Keressük a párokat!
YA sikerek, van szerelmi szál is. De emlékszünk mindkét fél nevére?
1: Clare: Árnyvadász univerzum - Jace és ...
2: Leiner: IOV első kör - Hanna és ...
3: Maas: Tüskék és rózsák udvara - Rhysand és ...
4: Meyer: Alkonyat - Bella és ...
5: Bardugo: Grisa trilógia - Mal és ...
Megoldás: Tovább!
Álkapcsolatos, nyaralós, szerelembe zuhanó.
Vasvári Iván nem panaszkodhat: menő plasztikai sebész egy sikeres vállalkozásban, melynek résztulajdonosa. Szereti a munkáját, és sokat keres vele. Jóképű, vonzó férfi is, akinek a nők nem mondanak nemet. Ki is használja a lehetőségeket, és a klinikán sokan álmodnak arról, hogy alkalmi kalandnál többre elkapják a férfit maguknak. 
Nem így Lia, a férfi asszisztense. A lány komolyan rosszul van a főnöke lekezelő stílusától, attól, ahogy az emberekkel bánik. Mégis, amikor Ivánnak haza kell vinnie valakit egy családi eseményre, ahol a volt menyasszonya az új vőlegényével jelenik meg, nincs szíve nemet mondani. Eljátssza a barátnőt, ha még maga sem hiszi el, hogy Iván felfigyelhetett volna rá. A helyzet fokozódik, amikor rájönnek, hogy Lia exe Iván exének jegyese. Még nagyobb lesz a zűr, amikor a lány kénytelen velük tartani egy horvát nyaralásra is…
Kicsit gondban vagyok most ezzel a regénnyel. Az előzetes várakozásom az volt, hogy egy romantikus komédiát fogok olvasni sok poénnal és félreértések sorával. Ehhez képest inkább romantikus limonádénak érzem, de nem is igazán az, mert a komédia alapok is benne vannak. Önmagában egyiknek se az igazi, így vegyítve… még merengek rajta.
A romantika vonala jól indul, de utána visszatér a sablonokhoz. Az kifejezetten tetszett benne, hogy Lia valóban taszítónak találja a főnökét a viselkedése miatt, és nem áll be a rajongói sorába. Amíg panaszkodik rá, meg a barátnőkkel téma, még élveztem is a regényt. De aztán belekerülnek az álkapcsolatba és felcsapnak a szenvedélyek.
Iván részéről még el is hittem. Lia kedves lány, és nagyon más, mint a korábbi tapasztalatai a csinos, de felszínes, pénzre hajtó libákkal. Igen, felfigyel a lábára, megtetszik neki, de az ő részéről nem éreztem azt, hogy ez csak fizikai vonzalom. Már akkor sem, amikor még maga is azt gondolta, hogy ami a nyaraláson történik, az ott is marad.
Lia viszont… nem volt meg az a pont, ahol Iván kilép a borzalmas főnök szerepkörből, és a nő meglátja benne a neki kellő férfit. Az ő részéről inkább tűnt ez nyári szenvedélynek, és lemaradtam arról, ahol Lia olyan nagyon szerelmes lesz. Nekem hirtelen, hihetetlen, ahogy Iván a nagy Ő lesz a számára.
Pedig a nyaralástól ez inkább romantikus regény, mint komédia. Van egy kis félreértés, egy kis szívfájdalom, majd a küzdelem a boldog végért. Vagyis pont az, amire azt szoktam rásütni, hogy romantikus regény tipikus.
Csakhogy itt vannak komikus mellékszereplők, akik feldobják a történetet. Jókat mosolyogtam Gergőn, a barátnőkön, vagy éppen Luca kavarásain. Annyira nincs humora, hogy tisztán komédia legyen, de több velük és a jeleneteikkel, mint egy nyálregény.
A szereplőit érzem különben az erősségének, még akkor is, ha pont Lia az, aki az agyamra tudott menni. Iván bunkó viselkedése sokkal jobban tetszett, mint az örök lábtörlő Lia. Ő az a jó kislány, aki próbál, de nem lehet elég jó a szüleinek. Aki mindenkinek segít, és nem tud nemet mondani. Nem szeretem, aki ennyire áldozat alkat. De lehet, pont azért kell neki Iván, mert mellette nem az a szende virágszál, akin mindenki átgázol.
