A történet pont ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt.

Blanca néhány apáca és a pap előtt áll, akik felszólítják, rögtön az első napján a zárdában, hogy vetkőzzön meztelenre. Az indok, megvizsgálják, nincs-e a testén a Sátán jegye. Ám a lány látja rajtuk, hogy ez csak indok, a bűnös vágyaik célpontját látják benne. Rosszul esik neki, de mivel modell volt korábban, ő annyira nem készül ki tőle, mint a gazdagabb lányok korábban körötte.

Két másik novícia mellett kap szállást – kis helyre vannak összezsúfolva. Estére még ablakot sem nyithatnak, fullasztó a levegő. Ráadásul étkezniük is külön kell. Ők vizet, kenyeret kapnak, néha híg levest – míg az apácák bőségesen és minőségi ételeket esznek. Két társnője egészen más karakter: Valeria beszédes, butuska lánynak tűnik, aki már alig várja, hogy apácává szenteljék. Elena viszont nem beszél – a beavatása óta elnémult. Blanca látja a szemében ugyanazt a fájdalmat, amit a tükörben a megerőszakolása után. Sejti, hogy ez a lány is áldozatul esett a zárdában zajló fertőnek, amit neki kell lelepleznie.

A lányok figyelmeztetik, hogy készüljön. Nem az volt a legrosszabb, hogy meztelenre vetkőztették. Lesz még egy vizsgálat is. Estére be is hívják, és újra meztelenre kell vetkőznie, ágyra fektetik, és szüzességi vizsgálatot végeznek. De durván, mintha megint erőszakot tennének rajta. Ezt követően a testét simogatják, Maria Luisa nővér és Peters atya is – a szemükben megint a világi, szentségtelen árny.

Észrevették, hogy nem szűz, de meg tudja magyarázni, egy lovas balesetre fogja. Mivel rendesen viselkedett, a nővér enged neki egy kérést. Mit szeretne? Blanca, aki itt a Christina álnevet kapta, papírt és szent kér, hogy rajzolhasson. Később látja, hogy Valeria milyen irigyen méregeti e kis kiváltság miatt is.

Blanca igyekszik nyomozni a zárdában, de korlátozott a mozgása. Elena lesz, aki segít neki. Neki köszönhetően hallja meg, hogy éjjel valaki fájdalmasan nyöszörög. Ő mutatja meg neki, hogy mi zajlik hetente többször is, esténként a pincében. Egy korábbi lány, Gulietta nem engedte, hogy vizsgálják. Erre elvitték: most itt van kikötözve, és egy pap rendszeresen megerőszakolja. Közben Maria Luisa orális szexre kényszeríti a novíciákat, amikor kellően begerjedt, Peters atyával fekszik össze.

Közben Marco dolgozik azon, hogy átvehesse a zárda gyóntatójának helyét. Megzsarolják egy viszonyával – azt hazudja a feletteseinek, hogy anyja súlyos beteg, így engedik elutazni. Marco papnak álcázva átveszi a helyét, és mehet gyóntatni a zárdába. Blanca a karjaiba veti magát, barátian ölelkeznek össze, a lány vigaszt keres nála. Majd beszámol arról, miket tapasztalt. Ennyi nem elég, bizonyíték kell.

Blanca kéri, a férfi nézzen utána, mi van a húgaival. Marco megígéri, és valóban meg is akarja tenni. Küzd az érzéseivel: ő a nőt látja a Blancában, egyre fontosabb neki. Giorgio atya is észreveszi ezt, ő még örül is neki, hogy Marco megint érezni kezdett, megbékél lassan a múltjával, megint jó ember kezd lenni. De figyelmezteti is, eddig szajhákkal volt kapcsolata, Blanca más. Ha őt akarja, neki is jobb embernek kell lennie. A Riva lányoknak utánanéznek: Leona a hercegnő gyámoltjaként egy jó zárda iskolájába jár, jól érzi magát és tanulni is szeret ott. Nella sora azonban rosszul megy, a szeretője rendszeresen veri. A két férfi már szervezi is, hogy kivigyék onnan és biztonságba helyezzék.

