Fülszöveg: 

Rex Fortescue rosszul lesz az irodájában, a Cityben, és a kórházban meghal. „A tea…” – mondta a halála előtt. De a méreg, ami végzett vele, nem lehetett a teában. A zsebében pedig egy marék rozst találnak. Gyanúsítottban nincs hiány: a néhai pénzmágnás közutálatnak örvendett.
Neele felügyelőnek a nyomozásban segítőtársa is akad hamarosan. A Tiszafa-kunyhóba, a Fortescue család házába megérkezik Miss Marple. Addigra már három hulla van: Adele, Rex felesége és Gladys, a szobalány is gyilkosság áldozata lett. Miss Marple, akinél Gladys régebben szolgált, az ő halála miatt ártja bele magát az ügybe. „Hat hatosról énekelj”, idézi a gyerekverset, amelyben a pástétomba sütött feketerigókról is szó esik. Tiszafa-kunyhóban pedig néhány hete döglött rigókat találtak!
Talán a legcsavarosabb eset ez, amellyel Jane Marple-nek meg kell birkóznia.

Szerintem: 

Olvastam már olyan Miss Marple-regényt, amiben keveset szerepelt a vénkisasszony. De az Egy marék rozs új rekordot állított be, már azt hittem olvasás közben, ki is maradt a kötetből.

De természetesen majd megérkezik és ő lesz az, aki

mindenre rájön. Mi több, még a bizonyíték is neki köszönhetően lesz meg. Mondhatni, csak haza kell mennie, és egy neki küldött levélből minden kiderül. Hogy Miss Marple mindent jól gondolt, a gyilkos személyét és indítékát is, ráadásul a kapott fotó a bizonyíték. Csak éppen ebben a kötetben ezt úgy hozza össze, hogy alig van színen. Még csak a háttérben sem nagyon látjuk.

Agatha Christie Neele felügyelővel ismertet meg minket, akinek a legfőbb jellemzője, hogy nagy álmodozó. Szeret találgatni, fantasztikus történeteket gyártani, mi történt és miért. Most nagyon olyan érzésem volt, hogy egyedül nem is fejtette volna meg ezt az ügyet. Már szinte nevetséges volt, amikor Marple kisasszony vázolja neki, ki és mit, miért csinált, ő meg csak tátott szájjal hallgatja, hogy 'tényleg?'
Pedig nem rossz alak, kellemesen színes figura, de nyomozó lángelmének nem mondanám.

A történet sok elemében nagyon jellemző a szerzőre – a gyilkosság, család felső középosztálybeli. Egy térben, egy családban mozgunk. A bűnügy mellett megtaláljuk, hogyan élt az a társadalmi osztály és Agatha Christie nagyon ötletesen szúrkálni is tud. Nevetségessé nem teszi őket, de megmutatja, hogy bizony milyen hibáik vannak. Azért nem zárt szoba rejtély, de nem kell utazgatni, és a lehetséges gyilkosok is egy légtérben találhatók, csak sorra meg kell hallgatni mindenkit.
A nyomok el vannak rejtve a történetben, és Agatha Christie gyanúba is kever egy-egy szereplőt. Ennek ellenére nehéz rájönni, ki tette. Pedig próbálkoztam azzal is, ki a legkevésbé gyanús.

Jó ötlet benne a mondóka, amit a gyilkosságokban felismernek. A cím is erre utal rá. Terelésnek se rossz, mert sorozatgyilkost lehet miatta sejteni egy rögeszmével, miközben nagyon megtervezett és logikus minden. Sok indíték, sok emberi kapcsolat és titok követi egymást. De ez is ismerős lehet. Szinte minden szereplőnek van egy titka, sötét folt az életében, és Miss Marple ezekre jó érzékkel rá is érez.

Ugyanaz a szikár, tárgyilagos próza, ami a szerző sajátja. Egy jól eltalált, stílusában más rész tűnt fel benne: az a bizonyos levél. Annyira el lett kapva a jóindulatú, de butácska cselédlány hangja, hogy már a szöveg elárulja, hogy milyen típusú ember volt, mennyire jellemzi őt a szövege.

Könnyen olvasható, kellemes kis krimi, ami szépen hozza a szerző ismerős stíluselemeit. Azért többeket sajnáltam a végére, a gyilkos személyének se örültem, de a kötet összességében tetszett és szórakoztató volt.