Szórakoztató is, könnyed is, megmarad végig női szórakoztató olvasmánynak. Így például nem tudok belőle tanulságot kiemelni, vagy nincs kedvem idézgetni sem belőle. Tipikusan az a könyv, amit elolvasok, addig kikapcsol, aztán haladok tovább.
Van folytatás, és már más regénye is jelent meg a szerzőnek. Nyári olvasmánynak jó lesz.
Farkas: A Főnök ajánlata – Mint romantikus: 70% több szálat mozgat, teli van élettel, ha alapvetően kliséket is halmoz.
Szubjektíven: 55% túl hirtelen nekem a szerelembe esés és több poént is díjaztam volna.
Cím: A szanatórium
Szerző: Sarah Pearse - ezzel nyit magyarul. 
Műfaj: thriller, gótikus regény
Cselekmény: Elin nyomozó, de éppen nem jár be dolgozni. Így nem tudja elutasítani a meghívást a családi eseményre, az öccse eljegyzésére. A kastélyszerű épület a svájci hegyekben rossz érzéssel tölti el a nőt – a friss menyasszony reggelre el is tűnik. Elinre vár a feladat, hogy válaszokat találjon.
Várható megjelenés: őszre van tervben a XXI. Század Kiadónál
Miért várós?
Romantikus, kosztümös, házasodó, birtokot vezető.
Gabriel Oak keményen dolgozott, hogy alkalmazott helyett a maga ura lehessen. Minden megtakarításával földet bérelt, birkákat nevelt, és már gondolhatott házasságra. A környékre került bájos és akaratos Bathsheba első látásra megtetszett neki, de a nőtől kosarat kap. Amikor egy fiatal pásztorkutya miatt a férfinak mindene odaveszik, még örülni is tud: nem kell a nőnek így vele nyomorognia. Közben Bathsheba egy birtokot örököl meg,
amit maga akar irányítani. Gabriel nála kezd dolgozni, mint pásztor. A nő bizalmas barátként kezdi kezelni, noha tudja, a férfi szerelmes belé. Gabriel kénytelen végignézni, ahogy a gazdag szomszéd birtokos udvarol a nőnek, majd színre lép egy fess katona, aki nem hagyja hidegen a szerelemre éhező nőt. A vak szenvedély árát azonban meg kell fizetni…
Nem díjazom, amikor előbb látom a filmet, mint olvasom a regényt, amiből készült. A Távol a világ zajától című filmet azonban már régebben láttam, a regényhez most fértem hozzá. Jár is azon az eszem, hogy mennyire tetszett volna másként, ha nem tudom, mi lesz a történet végkimenete és a férfiak sorsa a regényből.
Az mindenképpen meglepetés volt, hogy a regényben nem Bathsheba a vezéralak. Gabriel Oak van a középpontban, aki abszolút kosztümös regénybeli férj alapanyag. Hűséges, jólelkű, dolgos és felfelé halad a ranglétrán. Azt is emelt főve tudja fogadni, amikor önhibáján kívül mindene elúszik. Egy ponton már kénytelen voltam azt mondani, hogy Gabriel túl jó is, hogy igazi legyen. Ő mindig ott van Bathsheba mellett, akkor is kitart mellette, amikor a nő őrültségeket művel. Gabriel mindig támogatja, segíti és némán szereti. Ma már ez a viszonzást nem váró hűség idegenséggel tölt el. Túl cinikus korban élünk ahhoz, hogy ebbe bele tudjam élni magam, pedig Gabriel ilyen jellem.
Az már jobban ment, hogy Bathsheba sok döntését elítéljem. Nem is értem, miért bolondulnak bele annyian a nőbe. Egyszerre igyekszik Hardy a személyében önálló és modern nőt írni, aki vezetni meri a birtokát, nem érdekből, hanem szerelemből akar házasodni. Mellette gyarló nő is, aki kacérkodik, játszik a férfiakkal és gyakran későn ismeri fel, milyen rossz döntéseket hoz. A házassága a legjobb példa. Bathsheba annak a férfinak mond igent, aki a nyálregényekből ismerős vágyat kelti fel benne. A fess, a szépfiúnak. Csak éppen Hardy nem nyálregényt írt, és nála nem a szenvedély az, amit példaként állít. Így Bathsheba ezért a szenvedélyért fizetni fog.