Blanca készít egy portrét Valeriáról, megtetszik Maria Luisának, és felkéri, őt is rajzolja meg. Blanca ezt is kémkedésre tudja használni. Szerez egy levelet, amit a nőnek írtak. Kutatja a ládika titkát is, melybe állítólag Szűz Mária hagy üzeneteket és ajándékokat a rendfőnöknőnek. Látta, ahogy egy gyűrű kerül belőle elő, és mindenki ámul ezen. De ő trükköt sejt a háttérben. Marco megkapja a levelet a következő gyónáskor – Katharina hercegnő lefordítja, egy pajzán levél Maria Luisának, amelyből kiderül, hogy milyen testi viszonyokat folytat a nő titkon.

Marco közben Monica nővért is beszervezi, aki üzeneteket tud kijuttatni neki. A nővér nagyon elvakult, nem akarja elhinni, hogy Maria Luisa csaló. Hinni akarja, hogy valóban elkapja a szent hév az orgiákon, és Gulietta sorsát sem képes elhinni – szerinte elküldték egy éve. De Marco érvei erősek, kényszerből, de segít.

Egy kislány érkezik negyedik novíciának, őt nagyon tönkreteszik a vizsgálatokkal. Veronica öngyilkos is akar lenni, Blancát nagyon megviseli a sorsa. Erősebben kutat, nagyobb kockázatot vállal, hogy minél előbb véget érhessen ez a pokol. Blanca rátalál a ládika másik kulcsára, és iratokra, melyek bizonyítják, mekkora sikkasztás folyik a zárdában. Monica fogja őket kijuttatni.

Valeria észrevette Blanca kémkedését, beárulta. A lányt elkapják, a pincében kikötözik, és módszeresen kínozni kezdik. Veronicát is bántják, hátha érte beszélni kezd. De elkésnek, Monica már kicsempészte a bizonyítékokat, és Marco mozgásba lendül. Még időben érkezik, életben találja a nagyon megkínzott két lányt. Blanca újra a hercegnő mellett kap ápolást.

Marco látogatja, már mindkét húga biztonságban van. Blanca Leona miatt aggódik, de igyekszik elnyomni magában. A kislány bevallotta, ő szurkálta össze a nővére meggyalázóját, szerinte még élt is akkor a férfi. Blanca az élvezet szikráit látja a szemében, de meggyőzi magát, hogy Leona nem lehet gyilkos, nem élvezheti az ölést. De erről nem beszél senkinek. Marcónak se, aki az egyedüli férfi, akiben bízni tud. Blanca neki meséli el, az a terve, hogy iskolát nyit megkínzott és tönkretett lányoknak a testvéreivel.

Nyomozós, emberrablós, eltűnt személyes.

Nyugodt napnak indult, de hamar lett belőle nagy káosz, és egy olyan bűntettre derült fény, ami a sokat látott nyomozók idegeit is felborzolta. Egy bankár az újonnan vett háza pincéjét akarta rendbe tetetni, de ahogy a munkások belekezdtek, a szomszéd pincéjére nyílt meg egy átjáró. Ott egy haldokló, kiéhezett nő és egy kisfiú várt a halálra. A gyerek 2 év körüli, beszélni se tud még, zaklatott. A nő élet-halál között lebeg. A ház egy szenilis, idős emberé, aki már magára sem tud gondot viselni. Ő rabolta volna el, és zaklatta a lányt, majd szánta halálra? Ahogy Fawley és társai átvizsgálják a helyszínt, rádöbbennek, egy korábbi eltűnés megoldása is itt lehet. Miközben az ügy egyre meglepőbb csavarokkal szolgál, Fawley kénytelen magánélete tragédiájával is szembenézni, és más nyomozók is küszködnek.

Divat lett a szenvedés a krimikben? Mert azt már megszoktam, hogy a skandináv krimik nyomozói kivétel nélkül törött és sebzett emberek. Harry Hole részeges, okozott egy halálos balesetet is, és képtelen szabadulni a káros szenvedélytől. A Millennium trilógia újságírója akkora nőcsábász, hogy csodálom, a sok hódítás mellett másra is jut ideje. Aztán csodálkozik, hogy nincs boldog magánélete. Jo Nesbo fiúja drogosan, más bűnéért ül életfogytiglan. Mindenki sebzett, mindenkinek fáj.

