Fülszöveg:
Az embereket semmi sem hozza annyira közel egymáshoz, mint a halál.
Három, egymástól rég elhidegült testvér találkozik hosszú idő után újra, mivel édesanyjuk elhunyt, és rendezniük kell a hagyatékát. A legidősebb, Beth sosem ment el a családi házból, az utolsó pillanatig gondozta súlyosan beteg anyját. A középső gyerek, Nicole sem jutott túl messzire komoly drogfüggősége miatt. A legfiatalabb, Michael azonban távolra költözött, és azóta nem tért vissza a Wisconsin államban található apró községbe, amióta az apjuk hét évvel ezelőtt hirtelen hátrahagyta a családját.
A felnőtt gyerekek a szüleik holmiját átnézve egy halom videókazettára bukkannak, amikre még az anyjuk rögzítette a legboldogabb pillanataikat. Azonban az édes emlékidézésnek gyorsan vége szakad, amikor az egyik kazettán egy olyan éjszaka eseményeit pillantják meg több mint húsz évvel ezelőttről, amire egyikük sem emlékszik. Előbb az apjuk tűnik fel véres ruhában, majd hirtelen egy holttest villan fel a képernyőn. Mielőtt pedig a felvétel hirtelen véget érne, hallani a szülők párbeszédét, hogy a hullát mindenáron el kell tüntetniük.
Bethnek, Nicole-nak és Michaelnek el kell döntenie, hogy temessék el örökre a múltat, vagy megpróbálják felfejteni a sötét titkot, amit az anyjuk magával vitt a sírba.
Szerintem:
Egy újabb hú. Már a szerző előző könyvének vége is kihozta belőlem a 'fogom a fejem' életérzést, de az Eltemetett igazság tudta fokozni. Emésztenem is kell, mi minden
derült itt ki az utolsó oldalakon. Voltak ötleteim, de ez…
Mivel nagyon ez jár a fejemben, kezdem a végétől. Erős csavar, okosan felépítve. Vezeti az olvasót, a gyanút sikeresen rá is tereli másokra. Pedig, a vége ismeretében minden szépen a helyére kerül. Annyira magyarázza, ki hogyan és miért viselkedett…
A gond csak az, hogy azt objektíven nagyon értékelem, gyakorlatban meg nagyon nem örülök, hogy az a gyilkos, aki lett végül. Mondjuk, én különben is hajlamos vagyok a rosszfiúval szimpatizálni, megint belefutottam. És nagyon nem vagyok boldog tőle, hogy kb. 60 éves koráig ülhet a börtönben.
A történet különben három testvéré. Az anyjuk meghal, rejtélyesek az utolsó szavai. Az apjuk nem tűnt el. Akkor hol van? Azt már nem tudta elmondani. Valakitől óvakodni is kellene. De kitől? Ráadásként meg találnak egy családi videót, amit nem sikerült jól letörölni, így végignézhetik, ahogy a szüleik egy gyerekkorukban eltűnt kislány holttestét eltűntetik. És akkor most mit tegyenek? Erre a válasz a regény története.
Nyomoznak és ezen felül mindenkinek megvan a maga démona. Beth, a legidősebb otthon ragadt, és nem lett belőle semmi. Elvált asszony, akivel a lánya sem tart kapcsolatot és még a házassága alatt is a gimis szerelméről ábrándozott. Aki különben az eltűnt kislány bátyja és Beth még mindig szó nélkül a karjába vetné magát. Szegény, ócska munkával, kilátások nélkül. A középső, Nicole regényírónak készült, okos és tehetséges volt. Most meg egy lecsúszott drogos, aki mindenkit magára haragított már és elért a lejtő aljára. Azt nem is értettem, neki mi volt az, ami ide lökte. Beth a gimi után egyedül maradt, a szerelme szakított vele, amikor ő egyetemre ment, a lány meg dolgozni otthon. Ő ott meg is rekedt, aztán csak történtek vele a dolgok. De Nicole? Nála nem láttam, mi váltotta ki, hogy a szerhez nyúljon. Michael, az informatikai sikerember, akinek sikerült a kiugrás. Gazdag, Kaliforniában él
és gyűlöli a szülőhelyét. Csak éppen neki nincs is más, csak a munka. Kiürült, már nyoma sincs benne annak a fiúnak, aki a testvére padlóján aludt, mert az félt az ágy alatti szörnytől. A pénz megváltoztat és őt erre hozzák példának.
Konfliktusaik vannak egymással, magukkal és a helyzettel is másként birkóznának meg. Így a rejtélyes helyzeten túl ez a testvérek és a családi kötelékek regénye is.
Filmszerű, pörgeti az eseményeket, de még akkor is van benne feszültség, amikor csak a testvérek kínlódnak egymással, hogy mi legyen a következő lépésük. Kevés az üresmenet és tulajdonképpen csak egy szálat utáltam, de azt nagyon: visszatér Lucas, egyet sétálnak Beth-szel és már ott is folytatják, ahol 18 évesen abbahagyták. Nehogy már 25 év olyan legyen, mintha meg sem történt volna! Mindketten megházasodtak, elváltak, Beth szült is. De feltűnik Lucas és újra 18 fejben? De ok, ezt is elengedem. A második esély történetek amúgy sem a szívem csücskei, ilyen formában meg pláne nem.
A szereplőket szépen összerakja, legfeljebb egy-egy mozgatórugó van, amit nem értettem. Pl. miért lett Nicole drogos? De a jelenük, a maguk világa és a másságuk, olvastatta. Igaz, a 3 testvérből 1 volt csak szimpatikus, róla meg kiderül, ami. De ezzel együtt is érdekelt, mi lesz velük, hol lesznek a regény végére.
Bár megvannak azok a pontok, amiket nem szerettem vagy nem éreztem eléggé megírtnak benne, a végét meg hagyjuk is, de nagyon jól elvoltam ezzel a regénnyel. Lekötött, érdekes is, a maga módján szórakoztató is. Az ambivalens érzelmeimmel meg elbírok.
Idézet:
A virágok az életre emlékeztetik, mondogatta mindig, mert gyönyörűek, törékenyek és mulandóak.
