Fülszöveg: 

Liliana Scuderi, Lily az első pillanattól kezdve szerelmes Romero Cancióba. Miután a nővéreit kényszerházasságra ítélték, reméli, vele másként lesz, és saját maga választhat párt. Amikor az apja egy nála több mint kétszer idősebb férfinak ígéri, ez a remény szertefoszlik. Semmivel sem tudja rávenni, hogy meggondolja magát.
Romero mindig is figyelmen kívül hagyta Lily flörtölését. Kora és a státusza is tiltotta ezt számára, de még egy olyan kötelességtudó ember sem tud örökké ellenállni, mint ő.
Amennyiben Romero igazán magának akarja a lányt – miközben Lily egy másik férfihoz megy feleségül – az háborút jelenthet… Pedig Romero mindig is a Famigliát tartotta a legfontosabbnak az életében.
A lány testvérei és szerelme mindent kockára tennének. De ér ennyit Lily boldogsága? És a beteljesült szerelem elég jutalom?

Szerintem: 

Elérünk oda, hogy már szenvedni kezdtem a történettel. A harmadik testvér története az eddigi

mélypont és ezt már nagyon mentegetni sem tudom. Ami az eddigi részekben nem tetszett, ebben biztosan megtaláltam.

Az első, hogy ennek is jelentős része önismétlés. Kezdettől láttuk Lily-t és ahogy már kamaszként belebolondul Romeróba. A jelenetek egy jelentős része benne van az előző regényekben, van amit már a harmadik, negyedik szemszögből olvastam el. Ezt még akkor is tudom unni, ha más is az elbeszélő és mást fog fel a történtekből.

Ennél nagyobb baj, hogy ez a páros a leginkább mesebéli eddig. Semmi nincs, ami ebben a környezetben reálisan megengedné, hogy ennek a két szereplőnek happy end jusson. Ha nem lenne Lily két nővére, nem is így alakulna a történet. De azt meg olyan gyerekesnek is érzem, ahogy a maffiafeleségek kisírják a hatalommal bíró férjükből, hogy önérdekkel ellentétesen segítsenek a szerelmeseken. Persze.

Maga a szerelmi szál is csak idegesít. Évekig kerülgetik egymást, aztán a 18 évesen nőiesebb Lily már nem csak egy gyerek Romero szemében sem, akit könnyen kikerül. Annyi a sztori, hogy légétbe kerülnek és a folyamatos flört viszonyba fordul, noha mindketten tudják, hogy ezért halál jár és mindenkire bajt hoznak.
Az egyetlen, ami menti a cselekményt, hogy Lily lépes lesz áldozatot hozni. Amikor az apja rendelkezik róla, nem lázad, hanem enged. Nem őrült tervekbe menekül, hanem kész férjhez menni és abban reménykedni, öreg férje hamar meghal, hogy aztán ő megint a szerelmével lehessen, ha még kell neki. Aztán a nászéjszakán történtek átírják az eseményeket, és megyünk vissza a mesék birodalmába.

Vagyis, egy cselekményszál, amit tudtam értékelni, de az is románcossá fog válni és az egész történet olyan… csak egy rossz maffia mese.

Az most is áll, hogy üresek a szereplők. Lily kimerül annyiban, hogy Romero a szerelme. A férfiról meg annyit tudunk meg, hogy Luca hű embere, csak a szerelem tudja elvenni az eszét. Az viszont nagyon alaposan.
A korábbi szereplők visszatérnek, de a Valentina – Dante párost leszámítva mindenki gyerekes szintre kerül vissza.

Annyira ki van minden részben hangsúlyozva, hogy a maffiának megvannak a maga szabályai. Változás? Lehetetlen. Aki eltér, még ha a vezér is, belehal. Mindenkinek megvan a helye. Most meg a nővérek sorozatosan törik a szabályokat. Pedig nem akarok rosszat a pároknak, mert a többséget bírom, de bizony már megfordult a fejemben, hogy a nők érzelmes és gyakran bugyuta dolgaiért, ha csak egyszer a férjük nagyon megszívná, mit szólnának? Iszonyat szerencséje van mindenkinek a férjével, annyira normasértő a viselkedésük.

Különben ugyanaz az erotikus, női regény, amit tipikusan románcnak hívnék. Sok a szexuális tartam, az érzelmi túlmagyarázás. Eddig legalább valami pluszt mindig találtam mellé, de ez nagyon semmilyen. Csak egy románc, éppenséggel maffia környezetben.

Remélem, jönnek új szereplők vagy valami más már, mert ez az irány egyre kevésbé tetszik. Már az 'elmegy' jelzőt is nehezen írom rá.