Most ezt látom az angol krimikben is. Arlidge sorozatát pl. nagyon szeretem, de kevés annyira sebzett női karakter van a krimikben, mint az ő Helen Grace nyomozója. Cara Hunter és Adam Fawley is illik ebbe a sorozatba.

Már az első részben is érezni lehetett, milyen űr kísérti a nyomozót. Most ez fokozódik, és már komolyan sajnálni kezdtem a figurát. Egy-egy ponton jobban is, mint a bűntett áldozatait. Most csúnyán hangzik, de ők már halottak, nekik nem fáj. De a nyomozó itt van, él és majd belepusztul a kínjaiba. A körötte levő rendőrökről is azt kapjuk meg magánéleti szálként, mennyire rossz nekik. Az egyik most lett apa, nagyon nehezen jött össze a baba. Azóta a felesége nem önmaga, minden a kicsiről szól, már beteges szinten. Egy másik a nőügyei miatt van folyton bajban, és nem segítenek a hódításai, akkor sem érzi magát sikeresnek.

A regénynek erős ez az oldala is, ahogy írtam is, megviselt, ahogy a regény átérezteti a nyomozók kínjait, és annyira rossz nekik, hogy az a csoda, még egyik se próbált végezni magával.

Mellette jó krimi is. Ahogy a nyomozók, az áldozatok és elkövetők világa is megnyílik előttünk. Miért tették? Megkapjuk a válaszokat, úgy, hogy érteni is lehessen. Mondhatni, logikát visz az érthetetlen szörnyűségek közé.

A nyomozás logikus, nyomról nyomra haladnak. Elemeznek bizonyítékokat, kutatnak, kihallgatnak, elméleteke gyártanak és igazolnak. Ilyen téren klasszikus, régi vágású krimi, amit jó is volt olvasni. Hunter elég sok csavart is elrejtett a megoldásban, így lesz kellő meglepetés is a kötet végére.

A stílusa olvasmányos, és kellően realisztikus is. Feldobja azzal a szöveget, hogy hivatalos formátumokat is beemel: jegyzőkönyveket, újsághíreket. Hitelesebb tőle.

Angliában nagyon megy ez a sorozat, így bizakodhatunk, hogy mi is kapunk még belőle.

Hunter: Sötétben – Mint krimi: 85% logikus, meglepő csavarokkal, érzelmileg összetett karakterekkel.

Szubjektíven: 70% a történet, a nyomozás tetszett, de sok szereplőt sajnáltam. Sok a nyomor.

Hősös, világmentős, családos.

A világon hirtelen gyermekek születtek – olyan anyáktól, akik addig semmi jelét nem mutatták terhességnek. Sir Hargreeves, a neves tudós, sportember és feltaláló, milliomos, nem mellesleg titkon űrlény, igyekezett annyi babát örökbe fogadni, amennyit csak tudott. Meggyőződése volt, hogy a kicsit különlegesek, és a világ megmentésére szuperhős csapattá tudja őket nevelni. Hét gyermek nevelőapja lett – mindent alárendelve a küldetésnek. A gyerekek kezdetektől harcra lettek képezve, nevek helyett számokat viseltek. Menekültek is, ahogy tudtak. Jó 20 évvel később Hargreeves temetésére gyűlnek össze, mind sebzettek valamiképpen. Időportál nyílik, és az évek óta eltűnt Ötös visszasétál az életükbe egy elképesztő történettel: pár napon belül itt a világvége. Újra össze kell állni, hogy megállítsák.

Két dolog miatt lehet felfigyelni erre a képregény kötetre. Ami a többséget vonzhatja, hogy ez az a képregény, amiből a Netflix sorozatot készített. Számomra is ez volt a mágnes, ami miatt kézbe vettem a kötetet. Már nézem a sorozatot is, és még gondolkozom, mennyire tetszik nekem ez a történet és ez az univerzum. Ami biztos, a sorozat alaposan ki van bővítve a képregényhez képest – jobban is tudom emészteni az élőszereplős tévés formátumot.

