Fülszöveg: 

1939

Egy gesztenyebarna hajú lány zaklatottan néz ki a vonat ablakából, figyeli az elsuhanó ismeretlen tájakat. Kirsty szülőhazájában, Skóciában a háború szele már elérte az országot. Ő Magyarországra utazik, ahol egy bentlakásos iskolában kezd el dolgozni. Még nem is sejti, hogy miután mindent hátrahagyott, rátalál a legértékesebb ajándékra, amelyet csak kaphat az élettől, egy igaz barátra, Anna személyében, aki az iskola tanulója.

1943

Amikor a nácik megszállják Budapestet, Kirsty és Anna magukra maradnak, és a skót lány nagyon félti zsidó származású barátnőjét.

Meddig kell elmenniük a túlélés érdekében? És amikor egy tragédia megingatja az egymásba vetett hitüket, vajon a barátság vezércsillaga visszavezeti őket egymáshoz?

Szerintem: 

Már azért különleges lehet nekünk ez a regény, mert magyar mintát és igaz történetet használt alapnak az írónő. Azért olyasmibe ritkán futok bele, hogy angolszász szerző a magyar történelemből merít. Ez egy ilyen könyv.

Már annyi haszna volt elolvasni, hogy alaposabban

Fülszöveg: 

Mat mindent megtesz, hogy megszökjön a seanchan kézre került Ebou Darból. Legalább annyira tart a tengerentúli hódítóktól, mint Altara uralkodójától, a szenvedélyes Tylin királynőtől.

Elayne a Határvidék uralkodóival tárgyal, hátha az ő segítségükkel könnyebben megszerezheti Andor trónját ű de terveit előre nem látott cselszövések borítják fel.

Rand, Min és Nynaeve Far Madding városában próbálják meg tőrbe csalni az áruló asha'manokat. Itt éri be őket Cadsuane és a Randhez hű asha'manek.

Szerintem: 

Ha cselekménnyel nem is voltam elkényeztetve, most nyugodt szívvel írhatom azt, hogy Jordan két sarkos kérdés végére is kitette a pontot. Vagyis, volt olyan érzetem, hogy haladt előre a sorozat.

Mivel ennek örülök, nagyon is, ezzel kezdem. Az egyik, hogy a történet végére Rand és

Fülszöveg: 

Mulandó ​és örök, mint az ifjúság, a barátság, a szerelem.
1986. Adrien, Étienne és Nina a felső tagozaton ismerkednek meg egymással, és rövid időn belül elválaszthatatlan barátokká válnak. Van egy közös álmuk: együtt akarják elhagyni a porfészket, ahol felnőttek, hogy Párizsba költözzenek, és örökre életükre együtt maradjanak.
2017. Egy autó kerül elő a szülővárosuk melletti tóból. Virginie, az újságírónő kapja a feladatot, hogy tudósítson az ügy fejleményeiről. Lassan, lépésről lépésre tárul fel előttünk az a rendkívüli kötelék, amely a három gyermekkori jóbarátot összefűzi. Megtudjuk, hogy mi lett velük, hogy a barátságuk története miként kapcsolódik a hirtelen előkerült autóroncshoz.

Szerintem: 

Egy újabb érzékeny, mélyen emberi dráma Perrin tollából. Lassan már ott tartok, ha kortárs és felzaklató történetet akarok olvasni, aminek tényleg van története, ezen írónőtől keresek valamit. Egyszerre zaklat és emel fel, már harmadszor.

A Trió, ahogy a cím is mutatja,

Múlt héten volt a Könyvfesztivál, és idén saját rekordot döntöttem. 2 nap voltam már fent, de most összehoztam hármat is. (Igaz, a csütörtök elég korlátozott volt, nem egész nap a részemről, de akkor is. Kb. 3 órát ülök érte vonaton oda és még ennyit vissza, ha nincs késés. Ami meg ritka jelenség, mint a fehér holló, de ez más téma.)

A szokott könyves mesélés helyett arra gondoltam, az egyik olvasmány helyett ma inkább élménybeszámolót tartok. Mivel a 10% törvény előtti utolsó Könyvfesztivál volt, attól tartok, utoljára vásárolgathattam ilyen körülmények között és örülve egy-egy akciónak. Jövőre se ajándék táska, se ajándék harmadik könyv, se semmi ilyesmi nem lehet… De ezen nem búsulok előre.

