Cím: Run - Fuss!

Szerző: Blake Crouch. Az Agave gondozza a regényeit nálunk, eddig a Wayward Pines trilógiát és két önálló regényét adták ki. A Sötét anyag nagy kedvencem volt, de a legnagyobb sikere a Wayward Pines.

Műfaj: akció - thriller

Cselekmény: A világ pár napja megbolondult. Egyre brutálisabb gyilkosságok történnek, már az elnök is külön beszédet tartott ellene. Egyik este beolvassák azoknak a veszélyes embereknek a nevét, akiket meg kell ölni. A rádió mellett ülő Jack neve is köztük van. A kétgyerekes családapa nem ért semmit, de egyben biztos. Most jönnek, hogy megöljék. Neki pedig futnia kell.

Várható megjelenés: csak remélem, hogy egyszer lesz magyarul is olvasható.

Miért várós?

- Amit eddig olvastam a szerzőtől, tetszett. Olvasnék még többet.

- Szeretem a zsánert, ez is izgalmasnak tűnik.

- Érdekelne, mi az összeesküvés a cselekmény mögött.

Kapcsolatos, felnövős, kirándulós, gyerekes.

August még a fiának ígérte meg, hogy együtt elmennek a Yellowstone Nemzeti Parkba. Ám a fia odaveszett egy autóbalesetben. August így egyedül vág neki az útnak, a fia hamvai egy részével, amit a parkban akar elszórni. A lakókocsija azonban már az út elején lerobban. Ha kifizeti a javítást, nem jut el a parkig. A vidéki szerelő felajánlja, hogy nem kell fizetnie, egy szívességért cserébe. 90 napra börtönbe kell mennie, két fiát nem tudja kire hagyni. Vigye őket magával! August képtelen a fiúk szemébe mondani, hogy árvaházba kell menniük, magával viszi őket. Miközben együtt felfedezik a nemzeti parkok szépségeit, megszereti a gyerekeket és a családi tragédiájuk is megismeri. Az anyjuk elhagyta őket, az apjuk iszákos. Segíteni akar nekik, de mit tehet egy idegen ebben a helyzetben?

Catherine Ryan Hyde magyarul sem ismeretlen szerző. Ha egy nagyobb névhez akarom hasonlítani, akkor Jodi Picoult merül fel bennem, de azért Hyde rendelkezik sajátos ismertetőjegyekkel. Amiben közös mindhárom, eddig magyarul megjelent története.

Egyrészt, a főszereplők között van egy gyerek, akit nagyon megszerethet az olvasó. A „Vigyél magaddal” kettőt is tartalmaz, akik pillanatok alatt az olvasók kedvencei lehetnek. Az egyik szótlan, félénk, a másik nagyszájú és látszólag rettenthetetlen, de ugyanazoktól a démonoktól lett ilyen, amelyek az öccsét másként változtatták meg. Nekem a nagyobb, a sokat beszélő Seth lett a kedvencem, de szabad a vásár!

Másodszor, mindegyik kötetének van egy nagyon fájdalmas momentuma, amely a regény mélyére beletesz valami végig érződő, súlyos tragédiát és fájdalmat. Eddig mindháromban volt egy szétesett család, ami legjobban a gyereket viselte meg. De tragikus haláleset is akad, és ebben a regénybe is jutott egy. A főhős fiát nem ismertük, a cselekmény kezdetekor már rég halott, mégis sajnáltam és át lehetett érezni az apa gyászát. A jövő kezdete, ami szerintem a legerősebb Hyde regény, annak a végéről ne is beszéljünk – mert elsírom magam.

Harmadszor, minden fájdalom ellenére Hyde az életet ünnepli. A szeretetet. Mert ez fog segíteni, hogy mindent túléljünk, és a gondok és gyászunk ellenére haladjunk tovább az életben. Még lehet boldognak lenni, még lesznek szép pillanatok. Az életnek a fájdalom is a része, de attól nem lesz rossz az egész. Meg lehet találni azokat és mindazt, amiért megéri végigcsinálni, és értelmet adni a létezésnek.