A másik, amire az előszó olvasása közben döbbentem rá, hogy a szerzőt máshonnan ismerem. Gerard Way a My Chemical Romance énekese és egyik alapító tagja volt – én meg azok közé tartozom, akik anno rongyosra hallgatták a The Black Parade albumot. Különben az album jobban tetszik, mint ez a képregény.

Aminek az alapötlete egyszerre jól illik a szuperhős történetek közé, de nagyon ki is lóg belőlük. A különleges születésük, ahogy egy úrlény tudós hőscsapattá neveli őket, klasszikus eredettörténet.

De a részletek már elütnek. Először is, a képességeken nincs hangsúly. Annyira, hogy sokak esetében komoly gondot is jelentett rájönni, miben mások. Klaus (4), aki látja a holtakat, az időben és térben ugráló Ötös könnyen megfejthető volt. Allison (3) képességét idővel elmagyarázzák, ha nem is látjuk, mert elvből egy ideje nem él vele. Egyes és Kettes már nehéz dió. Inkább a tévésorozat alapján gondolom, hogy Luther emberfeletti erővel bírhat, Diego pedig a késekkel tud jól célba dobni?

Már eleve ez furcsa volt, de nem ez zavart legjobban.

Az a szerkezet lesz, az elbeszélésben levő hullámzás. Nem tetszett a dinamika, ahogy az időt és a teret kezelik. Szétfolyik az egész cselekmény – egy-egy pontján rettenetesen untam magam, csak szenvedtek a szereplők és nem történt semmi. Nehezen is áll össze, mi történik, hogyan vegyék fel vele a harcot, tulajdonképpen minden nehézkes. A vége meg pillanatok alatt lepereg. A nagy csata, a világ megmentése alig pár oldal, míg odáig eljutni ennek többszöröse volt. Mintha egy tűzijátékért megtettem volna egy nagy utat, aztán eldobtak volna egyetlen petárdát.

A cselekmény lyukai visszajönnek a karakterekkel, a személyes és életgondjuk pszichésen alapozott, mély. Már-már drámai. De ezt képregénybe tenni? Furcsa.

Zárásul, nekem nem tetszettek a rajzok sem. Kivéve a két csoportképet a kötet végén. Az OK.

Way & Ba: Apokalipszis szvit – Mint képregény: 65% más, mint a többi hős történet. Esendő szereplők, hullámzó szerkezet.

Szubjektíven: 40% a sorozat miatt végigolvastam, de furcsa volt a sztori, szerkezete is.

Melyik mostanában olvasott/blogon bemutatott könyvre asszociáltok az alábbi képből?

Megoldás: Tovább!

Háborús, zsidókat mentős, szerelmes, kötelességtudatos.

Eva Rosselli jó körülmények között, egyedüli gyerekként, apja elkényeztetett kedvenceként nevelkedett Firenzében, az 1920-30-as években. Élete kétszer fordult nagyot: először, amikor Amerikából hazaköltözött Blanco, és magával hozta a lánynál 2 évvel idősebb fiát is. Eva és Angelo legjobb barátokként nőnek fel, de nagyon hamar többet éreznek a másik iránt, mint barátságot. De minden közöttük áll: a lány zsidó, míg Angelót papnak szánja a család csonka lába miatt. A fiúban meg is van az elhivatottság, és a szerelem helyett a papi hivatást választja. Másodszor, amikor Hitler hatalomra jut, és az olaszok is megkezdik a zsidók gyűjtését, kivégzését. Angelo siet Eva megmentésére, aki aktív részese akar lenni a nácik elleni harcnak. A római SS egyik vezetőjének lesz a titkárnője, kémkedik és pénzt lop nekik. Miközben az életükkel játszanak, a párnak azzal is szembe kell nézni, milyen érték a szerelmük, amit nem elnyomni, hanem megélni kellene.

Érdemes különbséget tenni történelmi romantikus és romantikus történelmi regények között? Szerintem igen, mert nagyon más arányokkal dolgoznak. A történelmi romantikusban a történelem csak díszlet. Ezek romantikus regények, amelyek más korban játszódnak. Sok köztük a limonádé, amiben teljesen mindegy a környezet is, a lényeg, hogy a két szép és egymásnak teremtett lélek egymásra találjon. A romantikus történelmiben viszont fontos, hogy mi és miért történt. Itt is lehet szerelem, itt is lehet szenvedély és románc, de korban elhelyezve, illeszkedve a korszakhoz.

