalmat teremt, hogy az udvarba utazzon, és bosszút álljon.

Csakhogy a királyi palotában Sivriel halálos cselszövések hálójába gabalyodik. Ha el akarja pusztítani Merzent, kénytelen szövetségre lépni Bastiennel, a vonzó, de arrogáns herceggel. Bastien azonban titkon a maga hálóját szövi…

Ki a valódi ellenség? Mi az, amiért érdemes harcolni?
Vajon örökre a gyűlölet marad a lány egyetlen igaz szerelme?

Sivriel útját ármány és árulás kíséri. Ha nem vigyáz, mindent elveszít, amiért küzdött…

Szerintem: 

Rezeda Réka bevallottan Holly Black tündéres sorozatának rajongója, és onnan származik a Bábmester ihlete is. Nem is kell megerőltetnem magam, hogy

belelássam a hasonlóságokat a szereplőkbe, a helyzetbe, meg úgy mindenbe.

Annyi ötlet, jó érzés azonban volt a szerzőben/szerkesztőkben, hogy ez nem tündéres mese lett. Egy olyan fantasy környezetbe van helyezve, ahol szimpla emberek és mágikus képességekkel rendelkezők élnek. A főszereplő, Sivriel országában tiltott a mágia és egy inkvizícióra hajazó szervezet vadássza, öli a művelőit. A lány szülei így haltak meg és Sivriel bosszút is esküszik a gyilkosok vezetője ellen.

Azt nem tudom írni, hogy túlzottan logikus lenne a világa. Az még ok, hogy van egy szomszédos, nagy királyság, akik szívesen bekebeleznék a szereplők országát is. Így a belső viszályokon túl, a király személyén kívül az is szempont, hogy erősnek látszanak, ellenálljanak egy hódítási kísérletnek.
Viszont, a mágia és az üldöztetés. Az mégis, hogy jön össze, hogy kb. mindenki mágiahasználó? Sokan ráadásul nyíltan vagy csak látszólag titokban. A királyi család egyenesen tűzvarázslók sorából áll, cikinek számít, ha valaki nem örökölte meg ezt a mágiát. Sivriel szellem, vagyis láthatatlanná tud válni. Az anyjának is ez volt a képessége. A nevelőapja gyógyító. Merzen, aki a mágiát használók fő üldözője, tűzmágus és egy korábbi varázslatnak hála még sebezhetetlen is.
Ott van az is, hogy Sivriel szüleit kivégzik. Tudják, hogy a mágia örökletes. A kislány meg felnőhet a királyi udvarban, a belső kör része lehet és semmi megtorlás vagy felügyelet nincs mellette?

Aztán, ott van a bábmester kérdése is. Ki az, aki a háttérből mozgatja a szálakat? Bastien herceg azonosul ezzel a szereppel és a többiek vagy éppen a maga elmondása szerint ő alakította úgy az eseményeket, hogy az történjen, ami. Csak éppen azt a zsenialitást, amit neki tulajdonítanak, annyira nem érzem a cselekményben. Sokkal hangsúlyosabbak az elhibázott lépések, a véletlenek. Igen, végül sok minden a tervei szerint alakul és el is érik Merzen bukását – de olyan érzetem nem volt, hogy lenne egy zseni a háttérben. Inkább szerencsések voltak, mint okosak, ravaszak, stb.

Az meg különösen zavarta az agyam, amikor Bastien úgy jellemzi Sivrielt, hogy éppen olyan okos, mint ő. Érdekes, nekem inkább az jött le, hogy mennyire kiszámítható. A lánynak van egy hatalmas rögeszméje és azzal úgy lehet manipulálni, ahogy csak akarják. Ki nem verte át nyomorultat ebben a könyvben? Bastien is simán kijátssza, a nevelőapja is évekig. De Merzen vagy a szomszéd királyság egyik örökösjelöltje is simán felfér a listára. Csak be kell lengetni a bosszú lehetőségét és Sivriel kifordul magából, elveszti az eszét és bábuként mozgatható.
De maradjunk egyelőre annyiban, hogy egyik szereplő sem tervező zseni és nincs egy olyan erőteljes, manipuláló lángelme a könyvben, mint amilyennek el akarja őket a narráció és a szereplők beszéde adni.

Ehhez kapcsolnám rá, hogy a cselekmény sem okos. Szórakoztató. A második felére, amikor már jobban el van engedve Black nyomvonala, még érdekessé is válik. De nagy fordulatok, meglepetések és hűha-pillanataim nem voltak. Amin nagyon meg kellene lepődni, az is olyan kiszámítható. Pl. Bastien kapcsán nagy meglepetésnek kellene lennie, hogy ki a biológiai apja. Csak éppen ezen hogyan lehetne meglepődni? A gyógyítás az egyik legritkább képesség, a szereplők közül Bastiennel ketten rendelkeznek ilyen erővel. A mágia öröklődik. Akkor vajon a két gyógyító milyen kapcsolatban áll egymással? És az összes csavar ilyen jellegű.

A szereplőkről nem igazán akarok írni. Black alakjainak halványabb másai. Bastien Cardan, Sivriel Jude és mindenkinek meg lehet találni az alakmását. Csak éppen az itteni alakmások nem olyan körmönfontak. Hogy kicsit ismételjem magam, itt nincs meg az intellektus, ami Cardan vagy Jude sajátja volt.
Ok, egyet nem bírok ki. Sivriel annyiban más, hogy ő sokkal közelebb van az antihős kategóriához. Black esetében Cardan volt a határán, Bastien sokkal inkább hősiesebb nála. Sivriel viszont gyarló, elvakult és hoz olyan döntéseket, amelyek miatt saját magával sincs kibékülve. Pl. el is adja Bastient, amit meg sem mer mondani neki. Hosszabb ideig hagyja a hitben, hogy hű volt hozzá, biztonságban van. Annyira játszák a szerelmespárt, hogy nem meri elmondani, mit tett. Így aztán nagyot is csattan, amikor Bastien szembesül vele, hogy mi történt és milyen következményekkel kell neki számolnia. Ezért, ahogy sunnyog és áltatja magát is, nekem egy-egy ponton még ellenszenves is lett a hősnő. Sivrielt nem tudtam megkedvelni.

Azt érezni, hogy menet közben jött bele a szerző a kötetbe. Kimérten, kevésbé olvasmányosan indul, de aztán feljavul. Élvezetesebbek a jelenetek, jobban kibomlanak a jellemek. Nekem annál jobban tetszett, minél jobban eltávolodtunk a tündérektől.

Ifjúsági regénynek korrekt és látok is benne lehetőséget, hogy fejlődik a történet és a folytatás még jobb is lehet ennél. Ezzel együtt is, azt túlzásnak érzem, mennyire felkapott lett ez a regény. A levegő népe hasonlóságok miatt bennem az is felmerült, hogy lehetne akár fanfictionként is olvasni.