De nem csak ő – van még olyan szereplő, aki hirtelen felindulásból, szenvedélyből tesz valamit, és megbűnhődik érte. A biztos lábakon állók, a dolgosak és türelmesek, a valóságban élők viszont elnyerik végül a jutalmukat. A visszafogottság, a hűség – ezek Hardy értékei, amiért a szereplőit is jutalmazza.
Azt nem tudom megítélni, hogy a cselekmény tényleg kiszámítható-e vagy csak annak éreztem, mert a filmből már tudtam, mi lesz. Ami bizonyos, hogy kényelmes regény, sok leírással. Kell hozzá némi türelem, ez egy beleélős, lassabb történet, amit néhol kedvem lett volna húzni is a szöveget. Nem nélkülöz némi bulváros elemet, és ezek benne a leggyengébbek. Fanny sorsa, Frank jelleme – nem is értem teljesen, Frank mégis mit akart. Ellentmondásos, és nem hiszem, hogy direkt. (Gyászolja Fannyt, míg előtte nem győzte lekoptatni magáról.)
A modern nyálregényeknél sokkal jobban tetszett, de Bathsheba nem fogott meg.
Hardy: Távol a világ zajától - Mint romantikus: 75% irodalmi igényű, többszereplős és érzelmekben gazdag regény.
Szubjektíven: 65% Gabrielt helyenként nagyon sajnáltam, nem értem Bathsheba vonzását.
Hardy klasszikusa az utóbbi pár évben új életre kelt.
Vagyis: Távol a világ zajától. Egy nő, aki a saját lábára áll. Három férfi, akik beleszeretnek. De kit választ a nő, és mi lesz mindennek a vége?
Több, egy szimpla romantikus sztorinál és a szereposztás is jó. Nekem tetszett!
Kutatós, mágikus, szerelmes, összeérő.
Jem néma testvér lett, és ilyen formában gyakran ellátogat az árnypiacra. Lassan talál magának egy küldetést: megtudja, hogy van a Herondale családnak egy ága, mely elveszett. Tündérekkel keveredett. Mivel Will és Tessa közelében nehéz lenni, ebbe a kutatásba veti bele magát. Közben az élet nem áll meg a többiekkel: a fiatal James és egy barátja bajba keverednek. Kiderül, ki Tessa apja és honnan származik a nő és fia különös képessége. Túl 
kell élni egy világháborút, Will halálát. Egy reménytelenül szerelmes fiatal nő pokoli alkut köt, hogy megkapja a szeretett férfit. Egy árván maradt kisfiú új családot talál. Egy férfi, aki minden szerettét elvesztette, fogadalmat tesz, hogy ha kell minden hamvain át, de megszerzi, akit az élet elvett tőle egy másik világban. Lesz, aki örökbe fogad, és lesz, aki gyermeket szül.
Gyakran hozom példának, hogy Cassandra Clare micsoda univerzumot épített az Árnyvadász regényekből. Már generációk sorát írta meg, és nem egy novella sorozat is született – bár ezek inkább rajongói igényeket elégítenek ki, és nem új történetek.
Az árnypiac kísértetei kapcsán a kiadónak volt egy jó ötlete. Nem külön füzetekként hozta ki, mint korábban Bane és Simon történeteit, hanem egy kötetben jelentette meg a novellákat. Aki az illusztrált kiadást szerezte be, még a borítókban sem kellett hiányt szenvednie.
Most is igaz az, hogy nem igazán önálló regényt kapunk – hanem egy novellafűzért, amit a regényeket kiegészítőjeként lehet olvasni. Jó 100 évet ölel fel a cselekmény, így minden eddigi megjelent regénynek tudott egy kis hátteret adni. Olyan jeleneteket, melyek nem tesznek hozzá a megtudottakhoz, de részei: pl. ahogy a kisfiú Jonathan örökbe fogadó családhoz kerül, és hamar becenevet is kap: Jace.
Ami kiemelten érdekes, igazából két olyan történet, ami még előttünk áll: James és leendő párjának, és a legjobb barátjának a története. Angolul abból a sorozatból már kijött 2 darab, nálunk még megjelenés előtt áll. De már látjuk kamaszként a fiút, és a húga barátnőjeként emlegetve a lány is, akit majd feleségül vesz.