Amiért ezt ennyire fejtegetem, mert Amy Harmon kötete szerintem mindkét kategóriába beillik, így mindkét zsáner kedvelőinek fogára való falat lehet. Az eleje inkább romantikus. Arról mesél, hogyan szeret egymásba a két főszereplő. Az, hogy milyen korban járunk, teljesen lényegtelen. Az egymás iránti elkötelezettség, a kamaszokat megcsapó testiség, a leküzdendő akadályok a fontosak.

Majd a regény harmadától aktív formáló, már szinte szereplő a történelem. A katolikus egyház és a pápa viselkedése, helyzetfoglalása máig vitatott a megítélésben. Harmon egy pozitív képet közvetít, amiben az egyház aktívan segítette a zsidókat. Amit a szemükre lehet vetni, hogy a titkos műveletek védelmében nyíltan nem tettek többet. Valamennyi igazsága lehet, de kétlem, hogy ennyire egyértelmű lett volna a helyzet. A pokol, amibe az olasz zsidók találták maguk, a folyamatos megszorítások, majd a táborok és a deportálás, ezt viszont nagy erővel és hitelesen hozza az írónő.

Külön örültem O’Flaherty atya megidézésének – igen, elég nagy kedvencem a Bíbor és fekete, amiben Gregory Peck játszotta az atyát, amilyennek minden papnak lennie kellene.

A háború poklában hőssé nőnek a szereplők, és Eva is sokkal szimpatikusabb lehet, mint a kötet elején. Az érdekesebb karakter Angelo, akinek a szerelem vs. papi hivatás harcot is meg kell vívnia. Tetszett, ahogy ezt a vonalat vitte az írónő.

Ezért elnézhető, ha a kötet a szerelmes részeknél nagyon szentimentális. A mesebeli vég is bocsánatos bűn, kellett a romantikus regények klasszikus zárlatához.

Zárszó? Passz. Negyed órája nézem ötlettelenül a képernyőt, így csak kiteszem a pontot.

Harmon: Homokból és hamuból - Mint romantikus történelmi: 80% szenvedélyes, szentimentális, közben a történelem is része.

Szubjektíven: 75% az elején át kell jutni, néha sok a nyál is, de a római részek ütöttek.

Felfedezős, jobb világért küzdős, háborús.

1952-ben járunk. A császár II. Habsburg Árpád, akit több komoly gond is gyötör. A fejlesztéseket elhanyagolják, a nihilista Oroszország egyre ijesztőbb ellenfél. Még legfájóbb, hogy a politikai helyzet miatt nem veheti el a szerelmét és menyasszonyát, az utolsó Romanov hercegnőt. Egy séta során fut össze székely katonájával, Dáviddal. Neki is megvan a maga baja: menyasszonyát a családja eladta egy lánykereskedő intézetbe. Árpád ad neki egy megbízást, cserébe biztosítja, hogy Rozálit kiszabadíthassa és elrejthesse Dávid, amíg Amerikában sikerre viszi a találmányát. Az ichor forradalmasítja a tudományt, elkészülnek az első repülőgépek is. Dávid egy jobb világot akar építeni, de a gazdagok és az oroszok folyamatosan akadályozzák, még háborúba is sodródik miattuk a világ.

Jókai Mór a nagy magyar mesélőként él irodalmunk történetében. A magyar szabadságharc krónikása, romantikus kaland- és szerelmes regények fáradhatatlan alkotója. Azonban van egy-egy kötete, amiben belekóstolt valami másba is. Ezek a kevésbé ismert kötetei, de aki szereti az író munkáit, érdemes beleolvasnia ezekbe is!

