Fülszöveg: 

Lucifer ​Hajnalcsillag kitaszíttatott a mennyországból, bukásával arra ítéltetett, hogy a pokol felett uralkodjon. Ám lemondott a rangjáról, és birodalmát elhagyva a halandók egyik városába, Los Angelesbe költözött. A Neil Gaiman által írt díjnyertes Sandman-sorozatban megismert Lucifer nyugalomba vonult, és a Lux nevű luxusbár tulajdonosaként élvezi az életét. Ám a Teremtő által adott megbízás mindent megváltoztat.

Ha Lucifer belemegy, hogy elvégezze a mennyország piszkos munkáját, saját maga szabhatja meg az árát – ám sem a feladat, sem a díjazás nem pontosan az, aminek látszik. A pokol egykori ura megérti, hogy ha át akar jutni a veszélyek és egyedülálló lehetőségek labirintusán, az súlyos áldozatokkal fog járni…

Szerintem: 

Annyira a sorozatot vártam, hogy ez teljesen más élmény lett. Nekem különben ez a verzió

tetszett jobban: sokkal érdekesebb és szórakoztatóbb ez a fantasy-világ és Lucifer céljai, mint a sorozatban a nyomozások.

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a Sandman hagyta. Vagyis: Lucifer lemondott a Pokolról, a halandók között él. Azonban nyugta az sosincs. A kötetben több kalandja szerepel: a Menny ügynöke lesz belőle első körben, ki kell vizsgálnia rejtélyes csodatételek megtörténténtét. Aztán a saját terve megvalósításába kezd, amelynek során megismerünk majd mágikus kártyákat, más angyalokat és még egy őrült tudóst is, aki saját hadsereget építene.

A részek akár külön történetként is olvashatók, de Lucifer célja remek kohéziót teremt közöttük. Az egésznek íve van, honnan hova tart. Azon nem kicsit meg is lepődte, mi lesz a végjáték. Mondhatni, Lucifer borítja a táblát, és saját teremtésének Istenévé válik. Jó történetek, több zsánerből összeállítva. Fantasy, horror, urban fantasy, krimis vonulat. lekötött, érdekes és van benne izgalom.

A karakterek között is bőven akadnak emlékezetesek. Lucifer emelkedik ki legjobban, de ő már magában is egy extrém figura. Sármos, veszélyes, okos, hatalmas és ravasz. Egy igazi manipulátor, akinek mindig van egy terve és hátsó szándéka. Mondhatni, ő a többiek felett áll és talán csak Isten az egyetlen, akinek eddig nem tudott mattot adni. Megszállottja a szabad akaratnak. Igazából ezért lett belőle az, aki. Az eleve elrendelések, Isten mindentudása olyan szinten bántja, hogy abban már komikus vonalat is látok. Hősnek nem mondhatni, de antihősnek passzol. Ő nem gonosz vagy rossz, csak éppen széles skálán mozog az eszköztára és amikor ő büntet, akkor aztán nincs irgalom vagy kegyelem.

De lehetne említeni Rachelt, akinek egy meggondolatlan kívánsága végez fogyatékos testvérével, aztán keresi a megváltást. Egyszerre egy tipikus kamasz, de egy olyan örökség birtokosa is, amit fel sem tud fogni, hinni sem tud, így aztán kudarcra van ítélve. Meleos, aki majd belepusztult abba, hogy megőrizze az emberek leírt szavait és angyal létére úgy lerobbant, hogy arra nehéz szavakat találni. A neonáci banda, és az, ahogy az új tagot betörik, noha a szíve mélyén nem lenne rossz, de aki korpa közé keveredik…
Még sorolhatnám, itt messze nem csak Lucifer van, hanem aktív mellékszereplők, akiknek megvannak a saját történeteik és drámáik.

A kötetet érdekessé teszi az is, hogy minden történet más grafikát kapott. A séma azonos, pl. Lucifer mindig is Hajnalcsillag marad, egy kifejezetten vonzó, ragyogóan szép férfi. Csak éppen ez minden történetben kissé másként jelenik meg. Látjuk angyalként, emberként – az egy érdekes ötlet, amikor a Pokol egy részén meztelenül kell átvágnia, és látjuk, miért nem szaporodnak az angyalok ebben a világban. Olyanok, mint Ken baba.

A végére azért már kicsit sok volt a képregény. Valahogy sikerült elfáradnom benne és már nem tudott annyira érdekelni.
Bár a sokszínű vizualitását kifejezetten érdekesnek és tetszetősnek találtam, azért volt olyan verzió is, ami kevésbé tetszett.

De ennél jobban nem tudok, nem is akarok belekötni. Ahogy már kezdtem is, sokkal kellemesebb élmény volt, mint a túlzottan komédiára vett romantikus krimi.