A másik, ami ebből az univerzumból most legjobban érdekel, az a novella, amelyben Janus és Ash szerepelnek. Ash az egyik legizgalmasabb karakter szerintem mostanában a sorozatban, és roppantul érdekel, hogy mi lesz belőle. El tudom képzelni új gonosznak, de őt még akár meg is lehet menteni. Én mindenesetre drukkolok, hogy ne az apja sorsára jusson. Meglátjuk, az még csak irány, az ő történetük még angolul sincs.
Bár Jem a kiemelt szereplő, szívesebben írok a többiekről. Már csak azért is, mert nekem fura az a kapocs, ami Will – Tessa – Jem között van. A szellem Will, ahogy örül a boldogságuknak: értem, hogy ezzel nyomatékosít a szerző, hogy mennyire jó dolog, hogy így alakul a történetük, de engem a hideg rázott tőle. Bár igaz, Clare annyira liberális, hogy nem először ír érdekesnek nevezhető szerelmi kapcsokat. A legjobb barátja özvegyét elvevő férfi mégsem annyira extrém, mint mondjuk egy korábbi részben a hármas szerelmespár.
Mivel novellafüzér, sok társíróval, összességében egész változatos a kötet. Van benne kalandosabb, nyugodtabb, akciós és szerelmesebb is. Minőségben is mások, de az is simán benne van, hogy nem volt mindegy, mennyire kedveltem azt a szereplőt, aki éppen plusz jelenetet kapott.
Volt benne dráma, romantika, könnyes és humoros epizód is.
Aki Árnyvadász olvasó, nem fogja kihagyni. Nem is az univerzummal ismerkedőknek való.
Clare & Brennan & Johnson & Link & Wasserman: Az árnypiac kísértetei - Mint YA fantasy: 70% korrekt kiegészítése a regényeknek, rajongóknak sok adalékkal.
Szubjektíven: 55% Jem sose volt a kedvenc alakom, a nagy családregény folyam is zavar.
Lehet, hogy az igazság vak – mondta –, de szereti a pénz csengését. (Kleypas: Botrány tavasszal)
Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmű barátságával és nyomorúságos hűségével találkozni. (Poe: A fekete macska)
Csak arra szeretnék kilyukadni, hogy nem mindig az az erősebb, aki üt. Hanem aki nem üt. Rendben? (…) Egyszer majd, egy iskola udvarán vagy egy reklámügynökség panorámás irodájában remélem, te is megérted, hogy nem az a bátor, aki annak ellenére ütni mer, hogy nem tudja, nyer majd, vagy veszít. Az a bátor, aki tudja, hogy győzne, és mégsem tesz semmit. (Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról)
Bátornak lenni nem azt jelenti, hogy az ember nem fél, hanem azt, hogy hiába fél, attól még megteszi, amit meg kell tennie. (Picoult: Második látásra)
– Isten irgalmazzon a bűnösöknek – búcsúzott a pap.
Mielőtt még eltűnhetett volna a folyosó végén, Viktor utánakiáltott:
– Eppur si muove! (Szántó: Egy pap vallomása)
Előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy ha vágyik valamire, küzdenie kell érte. Ha folyamatosan csak ad meg ad, a végén nem marad neki más, csak a sajnálkozás. (Taylor: Végzetes játék)
– Miért nem raboljuk el ugyanúgy, mint a többieket?
– Ezúttal nem. Ridley Scott esetében ezt nem tartanám helyesnek. Mégiscsak a kedvenc rendezőm, ember. Egy ilyen fickót nem fújhatunk le gázzal. Ráadásul számomra mindig felettébb racionális egyénnek tűnt. Biztos vagyok benne, hogy ha pontosan elmagyaráznám neki, mit tervezünk, elnézné a népirtást, és értékelné a logikát.
– És ha mégsem?
– Nem is tudom. Esetleg akkor kiüthetjük. (Millar & Vaughn: Kingsman)
– talán a dolgok lényege soha nem is változik, csak a felszíne. (Karády: A füredi lány)
– Meg kell mondanom, St. Vincent átkozottul válogatós. Ha nőnek született volna, egy férfi sem volna elég jó neki.