A közös jellemzőkön erre a regényre nem jellemző a sietség. Van tempója, de az nagyon kényelmes és a szereplők lelkére tekintettel levő. Nem haladunk addig az eseményekkel, amíg egy adott helyzetet nem dolgoznak fel, és nem mutatja meg a szerző, mi történik a szereplőivel. Mondhatni, ebbe a kötetbe hiába veszi őket körbe az ország legszebb helyszíneivel, az lesz az igazi fókusz, ami bennük, odabent történik. De annyira jól tudja mindezt átadni, hogy nem lesz unalmas, sőt!

A regényt két nagy szakaszra lehet bontani. Az első, a hosszabb az utazás története. Ott vannak kis kalandok, és a lelki traumák feltárása. Majd évekkel később meglátjuk, kivel mi történt. Az nem tetszett annyira, mint a kötet eleje, de van létjogosultsága.

Összességében nekem tetszett ez a kötet, megható, pozitív, ami után örülünk a létünknek.

Hyde: Vigyél magaddal - Mint dráma: 70% érzékenyen nyúl a témához, jók a karakterek, íve van az eseményeknek.

Szubjektíven: 75% a végén a túl nagy időugrás fura, de a történet, főleg az eleje, sírós.

Családos, maffiás, szerelmes, akciós, káoszos.

Imogen újra családi összejövetelt szervez, most éppen húsvétra. Így, vagy úgy, de újra összejön a karácsonykor összeállt csapat. Aetna gyötrődve érkezik: kedvese, a rendőr Rosco nyom nélkül eltűnt. Megölték, vagy elhagyta? Nem is sejti, hogy a beépülésből hazatért férfi is a helyszínen van, hogy kitalálja, hogy engesztelje ki a lányt. London falaz neki, miközben a vőlegényét visszacsalni akaró Finalet rohamait is állja. Olivo új szerelemre lelt egy belevaló doktornő személyében, amit feltűnő exe, Vahina észre se vesz. Terhességet hazudna, hogy lányával menedékre leljen itt az őt üldöző maffiózók elől – nem számít rá, hogy az egykori papucsállatka magára lelt nélküle. Beesik a Télapó is, akinek a nem várt havazás miatt a Húsvéti Nyulat kell helyettesítenie – még ha szarvasai ki is vannak a rájuk erőszakolt nyuszifülektől. Érkeznek gyilkosok, vadászok, szellemek, családtagok és kész a káosz.

Először is, volt egy előzménykötet. A Mennyből a csontváz, amely teljesen megáll a maga lábán, nem voltak elvarratlan szálai. Tehát, ez a folytatás nem azért kellett, hogy ott nyitva hagyott kérdéseket megválaszoljon. Hanem, mert olyan karakterei voltak, akikben volt még egy őrült ünnep. Karácsony után húsvét. Azért a kötet elejére betett összefoglaló nem jön rosszul, mert van benne pár adat, ami kell a mostani kötet cselekményének teljes felfogáshoz. A karakterek közti kapcsolatokat onnan megismerjük, amivel már nyugodtan neki lehet ugrani a regénynek. Így az is teljesen élvezni tudja, aki nem volt a csapattal karácsonykor.

A cselekmény most is olyan, mint egy nagyon őrült angol komédia. Vagy, mint egy Rejtő Jenő komédia, talán ez jobban passzol is az összehasonlításba. Őrült szereplők, őrült helyzetek, őrült sok személycsere és komikus szituáció. Szinte egy őskáosz születik mindebből, amibe azért mégse lehet beleveszni. Mert van pár szála, mely egyfajta ragasztóként összetartja a rengeteg történést. Az egyik, Rosco eltűnése és következményei. A másik Vahina kalandja a maffiával, ami gyilkossági és gyerekrablási ügybe, további Olivo életének megkeserítéséhez vezet. Harmadikként talán a húsvéti műsort tenném, de ez a kevésbé fontos. Ezek húzzák magukkal a kis mellékszálakat, és erre koncentrálva már egészen átlátható lesz a cselekmény káosza. Amit különben nagyon élveztem, itt mindig történik valami. Akció, komikus jelenet, szerelmi részek, szellemes kísértések, lesz itt szép sorban minden, egymás hegyén-hátán.

