Fülszöveg:
A huszonhárom éves Iza szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadónál, és a nagy lehetőséget várja, ami váratlanul az ölébe hullik, amikor ráosztják napjaink legnépszerűbb színészének memoárját.
Csakhogy a kézirat még nem készült el, így Izának fejezetenként kell megszereznie az elfoglalt színésztől, miközben az élete éppen minden más területen is kaotikussá válik: a határidővel való versenyzésen túl kénytelen megküzdeni az új albérletében rászakadó pech-szériával, a szülei állandó aggodalmával, valamint a legjobb barátja friss kapcsolatával, ami nem várt érzéseket ébreszt benne. Iza nem tehet mást, mint sodródik az árral, ahol az életművész barátnőjén kívül már csak egy plakátba kapaszkodhat.
Szerintem:
A 40 nyári nap után még egy korosztállyal feljebb került Leiner Laura célcsoportja. A Nem egyszerű már fiatal felnőttekről szóló new adult. Előzetesen az is érdekelt legjobban, hogy mennyire lesz más attól a könyv, hogy
iskola helyett munkahely a háttér és a hősök nem az első nagy szerelmet élik.
A válasz pedig: nagyon laurás tudott maradni. Kb. minden megvolt benne, ami az ifjúsági történeteiben. Még csak a 18+ karikát sem lőtte fel. Ugyan a szereplői már szexuálisan jóval aktívabbak, mint a kamasz szereplői, de az ilyen elemek megmaradnak utalásnak. Becsukódik mögöttük az ajtó, céloznak rá, hogy forró éjszakájuk lehetett a nagy veszekedés – békülés után, meg Csanád memoárja tele van azzal, hogy éppen kivel van együtt, illetve milyen kilengés miatt szakadt meg egy-egy kapcsolata. De az is mind korhatáros. Ehhez hozzájön, hogy Iza – a hősnő – tipikus jókislány, és ha nem is vallja be sokáig, annyira szerelmes, hogy szűzies életet él az igazijára várva.
Nincs is ezzel semmi bajom, sokkal szívesebben olvasom ezt, mint egy dark romance inkább pornó, mint románc történeteit.
A munkahely teljesen úgy működik bázisnak, mint akár az SZJG abban a sorozatban. Ugyanúgy ott a baráti kör, ugyanúgy feladatokra koncentrálnak, csak nem a tanár dirigál nekik, hanem főnökük van. A kiadók egymás között is egészen úgy funkcionálnak, mint az osztályok egymás mellett egy középiskolában.
Azt meg kifejezetten bírtam, ahogy hétköznapi dolgok tudnak cselekménnyé nőni. Itt nem találom unalmasnak, hogy Iza szenved a bútorjai összeszerelésével költözés után, vagy hogyan van állandóan pénzügyileg megszorulva, mert mindig megtetszik neki valami, amit nem lehet a boltban hagyni, viszont lakbért, számlákat, stb. fizetni kell. Azért a magyar valóságot nem éreztem megjelenni, pár fokkal szebb a kép, és teljesen ugyanígy működhetne a történet bármelyik világvárosban. Igen, amerikai rom.kom. hangulata van, a helyszíneket leszámítva nem mondanám meg semmiből, hogy budapesti sztori.
A szerelmi szál is a tipikus barátokból szerelmesek, ahol mindenki tudja, hogy a szereplők összetartoznak, csak nekik nem sikerül soha ezt a másiknak megmondani. Amíg… de ez a történet szerelmi szála. Alapvetően Izának kell ráébrednie az érzései valódi természetére, és a történet majd hozza azt a pillanatot, amikor ki is lehet mondani, hogy már többek szeretnének lenni, mint legjobb barátok.
De azt értékeltem, hogy úgy romantikus, hogy nem is igazán az. Megvan a sóvárgás a lány részéről, egy-egy olyan tipikus jelenet, mint amikor Dávid ott találja Csanádot Izánál, félreérti a helyzetet és kívülről annyira egyértelmű, hogy féltékeny lett. De különben végig erős baráti kapcsolat van közöttük, és Iza kivár. Hány olyan románc van, ahol az első nagy veszekedés után az epekedő lány nem a szakítás felé löki a pasit, hogy végre összejöhessenek ők, hanem segít neki kibékülni az aktuális barátnőjével? Díjaztam, hogy itt tudnak éretten viselkedni a szereplők, tényleg felnőttként, és nem kamaszosan annak ellenére, hogy nem tizenévesnek vannak megírva.
Iza a tipikus Leiner Laura-hősnő. Az egy kicsit tudott is irritálni benne, hogy mennyire önzetlen és segítőkész. Ahogy Hajni pályáját is sínre teszi, vagy Rómába is elviszi magával. Túl kedves és jó, még a szomszéd lány típushoz képest is.
Szerencsére vannak mellette színes mellékszereplők, akik azért árnyalnak. Hajni, a főnök, de még Csanádot is ide sorolnám. Egy résznél, amikor Iza javítja a memoárt, tesz egy olyan megjegyzést, hogy szerethetőnek kell maradnia az egyéb ügyei mellett, kell az egyensúly. Maga Csanád alakja is így van megírva. Egyrészt, ő a nagybetűs Sztár, aki kb. olyan nőügyeket bonyolít, mintha világsztár rocker lenne minimum. Megcsalások, viszonyok sorozata a magánélete. De ott van mellette a szakmai elkötelezettsége és a családi trauma az apjával. Ő nem csak jó, nem csak rossz. Iza viszont annyira jó, hogy már az lesz a gyengéje.
Furcsa, de most először nem a hősnő szerelme a nagybetűs férfi a szerzőnél. Dávid meglepően a háttérben marad a szerepéhez képest. Kb. annyit tudtam meg róla, hogy jó a szakmájában és Izáért bármikor ugrik.
Inkább Csanád a tipikus Leiner-hős, de tudtam értékelni, hogy nem lett belőle Iza szerelmi szála. Hihetőbb azzal, hogy Dáviddal jönnek rá arra, hogy mi is igazán a kapcsolatuk.
Most is a párbeszédek viszik a történetet. Egy IOV-hez képest alig van cselekmény, de a szereplők és a kis csörtéik, mindennapjaik el tudták adni a történetet. Van benne szituációs humor, szerethető karakterek sora.
Leiner Laurának rendszeresen sok az utalása is. Ezt most Csanád miatt egyedien alkalmazta – ki van találva egy életpálya, filmekkel és történetekkel, amire folyamatosan utal és amit a memoárból egyre mélyebben ismerünk meg. A római csavargó különben nem éppen az én filmem lenne, de a 'Rosemary és én' nálam is olyasmi, amire simán elmennék moziba.
Jól szórakoztam azon is, hogy az elején ugyan ott van, hogy minden film, regény, kiadó a szerző szüleménye, és nem valós. Mégis, szívesen merengtem azon, hogy mi lehetett a minta. Akár személyeknek, akár kiadóknak.
Megvolt a szórakozásom a kötettel, szívesen olvastam. Tudom értékelni, hogy miközben jellemző a szerzőre a stílus, a szereplők és a történet is, mégsem egy tizenkettő egy tucat romantikus, aminek teljesen lehet tudni előre a cselekményét.
Idézet:
Öt betű, alvilági lény, a gonosz megtestesítője. Negyedik betű ö – motyogta. – Főnök! – jutott eszébe.