– Sohasem elég jók – mondta pimaszul Lillian. – Ezért is a nőknek van egy mondásuk: célozz magasra, hogy aztán lejjebb adhasd. (Kleypas: Botrány tavasszal)
Furcsa, hogy a halál mindent átértékel, és összehozza az embereket. (Henry: Második otthonunk)
De mégis, hogy érted azt, hogy jaj lesz a cirmos cicának? Mi? Balesetet szenved? Megverik? Valaki felgyújtja a házát, csak mert evett egy kis vajat? Igazán nem akarom beleártani magam, de kivel szoktatok ti énekelni? Tony Sopranóval? (Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról)
A szavaknak nagy erejük van, bármennyire is tünékenyek és láthatatlanok. A szavak olyan erősek lehetnek, akár egy várfal, és olyan élesek, akár a kés. A szavak csípnek, ütnek, megsebesítenek. Ám a szavak, a tettekkel ellentétben, segíteni nem igazán tudnak. Soha nem volt egyetlen ígéret sem, amely megmentett volna valakit; egyedül a beváltott ígéret hozhat megváltást. (Picoult: Második látásra)
Az elme csodákra képes, szükség esetén kérés nélkül siet az ember segítségére. Mint egy számítógép, képes egy perc alatt bonyolult programokat lefuttatni – genetikailag bennünk van, ez az ősi túlélési ösztön. Mindenkiben benne van. Kérdezzünk csak meg egy katasztrófatúlélőt, honnan tudta, hogy mit tegyen a vészhelyzetben, azt mondja majd: csak tudta. (Karády: A füredi lány)
Bosszút álló, pszichés, misztikus, nyomozós.
Amikor az állatbarátból iszákos ember lett, bántani kezdte azokat is, akik korábban szerették. A kedvenc macskáját is meggyilkolta. Az új macska egyre inkább bosszantani kezdte, és végzetes tettre sarkallta. (A fekete macska) Brutálisan ölnek meg anyát és lányát. Az analitikus különc, Dupin jóban volt a gyanúsítottal, így megvizsgálta a nyomokat és megfejti, mi történt ott igazából. (A Morgue utcai kettős gyilkosság) Pestis tombol, és
egy herceg kitalálja, hogyan élje túl könnyeden. Jó pár barátjával elvonulnak a világtól, bezárkóznak és mulatoznak. Amikor álarcos bált tartanak, egy különös maszkos is feltűnik – a vörös halál maszkját hordja. (A vörös halál álarca) Dupin a rendőrségtől kap felkérést: elloptak egy kényes levelet, tudják kinél van, de hiába tartottak házkutatást, nem lelték meg. Dupin a maga módszerével a segítségükre siet. (Az ellopott levél)
Edgar Allan Poe az amerikai irodalom klasszikusa. Jellegzetes figura volt, nem véletlenül ihlet meg alakja máig szerzőket, és születnek regények, filmek is vele. Nálunk elsősorban költőként ismert, a középiskolai tananyagban is a versei közül van benne pár.
Poe azonban ihletett novellista is volt ezen túl. A fekete macska gyűjtemény 5 novellát tartalmaz tőle, ízelőt adva abból, mennyire zseniális volt ebben a zsánerben is a szerző.
A legismertebb története talán a Morgue utca. Klasszikus zárt szoba rejtély, melyben egy zseniális elme oldja meg a rejtélyt. Egyetlen bűvészmutatvány az egész, melyben Dupin a megfigyelés és következtetés technikájával él. Dupin már csak azért is emlékezetes, mert előalakja olyan karaktereknek, mint Sherlock Holmes vagy éppen Poirot. (Ahogy Poirot a lelket méri fel, az indítékot keresi, éppen úgy elemzi és látja a helyzetet, számol az emberi természettel Dupin is.) Tömör, lényegre törő és már ebből látszik, mennyire otthon van a sötét árnyalataiban Poe. A meggyilkolt asszonyok olyan képet kapnak tőle, amely egy horrorban is megállná a helyét.
Az ellopott levél a végső csavarra van ráhúzva. Szürkébb, és bár Dupin alakja ebben is ül, nem véletlenül a Morgue lett az ismertebb.
A fekete macska az emberi psziché mélyére visz. A halálsoron levő szerencsétlen mondja el a történetét, és Poe megmutatja, hogyan működik a bűntudat. Ahogy nő a paranoia, jeleket lát bele a foltokba is, és kivetíti a félelmeit. Misztikusnak is lehetne magyarázni, de a lélektani oldalt jobban kiérzem belőle. Ahogy a férfi a macskája miatt rosszul érzi magát, próbál enyhíteni a bűntudatán, de az visszatér és az őrületbe kergeti. Az atmoszférája sötétebb, elemi. Tele van szimbólummal, és a végkifejlet is frappáns. Van csavar, és az olvasó azzal a tudattal köszönhet el, hogy a bűnös elnyeri jutalmát. Amit még viszek belőle magammal, a macska meggyilkolásának borzalma. Pedig kutyás vagyok, de átéreztem a horrort ebből.