A jövő század regénye csak nagyon kis mértékben emlékeztet a klasszikus Jókai regényekre. Amikor arról mesél, hogyan vált a Szabina foglyává Rozáli, és Dávid milyen erőfeszítéseket tesz, hogy megmentse. Amikor az orosz cárleány inkább halálos és fertőző betegek ápolásával foglalkozik, minthogy hozzámenjen a szerelméhez és ezzel kirobbantson egy újabb háborút. Alexandra alakja, aki a regény legnagyobb gonosza, egy kétszínű, álnok és okos asszony, minden fejlődés és jó ellensége – sok rokon vonással a Baradlay fivérek életét megkeserítő Alfonsine grófnővel. Az ilyen szálak, karakterek megidézik mindazt, amiért Jókai klasszikusunkká emelkedett – amit szerettem a történeteiben.

De ennek a regénynek a nagyja más. Bemutat egy kitalált, elképzelt világot – ahogy Jókai megálmodta a 100 évvel későbbi világot. Amelyben elfér egy amerikai, néger milliomos. A nihilista Oroszország, mely igencsak emlékeztet arra, amit mi majd kommunizmusnak hívunk évtizedekkel később. Az ichor, a repülő szerkezetek, a regény technikai világa. Sokszor olyan érzésem volt olvasás közben, mintha egy Verne regény lenne a kezeim között.

De olvasni nem könnyű. Sok minden, amire ma már szavunk is van, akkor még nem volt. Az elektromosság itt még delej. Sok a latin szöveg. Mivel tudományos fantasztikus a történet, nincs meg benne az a mesélősség, már szinte anekdotai hang, ami olvastatná a fejezeteket.

Helyenként a történet is nagyon leáll, és nagyon hosszú fejezetekkel lassítja az eseményeket. A háborúk leírása, hosszú és unalmas. Az esszészerű fejezetek, amikor elmeséli a kitalált jövő különböző aspektusait, például hit és tudomány kapcsolatát – valahol érdekes, mit gondolt Jókai, de szórakoztató vonala egyáltalán nincsen.

Mivel annyira az elméletek regénye ez, a karakterek is halványabbak. Jókais vonásokkal, de sekélyen. Dávid tipikus Jókai hős, aki mérnök ember, hűséges férj és apa, becsületes ember és jó barát. Árpád emberként nem lenne rossz, de királyként sok mindenben kötve van a keze, és nem képes tenni ezek ellen. A nők, Szása kivételével, szépek és erényes, méltó társak.

Egyszer el lehetett olvasni, de Jókai történetei közül a hagyományosak jobban tetszenek.

Jókai: A jövő század regénye - Mint kalandregény: 60% saját korában sci-fi is. Néhány romantikus fordulat, sok idea.

Szubjektíven: 40% a Jókai romantikus szálak tetszettek, de a jövőkép… furcsa volt.

Cím: Their Fractured Light

Szerző: Amie Kaufman, Meagan Spooner közös története. A szerzők külön-külön is aktívak, de ez a közös regényük bestseller lett, és magyarul ez jelent meg tőlük.

Műfaj: YA, sci-fi, disztópia

Cselekmény: Corinth, a civilizáció központi bolygója, ahol a LaRoux Industries székel. A fiatal hacker, Gideon nagyon fel akarja törni a rendszerüket. A gyönyörű és okos Sofia, aki bárkit rávesz bármire, az apja gyilkosain akar bosszút állni, és a LaRoux a célpontja. Külön dolgoznak, míg össze nem találkoznak, és rá nem jönnek, össze kell dolgozniuk a cél érdekében. Együtt még esélyük is van.

Várható megjelenés: angolul már 2015-ben kijött, magyarul még nem hallani róla. De az első két részt a Könyvmolyképző kiadta, erősen bízom benne, hogy a harmadik is meg fog jelenni náluk.

Miért várós?

• Szeretem ezt a sorozatot, a polcra akarom tenni a trilógia zárását is. Lehetőleg magyarul.
• Eddig bőven maradtak megválaszolatlan kérdések és rejtélyek – nagy eséllyel ebben lesznek a válaszok.
• A fülszöveg alapján bírni fogom mindkét főszereplőt.
• Disztópia, ármánykodó nagyvállalat elleni harc, szerelembe eső fiatalok – jól hangzik!

Történelmi, háborús, bosszúállós, barátságos.