Csütörtökön kezdtem a programot. Aki követ, tudja, mennyire szerettem Samantha Shannon sárkányos sorozatának első részét. Az írónő itt járt, csütörtökön dedikált is a fesztiválon. Elkértem magam munkából és neki is indultam. Szeles, de különben normális idő volt. Egy gyors körülnézés után – az elrendezés a szokott, kint az udvaron és a B-D épületekben voltak a kiállítók. Még egyes helyszínek is ismerősek voltak, pl. a Líra Csoport ugyanott kapott helyet, mint tavaly. Megérdeklődtem a kiadónál, hova tervezik a Shannon-dedikálását. Megjegyzem, eléggé ment a tanakodás, mert annyira fújt a szél, hogy az emberméretű reklámplakátot vitte volna tokkal-vonóval. De kikerült az udvarra az asztal és nagyon hamar már elég sokan be is sorakoztunk mögé. Shannon előbb odaért, meg is kezdte a dedikálást és aki tudott angolul, még kicsit fecsegni is tudott vele. Mi pl. arról, hogy az előbb megkezdett sorozata nekem első kiadásban van meg, és ezt kevesebbet látott, már mindenki inkább az új, élfestett verziót hozza. Azért nem bírtam megállni, mielőtt szaladtam vissza a vonatra, és már megszerezve a dedikálást, vettem is könyvet. Csak nem megyek új könyv nélkül haza…

A szombat volt a hosszú napom. Korai vonattal mentem, késeivel jöttem. Igaz, be is tábláztam úgy a napom, hogy egyik dedikálásról szaladtam a másikra, és ritkán adódott szabad percem arra, hogy egy-egy kiadó kínálatát felmérjem. De ekkor már szemeztem az akciókkal – hol hány %, ki ad ajándékkönyvet vagy táskát, vagy egyebet. Pl. csokit, mert olyan is akadt. De a legnagyobb őrület a KMK sárkánytojásai miatt volt, hogy micsoda hajsza ment értük… Azzal nem untatok senkit, hogy ki mindenkivel írattam alá a könyvemet. Inkább az idei elvet osztom meg: előrevettem a külföldi szerzőket, akiktől olvasok. Mert pl. bármennyire is szeretem Mészáros Dorka krimi- és ifjúsági köteteit is, ő azért megtalálható máskor is. Már van is tőle dedikált könyvem, nem is egy. De J.D. Barker nem fog feltűnni, ha új könyve jelenik meg nálunk… Ezzel együtt is pozitív élmény volt, hogy idén nem kellett sehol órákat sorban állnom. Mentem mindenhova előre, időben sorba álltam, és a leghosszabb álldogálásom talán Shannon előtt volt, kb. 1 óra, de ebben benne van az is, hogy 50 perccel előbb már ott álltam a sorban és az elsők között dedikáltathattam. Vagyis, aki ilyesmire adja a fejét, kap tőlem két tanácsot: mindenhova inkább előbb érkezzen! A hírességekhez akár 1 óra is kell. Nagy nevekkel fél óra, kisebbekkel 15-20 perc már célravezető. Bőven megtérül, amikor az első 5 között aláírják a könyved. A másik: kell egy menetrend. Pláne, ha valaki olyan megszállott, mint én, és sok-sok aláírást begyűjtene. Most az 1 óra alatt 3, amit bevállaltam és összességében 1 kivétellel mindent meg is szereztem. (Az egyiknél olyan hosszú sor állt már 10 perccel dedikálás előtt, hogy úgy döntöttem, ha Barkerre időben akarok érkezni, akkor erről most lemondok. Szerencsére már van dedikált könyvem a szerzőtől, így annyira nem is fájt a szívem. Azért kicsit igen, de belefért.) A nap rohanása nekem különben is Barkerre volt. Életemben nem jártam még Pest azon a környékén, ahova kiszervezték. Metró, séta, GPS. Megoldom, gondoltam. Aztán a GPS szerint célnál voltam, csak éppen sehol nem volt a kávézó. Mi van? Nem csak én jártam így, mások is a telefonuk és a házszámok között járatták a szemüket, hogy most aztán merre tovább. Én elcsíptem egy biciklisfutárt, gondoltam, neki van helyismerete. Nem jött be. Végül egy borászatban az eladó tudott eligazítani, innen is köszönöm neki! Jutott még ülőhely is, láttam is a színpadot is, pipa. Az egyetlen, ami azért rosszul esett, hogy dedikálás előtt közölték a szervezők, hogy 1 fő max. 2 könyvet írathat alá. Én meg ott álltam a 4MGY-trilógiával és az új könyvével a kezemben. Mondanom se kell, hogy 4MGY, de melyik kettő rész? És itt jön az, amiért ezek a rendezvények annyira közel állnak a szívemhez: volt, aki csak 1 könyvet hozott, és többen is felajánlották, hogy akinek több van, 1-et szívesen aláíratnak nekünk. Közösségi érzés, kedvesség, valami olyan emberség, ami különben annyira hiányzik a mindennapjaimból. Tényleg csak egy kis kedvesség és emberség, de annyira jól tud esni!

