Fülszöveg: 

Aliz mindent elért, amit egy fiatal sminkes csak kívánhat: egy népszerű televíziós műsor stáblistáján szerepel, stabil kapcsolatban él, és úgy érzi, hogy végre minden a helyére került. Egyetlen nap alatt azonban a magánélete összeomlik. Azt hitte, menyasszony lesz, csakhogy barátja eljegyzés helyett szakítással lepi meg.
A hirtelen jött csalódás elől Londonba menekül, hogy nővérénél töltsön néhány napot, amihez le kell győznie a repüléstől való félelmét. Ebben egy véletlenül mellé sodródó angol fiú segít neki – végigbeszélgetik a zökkenőmentesnek egyáltalán nem mondható utat.
A leszállás után útjaik különválnak, és úgy tűnik, hogy ez a rövid ismeretség itt véget is ér. Azonban Aliz nem számol azzal, hogy váratlan érkezése a nővére életében is átrendezi az eseményeket, és hamarosan teljesen egyedül találja magát Londonban. Egy ismerős marad a hatalmas városban: a repülőn megismert fiú.

Szerintem: 

Nem is emlékszem, hogy eddig szenvedtem volna Laura bármelyik könyvén. Most meg azt vettem észre magamon, hogy rossz érzésekkel telve csóválgatom a fejem.

Pedig, a kezdés még tetszett is. Alíz

pörgős élete, a tévések világa, a szakítás és a menekülés Londonba. Még az sem zavart, hogy a repülőn Kinsella-koppintást érzékeltem. A Tudsz titkot tartani? nagyon ugyanezzel a helyzettel dolgozott, annyi különbséggel, hogy itt Gavin és Alíz nem osztanak meg egymással ciki titkokat. Még az is ok, hogy Lívi utazhat a párja után Mexikóba és Alíz egyedül marad a nővére kutyájával és városnézési programmal. Megjegyzem, azért nem érzem reálisnak, hogy Lívi évek óta kint él, a pasija is angol, de Alíz még nem volt kint nála és nem néztek meg semmit?

A gondom azzal jött, ahogy Gavin visszakerül a képbe. Alíz állandó útitársa lesz London bejárása közben és a nő lassan elengedi az exét és már ő is belátja, hogy az lett volna a hiba, ha nem szakítás, hanem lánykérés jött volna, amit eredetileg várt.
Nekem egyszerűen túl gyors, hogy egyik nap még máshoz akar hozzámenni, aztán 1 héten belül meg Gavin legyen a szerelem. Meg az is, ahogy a férfi kb. mindent félretesz, hogy a nővel mászkálhasson.

Pedig szeretem Londont és sok olyasmit csinálnak, ami úgymond ott kötelező turistaprogram, de egyszerűen nem volt meg a feeling. Iszonyat sokat beszélgetnek, nincsenek kalandok és olyan… untam. Se érzelemben, se cselekményben, de még csak városnézésbe se tudott megfogni. A Bexi-sorozatban is volt egy rész, amikor Londonban jártak. Visszasírom azt.

Azt különben érzékelem, hogy miképpen akar érettebb és felelősebb szereplőkkel dolgozni a szerző, de akkor meg minek kellenek ilyen lehetetlen helyzetek? Most komolyan, 1 hétnyi városnézős közös program után, szakítás után, fent akarnak tartani egy London – Budapest távkapcsolatot? Mert Gavin és Alíz is szereti a városát, a munkahelyét, kizártnak tartom, hogy egy helyre kerüljenek és így legyen jövőjük. Ahogy belegondolok, nekem még az is komfortosabb lenne, ha a végén szépen elköszönnének és barátként ígérnék meg, hogy kapcsolatban maradnak. Így annyira irreálisnak érzem több oldalról is…

Amiket élvezni tudtam benne, azok mellékszálak vagy kis epizódok. A kutyus rosszalkodása vagy Lívi kálváriája, hogy valahogy eljusson a mexikói nyaralásra. Nyilván egy szakítás utáni magához térős könyv nem lehet humoros, de ez meg… szinte azt lenne kedvem írni, hogy pár kivételtől eltekintve semmilyen.

Alízt különben megkedveltem, belevaló és szenvedéllyel dolgozik. Nagyon bírtam, hogy évek kemény munkája után is mennyire tud lelkesedni. Gavin viszont elég semmilyen. Kedves, segítőkész, de különben nem tudok róla semmi érdemlegeset a szakmáján túl. Mellékszereplő meg alig van, mivel a könyv nagyja, hogy ők ketten várost néznek.

Hiányoltam a szeretett utalásaim, illetve, nem volt komfortos, amit kaptam. The Verve és szépségverseny, meg egy olyan társkereső show, ami innen kitaláltnak tűnik?

Nem is akarom tovább ragozni. Ez az első könyve a szerzőnek, amit lehet, hogy papíron nem fogok megvenni, bőven elég – még sok is – elektronikus könyvként.