Fülszöveg: 

Az utolsó huszonhét napból már csak tizennégy van hátra. Az idő kíméletlenül pereg, az események pedig tovább sűrűsödnek.

A trilógia második részében digitális alvóügynökök emelkednek fel. Caroline Hall egy darabig visszatartja őket, aztán a keze nyomán új időszámítás kezdődik el. Dr. Kyle titokban megpróbálja megóvni a nőt, de közös ellenségüket nem tudja megállítani. Ez a feladat már a „Granit”-ra vár…

Utazásunk meglepő fordulatokkal folytatódik az utolsó huszonhét nap történetével, és elkísér egészen a hatodik nap éjszakájáig.

Szerintem: 

Van magamnak egy rossz hírem. Ezt a sorozatot össze kellett volna várnom és egyben

elolvasni az egészet. Sokszereplős, több úton-módon vezetett cselekménnyel és bizony sakkoznom kellett magamban, hogy előhívjam az első kötetben történteket a memóriámból.

Ki is írom, hogy egyenes és közvetlen folytatás. Ezt egyben, egymás után kell olvasni és nem lehet ugrálni, vagy kihagyni. Az alap ugyanaz, ugyanazon szereplőket viszi tovább és egymásra is épül a cselekmény.
Megjegyzem, nincs az elején 'ez történt korábban' fejezet, így senkinek nincs megkönnyítve a dolga. Megoldás? Ahogy már írtam, szépen egymás után kellett volna olvasnom a köteteket.

Azért, a lényeg kiderült. Haladunk tovább a világvége felé. A kis csapatok munkálkodnak tovább, de már sokkal jobban érzik a bőrükön, hogy mi is a tét. Már nem is annyira a tényleges felkészülés, inkább a pszichés gátak és félelmek, az emberi játszmák lesznek előttük akadályok. A címszereplő árulással néz szembe, az angolok mentenék az aranyukat, a kínai kém kombinál és jönnek sorra a támadások. Caroline a családjáért aggódik és egyre kétségbeesettebben próbál mindenkit összeterelni a 'forgatáson'.

Nem is nagyon tudom megfogni a cselekményt. Van egy pikareszk jellege, ahogy vált, ahogy sok minden történik és halmoz a szerző.
Közben igazából, tényeket keveset erősít meg. Rejtély, mi jön majd és mire is megy ki a játék. Sokan még abban sem biztosak, hogy tényleg történik majd valami és baj lesz.

Korábban kifejezetten szerettem, ahogy mindenki a maga feje szerint készült a túlélésre. Caroline és a családja 'filmforgatása' az építész megvezetésével komédiának is elmenne – megjegyzem, ez nincs túlerőltetve, már el fog jutni oda az építész, hogy ne is mondjon semmit, csak fogadja el az újabb és újabb őrületeket. Greg ötlete groteszk, de olyan hittel van az emberek felé, hogy az is adta magát. Clayton és az erő, az meg nagyon emberi. Jön a baj? Legyünk mi a legerősebbek!
Mindenki története folytatódik is, de maga a készülés kezd háttérbe veszni.

Nagyon jellemzi a könyvet, hogy a világvége téma ellenére vicces. Komolyan komolytalan. Őrült helyzetek, a nyelvezete és ahogy szinte parodizálja a disztópia zsánerét is, miközben mégsem. Egyedi élmény és amint ráhangolódott az ember, szórakoztató is. Jókat mosolyogtam rajta különben, őrült ötlet bőven akad benne.

Nincsenek a szereplők biztonságban, vannak ármányok és még mindig nem lehet tudni, mi is folyik itt igazából. Vagyis, váratja a válaszokkal a zárókötet is. Jó kis középső rész, ha néhol le is fárasztott egy-egy történetelem vagy szereplő. De legfőképp, egyedi.