Ha már ezt felhoztam, ki is akarom emelni, hogy mekkora élmény az is, hogy olyan között vagy, akik szeretik, amit te is olvasol. Amikor élményeket tudtok cserélni, és tényleg van egy közös ízlésvilág, amibe könnyű is belemerülni. Pl. most egy tündéres könyvet olvasok, de nem jut eszembe a címe. Valami tündéralku… A Heteira-könyv? Nem, élfestett rózsákkal, és elkezdi mesélni a sztorit, mire rávágod, hogy Kova, a mögötted álló meg: Alku a tündérkirállyal. És már beszéltek is. Endorfin bonbonok és így a sorban állás már nem is olyan vészes.

Vasárnapra maradt a vásárlás és kisebb számban dedikálások. Kicsit kevesebben is voltunk, de azért így is tömeg volt és pörgött a nap. Már az eső sem esett, szombaton kb. végig, így erre a napra még az az élmény is volt, hogy kiültem a medence mellé egy fotelfélére és kvázi piknikeztem, míg a táskámban igyekeztem minél kisebb helyre összepakolni az új szerzeményeim.

Zárásul, élmény aranyrögöcskék, amelyek biztosan sokáig velem maradnak:

A 21. Század Kiadó szerzői mind nagyon jó benyomást tettek rám, kb. a dedikálások 80%-án voltam ott. A nagy kedvencem Gundel Takács Gábor volt, aki nagyon megnyerő, intelligens, hiteles. Plusz, a hangja. A tévén át is karizmatikus, de élőben... gyönyörűen intonál, választékosan beszél. Nem akar vajon hangoskönyvet is készíteni?

Szűcs Ádám dedikálása nem a szokott, állunk sorban és várjuk a mi 2 percünk menetben zajlott. Kiskörös, 3-4 fős beszélgetések voltak, míg a szerző dedikált, a grafikusa meg rajzokkal szórakoztatott minket. Kb. fél órát voltam ott, az egyik kedvenc élményem a hétvégéről.

N. Nagy Zoltánnak megjegyeztem, hogy azért szerettem ennyire a könyvét, mert egy nagyon okos, kíméletlen gyilkos van benne, ami magyar krimiben ritka. Mire elmesélte, hogy nagy kedvence Hannibal Lecter és egy olyan gyilkost akart ő is, aki intelligens, érthető és a maga módján zseniális. Mint tudjátok, nekem is Lecter doktor a nagy kedvencem, szóval, át tudtam érezni.

 Végül, a legizgalmasabb bejegyzett kedves kis üzenet. Sólyom Annának megjegyeztem, hogy az előző könyvét is olvastam, de végig motoszkált bennem, hogy kutyákkal jobban szeretném. Így az új könyve, kutya főszereplővel, már ennyivel megnyert magának. Kicsit kérdezett, van-e kutyám, meg hasonlókat. Képzeljétek, a könyvet nem csak nekem, hanem Lego kutyámnak is ajánlotta :)

Tudnék még mesélni, de a lényeg, hogy nagyon eseménydús, kellemes élményekkel gazdagodtam a Könyvfesztiválon. Meg persze könyvekkel is, de most nem is azt éreztem a lényegnek.

Fülszöveg: 

Szellemi utazást kínáló divatbemutató és varrógéppel hadakozó boszorkány, trauma nélküli élet és bosszúéhes erdő, álomrögzítés és hűtőpolcon dobogó szerető szív, zombik a háznál és madáremberek: a 2018-ban indult antológiasorozat idei kötetében tizennyolc különös és izgalmas novella található ismert és új szerzőktől.

Szerintem: 

Ezzel beértem magam Az év magyar… sorozattal. Ha nagyon rövid akarnék lenni, akkor a tavalyi kiadvány

Fülszöveg: 

Troublesome ​Creek lakói számára nem könnyű az élet. Mindenért meg kell küzdeniük – a könyveket leszámítva.

Amikor ugyanis Roosevelt életre hívja a lovas könyvtárprogramot Kentuckyban, Troublesome Creek is kap egy saját mozgókönyvtárost a 19 éves Cussy Mary Carter személyében.

Cussy nem csupán egy egyszerű könyvmoly, hanem a fajtája utolsó női tagja is, aki szokatlan kék bőrszíne miatt tűnik ki a tömegből. Az emberek többsége azonban ódzkodik a könyvtárprojekttől és Cussy családjától is, mivel bajkeverőnek tekintik a kékeket. Ahhoz, hogy Cussy megszerettesse az olvasást a hegyek között élőkkel, meg kell küzdenie az előítéletekkel, amelyek egyidősek az Appalache-hegységgel, és a gyanakvással, amely olyan mély, mint az itteni völgyek.