1774-ben két 16 éves suhanc találkozik össze: az egyik a menyasszonyához tartó, gazdag és szépreményű francia márki, Gilbert La Fayette. A másik egy kirabolt fattyú, Szalma Jason. A márki kisegíti a bajba jutott fiatalembert, akiben saját tükörképét látja meg. Nem is sejti még, mennyire ráérzett az igazságra, mennyire egymás alakmásai ők ketten. Az életük összefonódik, és Jason majd a márki hű embere lesz hosszú éveken át. Vele örül a gyermekei születésének, mesterlövészként szolgálja az amerikai függetlenségi háborúban, majd a francia forradalom véres napjaiban is ott áll La Fayette mellett. A két világ bajnoka mellett, hős katona és államférfi mellett, aki nem is sejti, kit rejt Szalma Jason álarca.

Honnan ismerjük mi a történelmi személyeket? Ma már a többség nem a történelemkönyveket, pláne nem forrásanyagokat fog megnevezni. Filmek, regények, tömegkultúra. Leónidasz? This is Sparta! – 300. William Wallace? Mel Gibson. De végtelen hosszúra nyújthatom a listát: I. Erzsébet és Stuart Mária, Mary és Percy Shelley, Anna királynő kedvenceivel, Colette – csak páran az utóbbi hónapok filmjeiből.

A sorba az esetemben beillik La Fayette márki alakja is. Akit ugyan nem filmből, de musicalből képzelek magam elé. Ahogy a Hamiltonban franciául duruzsol az amerikai államférfiak mellett, még a dallam is a fülemben cseng. De ki volt La Fayette márki?

Izolde Johannsen regényéből kibontakozik előttünk az alakja. A kötet 1774-1793 közötti eseményeket fogja át, mindig a fontos epizódokra irányítva a fókuszt. Egyaránt látjuk magánéletének nagy eseményeit, mint a házassága, a gyermekei születése, a gyásza az elsőszülött kislánya halálakor, és a történelemformáló tetteit. Vele tartunk a függetlenségi háborúba, látjuk, ahogy próbálja a királyságot megmenteni a pénzügyi válság, majd a forradalom kezdetén. Már életében két kontinens hősének nevezték, nem véletlenül.

Kalandos, pörgős a regény, aminek sokat ad az is, hogy egyszerre hozza közel a történelmet és az embert, aki mindezt átélte. Nagy embernek láttatja a franciát, aki tele van erényekkel. Művelt és intelligens, jószívű, bátor. De nem mesehős mégsem, ugyanolyan esendő ember, mint bárki más. Kicsit bántott is, noha így igazi a karakter, amikor nem tud ellenállni egy-egy kísértésnek, és sérül a hősies máz rajta. Ok, nekem bökte a csőröm, amikor a barátai bordélyba mennek, magukkal viszik és képtelen nemet mondani, hiába szerelmes is a nejébe.

De, van még egy nagy trükk az írónő tarsolyában. Megkapjuk tőle Szalma Jason portréját is, és az ő titkos tervét. Akinél már 16 évesen ott a kötél, amivel királyt akar ölni. Akinél már az elején is érezni, hogy van egy nagy titka, hogy nem az, akinek mondja magát. Aki benne van csibészségekben is, de tele van nemes tulajdonságokkal is. A regény egy pontján már sokkal szívesebben olvastam a vele történő eseményeket, mint La Fayette kalandjait. A kötetnek lesz folytatása is, én várom is nagyon – és nem a márki miatt, hanem az érdekel, Jason élete el tud-e rendeződni, mi lett/lesz a kisfiával.

Nagyon tetszett, ahogy a vége ismeretében nyilvánvaló, hogy Jason és Gilbert tükrei egymásnak. Ahogy barátok annak ellenére, hogy ősellenségek is lehetnének.

Nyárra láttam már előjegyzési listán a 2. kötetet, alig várom, hogy megérkezzen Napóleonnal!

Johannsen: Megölni a királyt! – Mint történelmi: 85% jó karakterábrázolás, történelmi és személyes történetek ütős egyvelege.

Szubjektíven: 75% tetszett a két hős párhuzamos története, a nagy személyek emberi arca.