Fülszöveg: 

Kilenc embernek hozza ugyanazt a levelet a postás. Kap egyet a híres színész, a megbecsült professzor, az átlagos családapa és még hatan mások. A levelek címzettjei hamarosan eltűnnek az élők sorából. Van, akit lelőnek. Van, akit megfojtanak. Van, akivel méreg végez.
Jessica Winslow FBI-ügynök is birtokosa egy ilyen halált hozó küldeménynek. Meggyőződése, hogy egy őrült terve áll mögötte. Valaki elkezdte véghez vinni AGATHA CHRISTIE híres művének, a Tíz kicsi négernek bámulatosan agyafúrt gyilkosságait. Ám az áldozatok nem bűnözők. Akkor vajon mi a közös bennük? Mert az már biztos: akinek a neve ott a listán, azt valaki halálra jelölte. Ezért az FBI-ügynök nekilát az ördögi kirakósjátszmának, mielőtt még őt is elkapja a gyilkos.

Szerintem: 

Érdekes krimi volt Swanson regénye. Leginkább azért, mert

alig találtam benne nyomozást. Ez sokkal inkább egy gyilkosságsorozat anatómiája, mint nyomozós krimi.

A történet alapötletére emlegetik Agatha Christie-t, az egyik rendőr még a kérdéses kötetet is leveszi a polcról és elmélkedik a kapcsán. Ennek ellenére nem éreztem úgy, hogy Christie-adaptációt olvasnék. Némileg talán merített a gyilkos, de annyira kis dologban, hogy nem is vagyok benne biztos, a nyomozó nélkül nekem feltűnt volna-e. Ebben leveleket kapnak a leendő meggyilkoltak, nem hívják őket el egy szigetre sem semmi hasonló. Egyszerűen csak a levél után valaki sorban végezni kezd velük.

A címzettek a regény főszereplői, az ő történetüket követjük nyomon. Hogyan reagálnak a levélre, amikor már megvan a baj, sokasodnak a holtak, hogyan próbálnak tenni valamit. Kinek milyen kis piszkos titka van.
Az egyik címzett FBI nyomozó, ő aztán nagyon nyomozni is kezdene. A fő kérdés: mi köti össze az áldozatokat? De alapvetően a szereplők élete leshetünk bele, míg nem jön a gyilkos és tesz pontot az életükre.

Némi morzsát azért szór el majd a szerző. Mire a könyv végére érünk, megvan egy közös pont és onnan már utólag minden megmagyarázható lesz. (De ezek nem nyomozási eredemények.) Az már más kérdés, hogy a gyilkos olyan logikát választott, amit kívülállóként lehetetlen volt megfejteni. Nem véletlenül kellett úgy zárni, hogy a gyilkos egy levélben mindent elmagyaráz.
Elég szemét húzás, hogy nem azokat bünteti közvetlenül, akikre mérges. A negyedik majom tematikája köszön vissza – nem te, a gyereked lesz az áldozat. Így a szenvedés azzal más, hogy túl kell élned annak az elvesztését, aki fontos volt neked. De az sem mentesít, ha a szülőd történetesen már halott. Itt a bosszú a leszármazottakat éri utol. Nem rossz csavarnak, csak… Nem tűnik igazságosnak akkor sem, ha nem éltek éppen teljesen tisztességes életet a célpontjai.

Ok, azért a gyilkos javára írom, hogy következetes. Mivel saját maga is bűnös volt a múltban, saját magát sem engedi el. A bosszúba ő is beletartozik, ha magát hagyja is a végére. Megvan a történet logikája, összeáll a tettes indítéka – tényleg csak az a problémám vele, hogy ezzel a módszerrel sokan nem azt kapják, amit érdemelnének.

A sok szereplő kifejezetten jót tesz a dinamikának. Változatos, ahogy eltérő életek között ugrálunk. A gyilkos megjelenése és gyors tette meg akár fekete komédiás poénnak is passzol a végére. Talán annyit variáltam volna még, hogy a részeket rendszeresen a kilenc címzett nevének listája választja el. Én áthúztam volna azoknak a nevét, akik már hullák. Így nem nagyon értem, mi volt a funkció.

Mennyire meglepetés, ki a gyilkos? Engem meglepett. Mondjuk, elég hamar rájöttem, jobb, ha nem találgatok. Olyan jellegű volt a gyilkosságsorozat, hogy akár teljesen külsős is lehetett volna. Szerencsére Swanson ennél ihletettebben írt, és olyan mellékszereplőt tett a tettessé, aki végig jelen van és ismerjük. Ha nem is gyanakszunk rá.

Elég elfajzott az agyam ahhoz is, hogy helyenként még a fekete humort is felfedezzen a történetben, ha nem is hiszem, hogy valóban annak volt szánva. Pl. a két célpont, akik a közös levél miatt beszélgetni és levelezni kezdenek, menet közben egymásba szeretnek és meg is szerveznek maguknak egy romantikus hétvégét. A gyilkos meg enged nekik egy közös estét, aztán gázzal szépen örökre elaltatja őket. Így soha nem kopik majd meg a meglelt boldogságuk. Még csak le sem tudom írni, hogy érthető legyen, ebben nekem mi volt a humor. Ahhoz kellene az is, ahogy a gyilkos ezt narrálta – lehet elolvasni!

Szórakoztatónak találtam. Könnyed, kellően érdekes a bűnügy és a végére minden válasz is megérkezik szépen. Nem egy hagyományos krimi, de nem zavart, hogy nem az.