A regénynek meghatározó jellemzője a humora. Itt tulajdonképpen minden egy nagy bohózat, igazából még az akciójelenetek is. Rengeteg helyzetkomikum van benne, de Fable a nyelvi humorért sem megy a szomszédba. Vicces beszólások, beszédes nevek, nyelvi játékok, mind itt vannak és nevettetnek.

Fable nyelvi kreativitása talán most jobban keretek közé van szorítva, mint ahogy néha valósággal nyelvújításba kezd, de nem is bántam. Most pont annyira volt kitekert és egyedi, hogy még könnyeden értelmezhető és szórakoztató is legyen.

Nagyon bírom a szereplőit is, most egészen kedvenc figurám lett Olivo, akinek a Vahina begubózási akciója az egyik kedvenc részem lett a regényből.

Az én humoromat remekül kiszolgálta, elszórakoztatott végig, jöhet az újabb ünnep akár!

Fable: Mennyből a húsvét – Mint burleszk: 90% humoros, bölcs, akciós, Fable-re jellemző karakterekkel, helyzetekkel.

Szubjektíven: 95% jól szórakoztam rajta, a helyzeteken és a szereplőkön, mosolygós!

Ennyit jelent az emberi lét, gondolta. Sebhelyeket rajzol életünk festővásznára a sors. (Picoult: Életszikra)

• Ostobaságot csinálsz. Ezt nem lehet visszafordítani. Ilyen keveset ér az életed, hogy ennyire sietsz elhagyni?
• Olyan sokat ér az életem, hogy sietek átélni végre. (Mason: Void Star)

Teljesen érthető, hogy Uganda két legünnepeltebb atlétája miért épp a futók közül került ki. Akadályokat küzdöttek le. Ugandában mást nem lehet csinálni, csak futni a következő akadályig. (Crothers: Katwe királynője)

Nem a várakozás a legnehezebb. A várakozás gyönyörű, buja, tele lehetőségekkel. (Lippman: Leégve)

Mika sóhajtott. Aztán hátradőlve eltűnődött. Vajon hova küldik? Senki nem volt hajlandó pontosabbat mondani. Anyukája arckifejezéséből ítélve egyenesen egy szögesdrót kerítéssel körbevett büntetőtáborba kerül. (Wimmer: Együtt, szabadon)

Nincs hős és gazember, nincs magzatvédő aktivista és abortuszt végző orvos, nincs rendőr és gyilkos. Csak fuldoklók vannak a meggyőződések tengerében, akik fel sem fogják, hogy ahányszor kinyitják a szájukat, vizet nyelnek. (Picoult: Életszikra)

Magukra maradtak. Hárman. Ők ketten és egy új élet. Ferenc most érte nyúlt, óvatosan vette el Misit a felesége karjából. A fiát tartotta a kezében. És Ágnes csak nézte őket. Hosszan. Ebbe a pillanatba és ebbe a képbe sűrűsödött össze minden, ami számít. Ami az élet maga. (Bauer: Még látlak odafenn)

Menekülős, titkos, függős, átverős.

Polly egy kisvárosba teteti ki magát az alkalmi fuvarosával, szétnéz, és úgy dönt, kezdőpontnak ez is megteszi. Gyorsan pincérnői állást szerez a helyi étteremben, és bérel egy lakást. Adam valamivel később érkezett ugyanide, felfigyel a vörös hajú, igéző nőre. Beszélgetnek, de döbbenetére a nő lerázza. Ő is marad, ugyanabban az étteremben szakácsnak áll, és lassan a két ember szenvedélyes viszonyba bonyolódik. Csak éppen, egyikük sem az, aminek látszik. Polly fogta magát, és lelépett otthonról, férjét és kislányát hátrahagyva, akik nem sejtik, hogy első férje meggyilkolásáért börtönben is ült. Adam meg magánnyomozó, akinek a nő titkait kell kifürkésznie. Mindkettejük múltja titkokkal teli, utánuk nyúl, és erősen kérdéses, ép bőrrel megúszhatják-e.