A vörös halál álarca akár egy bemutatás is lehetne a Dekameronnak. Újra egy horror elemet bont ki a szerző csavarral, és félelmetes képeket teremt. A halotti maszk, a szobák a különös fényekkel. Érzékletes és hatásos. Mai szemmel meg jót mosolyogtam, hogyan előképe ez olyanoknak, mint a World War Z elzárkózó milliomosának szigete.
Az Egy hordó amontillado, amely zavar. Ebben is megvan a sötétség, a horror, a remek hangulatkeltés. De nem szerettem a végét, a hőst meg kifejezetten ellenszenvesnek találtam.
Edgar Allan Poe méltán került fel a nagyok közé. Sajnálom is, hogy novellistakén kevésbé ismerjük, hiszen annak is kiváló volt.
Poe: A fekete macska - Mint klasszikus: 75% erős a történetek atmoszférája, és Dupin emlékezetes karakter lett.
Szubjektíven: 70% 2 történet nagyon jó, 2 is korrekt, az utolsó kevésbé tetszett. Poe tudott.
5: Lockhart: A hazudósok - ismerd meg Cadyt! Egy nagy vagyon tulajának kedvenc unokáját, aki szép is, gazdag is és az a legnagyobb baja az életében, hogy annyi mindenük van, hogy az apróságokon veszekednek! Hősnőnk szerelmes lesz, és nem tetszik neki, ahogy a nagyapja a kiszemelt fiúra néz. Uszítja az unokatestvéreket is, tervez egy nagy őrültséget, aminek aztán meg kell fizetni az árát. De nem neki. Ő sajnálja csak magát.
4: Campbell: Mindig a férj a tettes - három lány, akik a főiskolán lettek nagy barátnők. Aztán történt egy tragédia, és elszakadtak egymástól. 20 évvel később az egyikük halott, és kérdéses, megölték-e, ki tette és miért. A gond csak az, hogy mindhárom lány elég ellenszenves. Titkolóznak, önzőek és nagyon tudják keverni a lapokat. Az utolsó poén nagyon 
ült le, de most komolyan az elején meghalt srác a legszimpatikusabb szereplő? Komolyan.
3: Kolev: A potyautas - Christopher igazi sikerember. Megdolgozott a pénzéért, a kinézetéért, amit nagyon ki is tud élvezni. Közben mások életére és problémáira érzéketlenné vált, de most leckét kap az élettől. Csak pár dolgot venni ugrott be, de mire elhajtana, egy hajléktalan bevette magát a sportkocsi hátuljába. Az autót nem lehet otthagyni, ki tudna mit tenne vele. De mit akar a férfi, veszélyben van mellette? A patthelyzet adott és Christopher nem az az ember, aki megérdemli, hogy mindent megússzon.
Nem mintha a csöves szimpatikusabb lenne...
2: Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold - Rose Gold úgy nőtt fel, hogy komolyan betegnek hitte magát. Az anyjának köszönhette, aki megbetegítette a gyereket és 
eljátszotta a mártír anyát. A lány börtönbe küldte, felfedezte az eltitkolt történetét és amikor az anyja kikerül, mindenkinek kész megfizetni, aki ártott neki. Áldozat ő, ugyanakkor a leckét is megtanulta, és szociopata lett belőle. Egy történet, ahol csak a kisbaba ártatlan és mindenki megérdemli a szenvedést, ami jut neki.
1: Esposito: Bűn - Alvie meggyőződése, hogy ő mindent megérdemel az élettől. Jó pasit, vagyont, jó állást és luxust, szórakozást. Mit tesz érte? Semmit! Ő úgy akar mindent, hogy hulljon egyenesen az ölébe. Ha valami nem sikerül, az természetesen mindig másnak a hibája. Egyik pasit követi a másik, és hősnőnknek az sem okoz gondot, ha valakit le kell lőnie. Erkölcse nincs, de elvárása annál több. Ő bizony olyan nő, aki elől egy kemény bérgyilkos is menekülőre kell fogja, mert az őrült nő félreértésből és szerelemből simán agyonlövi.