A valóságban is létező kentuckyi kék bőrű emberek és az 1930-as években működő kentuckyi lovas könyvtárszolgáltatás elszánt és elkötelezett tagjai által ihletett kötet.

A valódi bátorságról szól, az elképesztő kitartásról és egy nőről mesél, aki hitt abban, hogy a könyvek utat mutatnak nekünk – és akár haza is találhatunk általuk.

Szerintem: 

Valahol érzem, hogy ennek a könyvnek felemelőnek kellene lennie. A hősnő, ahogy mindent le tud

Fülszöveg: 

Snezana többre vágyik az egyszerű mindennapoknál. Azonban nem is sejti, mennyire meg fog változni az élete. Mindaz a rémséges mendemonda, amit gyermekként hallott a faluja határában húzódó Sötét erdőről és a benne élő árnyakról, egycsapásra valósággá válik. Megelevenednek legszörnyűbb félelmei: kénytelen szembenézni megszállott udvarlója bosszújával, egy barát árulásával és a veszteség fájdalmával. Viszont van valami, ami még ezeknél is borzalmasabb: az őrparancsnok hatalomvágya, aki mindent elkövet, hogy megkaparintsa őt és a Medve lányainak erejét.
Snezana vajon szövetségesre lel a titokzatos, varázserejű férfi, Darien személyében, vagy a férfit, akárcsak a parancsnokot, a hatalomvágy hajtja?

Szerintem: 

Nagy elvárásaim nem voltak, de így kellemesebb volt a meglepetés. Most úgy érzem, simán odafér ez a könyv a Grisa-könyvek és a Medve és a Csalogány sorozat mellé a polcra.

Nem csak azért, mert

Fülszöveg: 

Brigitta és Anikó elhunyt barátnőjüknek tett ígéretük miatt Sevillába utazik. Kikapcsolódásra vágynak, emlékezni szeretnének, ám egy titokzatos helyi férfi felborzolja a kedélyeket…
Egyetlen titok sem maradhat örökre rejtve, így hamarosan fény derül az ijesztő igazságra. De mi van akkor, ha már túl késő? Ha addigra magával ragadott bennünket az érzés, amit szenvedélynek hívnak?
Raul Moreno, a Sevillában élő üzletember a saját szabályai szerint él. Nem ismer erkölcsi normákat, és nem béklyózzák meg a társadalmi elvárások. Valódi pszichopata, vagy csak egy öntörvényű férfi? Vérbeli manipulátor, vagy csak egy őszintén érző emberi lény?
Vágyakozás
Emlékezés
Elengedés
Kaland
Őrület
Egy megpecsételt viszony, amely szó szerint a téboly határán táncol. Hazugságok, féligazságok és a valóság. El lehet dönteni, hogy mi az igaz, amikor már a mámor uralja az elménket és a testünket?

Szerintem: 

A helyzet az, hogy ennek az alapja is az agyamra tudna menni. Hiába, nem díjazom a 'szép nő megismeri a jóképű férfit és már esnek is az ágyba' történeteket. És mégis, ebben a regényben volt valami.

Brown bedobott egy plusz

Fülszöveg: 

Nehéz ​olyan munkaadót találni, aki nem kérdez túl sokat a múltamról. Ezért hálát adok a szerencsémnek, hogy Garrickék mégis munkát adnak nekem. Takarítom a pazar penthouse-ukat, és flancos ételeket készítek a makulátlan konyhájukban. Itt dolgozom egy darabig, míg meg nem kapom, amit akarok.

Szinte minden tökéletes. Azonban még mindig nem találkoztam Mrs. Garrickkel… Biztos vagyok benne, hogy az ő sírását hallom az ajtón túlról. Látom a fehér hálóinge nyakán a vérfoltokat, mikor mosok. Aztán egy nap nem tudom megállni, és bekopogok hozzá. Lassan feltárul előttem a vendégszoba, és amit odabent látok, az örökre megváltoztat mindent.

Ekkor ígéretet teszek. Elvégre nem ez lenne az első alkalom. Meg tudom védeni Mrs. Garricket, miközben a saját titkaimat is biztonságban tartom.

Douglas Garrick rosszat tett, és meg fog fizetni érte. Csak az a kérdés, hogy meddig vagyok hajlandó elmenni…

Szerintem: 

A trilógia középső része és az áll is rá, amit a fülszöveg ígér. Önállóan is olvasható kötet – annyira