Legszívesebb tennék ide három pontot, aztán gondolkodnék, hogy kezdjek mesélni erről a regényről. Még kicsit azzal is viaskodom, mennyire tetszett. Megfogott, lekötött, ez biztos. De mennyire tetszett? Az más sokkal fogósabb kérdés.

A cselekmény végig pörög, ez tetszett. Még ha látszólag nem is történnek nagy dolgok benne, annál rafináltabbak az események. Mert itt minden egy terv része, és az emberek nagyon trükköznek. Tele van mindenki hátsó szándékokkal, és ezek feldobják az egyszerűbb eseményeket. Ha csak annyit írok, hogy Polly elcsábítja a másik pincérnőtől Adamet, az olyan semmilyen, nyálregényes. Egyáltalán nem fejezi ki mindazt a manipulációt és játszmát, ami mögötte van.

Talán ez tetszett nekem benne, ez a rafinált pszichológia. Polly mestere annak, hogy manipulálja az embereket, és guilty pleasure élmény ezeket olvasni.

De ami a történet végkimenetele, az nem tetszett. A regény végét szinte utáltam, még akkor is, ha nem tudnám megmondani, hogy tetszett volna jobban. Egy nagy happy end nem illene ide, és őszintén, szerintem Polly meg sem érdemelné. De akkor minek kellene történnie? Zavarba ejt, hogy erre sincs válaszom. Egyszerűen nem tetszik a regény vége, de jobbat nem tudok.

A szerkezet okosan építkezik. A jelenben haladunk Adam és Polly kapcsolatában, közben a flashback jelenetek egyre több titokra fényt derítenek. Egészen a végéig vannak meglepetések, a múltból is, de a jelen eseményeiben is bújik meg titkos terv, csavar.

Szimpatikus, hogy a zsánereket is csavargatja kicsit. Átverős, femi-thriller, noir, de még egy romantikus oldala is van. Ami szinte nem is az, ebben is érzem a noir örökségét.

A karakterek tulajdonképpen nagyon kidolgozottak. Ebben a regényben nincsen jófiú vagy rosszlány, jó kislány és rossz fiú. Ha nagyon számolgatni akarom, még csak jó emberek sincsenek benne. Mindenkinek van egy csomó olyan húzása, ami miatt simán meg tudtam utálni. Polly annyira számító és narcisztikus, hogy az már beteges. A férje egy balek, elkényeztetett puhány alak. Adam is elég gátlástalan, és van valami ellenszenves abban, ahogy az életét éli. Csavar lelövés nélkül többet nem írok, de nem csak ennyik ők. Vannak ezek mellett jó húzásaik, hűségük vagy erősségeik, de nekem dominánsabbak voltak azok a jegyek, amiért nem szimpatizáltam velük.

Szóval, erre a regényre még alszom egyet. Még mindig nem tudom, tetszett-e.

Lippman: Leégve - Mint thriller: 80% noir hangulat és karakterek, érzelmes, de pörgős cselekmény.

Szubjektíven: 75% érdekes viszonyom volt a karakterekhez. Túl sok az antihős.

5: Csurgó: Kukoricza - Petőfi Sándor egy olyan csillag a magyar irodalom egén, amilyen nem volt még egy, talán nem is lesz több. Már életében, pedig nem sok adatott neki, tananyag és legenda. A költészetével az egész nemzet hangját megszólaltatta, máig sokak kedvence a magyar költők közül ő. ÉS az egyik legismertebb munkája a János vitéz. És képzeljétek, van egy nagyon ötletes adaptációja, Csurgó Csaba tollából. Ebben egy olyan alternatív Magyarországot ismerhetünk meg, ahol egy zsarnok uralkodik. Ahol Jancsi a diktátor lányának plüsseinek a pásztora - ezek MI lények, plüssbe zárva. Ahol Juliska egy lázadó, aki Jancsin keresztül akart a diktátorhoz férni, csak aztán szerelmes lett. Ahol tündérország egy kórház, ahol köpenyes, tündérszerű lények kísérleteznek a szerencsétleneken, akiket a diktátor nekik vet. Nem is mesélgetem tovább, nagyon ötletes, nagyon más kor, lehet olvasni!