Más időbe kerülő, túlélő, szerelmet találó.
Almássy Anna fiatal jogász, aki a szülei házassági évfordulóját ünnepli a Balatonnál. A lányt azonban egy különös örvény megragadja, és a mocsárban tér magához. Még nagyobb döbbenet éri, amikor egy másik emberrel 
találkozik, és kiderül, visszakerült 1763-ba. Szerencséjére a javasasszony Katica befogadja, és segít neki alkalmazkodni a korhoz. Füred akkori ura, a gazdag és jóképű Oroszy Mihály felfigyel a lányra, aki nagyon más, mint a korabeli nők. Meg akarja tudni Anna titkát, aki tartaná a távolságot a nemestől, aki egyre jobban belopja magát a szívébe. De pontosan tudja azt is, mennyi minden szól ellenük: a kor szokásai szerint ő nagyon Mihály rangja alatt van, és nem akarna csak szerető lenni. Másrészt, még nem adta fel a reményt, hogy az örvény újra megnyílik és hazajut a XXI. századba.
Ha időutazós romantika, akkor az Outlander a nagyon népszerű darab jelenleg. A sorozat sikere miatt a könyvek megint népszerűek, magyarul is szépen sorra jönnek ki. Miért emlegetem? Mert az alapja ugyanaz, mint Karády Anna regényének.
Itt is van egy modern korból érkezett nő, aki belekeveredik egy időalagútba, és a múltba köt ki. Még az is egyezik, hogy szerelemre lelnek ott, és végül a múltbeli életet választják a szeretett férfi mellett, mint a visszatérést a saját korukba.
Azonban Karády Anna kötete nagyon a mienk. Egyrészt, a Balaton mellett játszódik. Másrészt, a magyar történelem elevenedik meg az időutazás következményeképpen. Anna fel is fedez nem egy dolgot a múltban, ami az emberi és a magyar virtusban változatlan. Rengeteg mindent felhasznál Balatonfüred történetéből, a magyarok helyzetéről Mária Terézia uralkodása alatt.
A történelmi romantikus regényekben irritálni szokott, amikor a történelem csak buta díszlet. Karády Anna viszont olyan ügyesen teremt történelmi környezetet, hogy anélkül érzem történelminek a regényét, hogy pl. a kor nagyjait szereplőként bevonná, vagy zajlana valamilyen jelentős történelmi esemény. Abszolút el tudtam képzelni, milyen lehetett a XVIII. században élni. A mindennapok, a társadalmi rendszer, az emberek kulturális környezete vagy éppen a mindennapok tudása. Nem csak a nemesi udvarba nyújt betekintést, de az egész lent élők életére is rálátunk. Nagyon berántott a könyv ezekkel, élvezet volt olvasni.
Mellette pedig a szórakoztatási igényem is kielégítette. Anna alkalmazkodik a korhoz, túlél, majd szerelmes is lesz, de a happy endért küzdeni kell. Nem csak neki, a férfinak is. Romantikus regényhez képest bőven van cselekménye, izgalmas is, a fejezetek szinte olvastatják magukat.
Bár egy ponton romantikusabb a színezete, mint ami jól esett – amikor Anna Mihály szeretője lesz és viszonyuk lesz –, de itt nem kell arra panaszkodnom, hogy nem hiteles a szerelmi szál. Ez a két ember megismeri egymást, és bár a kapcsolatukban ott a fizikai vonzalom is, nem keveri össze Karády a szexuális szenvedélyt a szerelemmel. Elhittem, hogy a hősei egymásba szerettek, és romantikus regénynél ez nálam nagy dicséret.
Jár a pont azért is, mert nem kétszereplős a regény. A másik halálom, amikor a romantikus regényben minden a két főszereplő körül forog, más szinte meg se jelenik. Itt viszont emlékezetes mellékszereplők is vannak – miközben a hősöket nagyon tudtam kedvelni.
Még a nyelvezete is tetszett. Pl. ahogy a nyelvi különbségeket megfogja.
Őszre ígérve van a folytatás, már most nagyon várom. Elsőkönyves Karády, jó kötettel.
Karády: A füredi lány – Mint történelmi romantikus: 95% hihető a kor ábrázolása, érdekes is, a romantika is működik.
Szubjektíven: 85% egy ponton nekem kicsit sok volt a romantika, különben faltam végig.