Fülszöveg: 

Matthew Pennington haldoklik, és arra szeretné feltenni utolsó hónapjait, hogy elvarrja élete bonyolult szálait, és megismerkedjen eltaszított unokájával, dédunokájával, mintegy vezekelve a múltban elkövetett bűneiért.
David hosszas tanakodást követően elfogadja nagyapja javaslatát, így sok év után közelebbről is megismerkedhet a nagybátyjával és az apja múltjával, ami nem kevés új konfliktust hoz az életébe. James megkerült naplója feltépi benne a rég elfojtott gyászt, ami arra készteti, hogy újra elmerüljön kamaszkorában, és elmesélje azt az időszakot, amiről eddig hallgatott.
Davidnek a brooklyni házban olyan megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, amelyekre egyáltalán nem készülhetett fel előre. Főként miután alkoholista, bántalmazó anyja is újra fel akarja venni vele a kapcsolatot, mivel három év után gyógyultan távozhat a bentlakásos intézményből. Davidnek ezúttal már a saját fiaira is gondolnia kell, így nagyapja segítségével próbál szembenézni anyjával, a múltjával, és igyekszik feldolgozni a feldolgozhatatlant.

Szerintem: 

Kaptam egy kis levegőt? Szó se róla, ez a történet most sem lett könnyebb. De most éreztem benne valami

olyan pozitív, a jelent megszépítő szándékot, ami miatt könnyebben lenyeltem azt is, hogy ez a család mennyit szenvedett.

Időben haladunk tovább lineárisan. Az előző kötetben megismert napló, James története ott van Davidnél, aki a 3 éves Noah szerető apja, illetve Amy-vel most várják a második fiukat. David a napló miatt eleve szenved, kénytelen szembenézni azzal, hogyan kezelte eddig az apjával kapcsolatos érzéseit. Ráadásként Matthew, a nagyapja haldoklik, és az utolsó nyarát vele és a családjával akarja tölteni. De David rá is haragszik – ő segíthetett volna, hogy az életük ne legyen az eleven pokol, de nem tette. Még nagyobb teher, hogy Maggie-t kiengedik az intézetből és már elkezdte a fiára való rátelepedést és kínzást.

Vagyis, megvan David baja most is, halmozottan. De itt már sok mindent feldolgozott, van egy stabil háttere Amy-vel és a fiukkal. Matthew abszolút pozitív személyként jelenik meg és az a célja, hogy jóvá tegye, amit még tud. Legyen ő is család a férfinak, aki annyi mindenkit elvesztett már. Talán ezért éreztem annyira másnak ezt a kötetet, éppen az előző után. James egyedül maradt egy kilátástalan helyzetben, de David mögött ott lesz egy csapat és most van, aki tényleg és aktívan tud segíteni.

Attól még a pokoljárás megvan. David megoldása és menekülése korábban, az előzményekből pontosan tudjuk, az önpusztítás és a kábítószerek voltak. De már a családjáért felelős, nem szabad visszaesnie. Elég komolyan küzd azzal, hogy nem lenne-e jobb a gyerekeinek, ha nem lenne az életük része, főleg, amikor Maggie visszatér. Amikor kapásból Noah-t kezdi el fenyegetni. Természetesen ott van is, hogy éppen Amy az, aki a társa és támasza – a nagybátyja, Adam meg is ragad minden alkalmat, hogy feltépje azt a sebet, hogy Chris életében is Amy volt a nő, és ők is terveztek közös életet, családot, házasságot. Mintha David nem szenvedne mindig is kicsit attól, hogy egy nőt szerettek a fivérével.

Természetesen most is készül egy könyv, ez már védjegy. David megint ír, a családregényének az a része születik meg, amikor elvesztette az apját. Az előző hónapok, majd utána, amikor Chris egyetemre ment és ő egyedül maradt Maggie-vel. Egy része átfedés az előző kötettel, de most a másik oldalról. Ugyanazok a jelenetek visszaköszönnek, amiket James is megírt, de most David szemszögéből.

De most először éreztem azt, hogy a jelen az érdekesebb és a traumatikusabb. Nem mintha Maggie nem alkotna mindkét idősíkban keményen. Egyszerűen csak a kamasz David pokoljárásának nagyon sok fejezetét ismertem már, és ezt most kicsit úgy éltem meg, hogy nagyobb látóteret kaptam a pokol stációira, amiket már ismertem különben.

De, amit nem győzök hangsúlyozni, hogy ezt nagyon gyógyulós történetnek éltem meg. Ugyan David megint át kell éljen mélypontot, de tartalmas és reményteli a nagyapjával való kapcsolata. Mennyire tudtam utálni Matthew-t, amikor James elment segítségért könyörögni, ő meg kvázi kidobta. De most egy megtört öreget látunk, aki már tudja, mennyit és hol hibázott és szenved is tőle, de a szenvedés helyett inkább építeni próbál és segíteni, amit lehet.

A vége is… Maggie végzete. El nem tudtam képzelni, hogy lehet majd őt kivágni az életükből. Hiába élte meg David kamaszként sokszor, hogy bár visszacsapna és végezne az anyjával, azért nem hittem, hogy bántani fogja. Nem úgy nevelte az apja és a bátyja – most viszont a saját fiait kell megvédenie. Matthew lesz, aki átveszi a terhet és elrendezi a dolgot. Gyönyörűen megfogalmazza, ha David végzi be, az egyben a saját halálos ítélete is. Neki viszont fizetnie és vezekelnie kell. Nem is tudom, de valahogy és valami azért hiányzott nekem. De az nem a család, a társadalom hibája. Maggie nem fizet meg azokért a dolgokért, amiket tett. A férjét megölte, a gyerekeit minden lehetséges módon kínozta. De élhetne tovább boldogan és a gyerekét kínozva, ha Matthew nem teszi, amit. Annyira nem fair, hogy nem lehetett és most sem lehet számomkérni. Ahogy a világ az áldozatot látja benne, miközben ő volt a démon.

Érzelmi utazás ez a rész is, sok fájdalmas elemmel, de napfényes, reménykeltő részekkel is. Van cselekmény, lehet mit felsorolni, hogy mi történt ebben a könyvben. Ez még akkor is kellett és vártam, ha igazából az érzelmi rész a lényeg. A megbocsátás, második esély, mélyrepülés és emelkedés. Ahogy David kezd széthullani, de most ott a biztonsági hálója és megtartja.

Mindig írom, tartom is, hogy Szaszkó Gabriella intelligensen és nagyon átélhetően ír. Eddig sem és most sem kellett fennakadnom a szövegen, mindent indokol a szituáció és az érzelmi állapotok. Kifejező.

Szerintem az 5 Pennington-regényből ez volt az első, amit nem úgy tettem le, hogy sírni volt kedvem tőle. Még mindig iszonyatosan sajnálom ezt a családot, a veszteségeiket, de most először tényleg úgy érzem, hogy ők is, mi is fel tudunk lélegezni. Innen könnyebb lesz és életük démona elpusztult.

Idézet: 

Az idő csak elrontja a dolgokat. Csak az adott pillanatnak van értelme.A többi mindent csak megmérgez.