4: Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik - Jane Austen szerintem maga is meglepődne, mekkora klasszikust teremtett a Büszkeség és balítélettel. Darcy neve fogalom, és a történet máig népszerű. Döbbenetesen sok feldolgozása is van, ifjúságitól kezdve folytatásregények tucatjaiig. De amit ide tettem, az valami nagyon más. Marad az eredeti büszkeség, gyakran még a szöveg is szinte szó szerint egyezik, csak éppen ebben a világban vannak zombik is, és mindenki ki van képezve harcolni is velük. itt bizony Elizabeth harcos amazon, aki Darcy nagynénjével nem csak szócsatát vív, de harcművészeti tudásuk is összemérhetik. De az én kedvencem az, amikor a regény végén Elizabeth és Darcy az eljegyzésük után rádöbben, hogy nem öltek még együtt zombikat, ezért kimennek és a kertben karfiolt legelő élholtak ellen indulnak... tudom, röhejesnek hathat, de valami zseniális stílusmix.

3: Deaver: Bármi áron - elsőként regényben teljesítette a küldetéseket a 007-es, majd meghódította a filmvásznakat is. De a regények sem maradtak abba. Rendszeresen felkérnek neves mai szerzőket, hogy írjanak egy-egy Bond történetet. Ezt a felkérést kapta meg Jeffery Deaver is, aki előállt a máig kedvenc James Bond történetemmel - igen, jobban bejön, mint a Skyfall, pedig abba nagy poénnak tartom, hogy Bond mennyire másolja Batmant. James itt fiatal, zseniális ügynök, aki a mai ellenségeivel veszi fel a harcot. A regény végig pörög, izgalmas, és a csavarok is működnek benne. Egy terrorista eseményt kell megállítani, elkapni a rosszakat, és bizony akad áruló is, akit le kell leplezni.

2: Koontz: Frankenstein ciklus - Mary Shelley egy fogadás estéjén alkotta meg a doktor figuráját, aki a halált akarja legyőzni, és holttestekből összevarrt teremtményét árammal életre kelti, ezzel nem várt poklot szabadítva magára és a világra. Dean Koontz fogta a történetet, és áthozta a mába. Ahol Frankenstein első teremtménye türelmesen vár, hogy egykori teremtője felbukkanjon. Mert Frankenstein egyenesen a világuralomra tör, és már meg is kezdte a hatalom átvételt. Lényeket teremt és programoz, halál és szenvedés jár a nyomában. Most egy rendőrpáros lesz a lény segítségére, hogy megakadályozzák a doktor őrült terveit. A tudomány démonizálása, a szörny külső mögötti emberi nagyság, a szimpatikus főszereplők, jellegzetesen Koontz stílusába illenek, ez egy erős sorozata. Most nagyon megy a Jane Hawk sorozat, annak az előképe is ebben van! 

1: Nesbo: Macbeth - Shakespeare drámájában Macbeth skót hadvezér volt, aki boszorkányok jóslata szerint király lesz egyszer. Felesége ezt meghallva ráveszi a király meggyilkolására, trónra jutásra, és az egykori jó ember szörnnyé válik, akinek a végzete elkerülhetetlen. Egyszerűen brutális, ahogy Jo Nesbo fogta Shakespeare történetének minden elemét, és átemelte egy skandináv akciós, hatalmi, rendőrös játszmába. Aki ismeri az eredetit, rá fog ismerni a motívumokra és cselekményszálakra, de végig teljesen újnak hat és nem mondaná meg az ember, hogy ez egy ókori sztori a jelen színfalai mögött, amiben a rendőrfőnöki cím a korona. Nagyon emlékezetes karakterei vannak a szerzőnek, a skandinávos sötétséges éjfekete színekben ragyog a kötetben, és Macbeth annyira tragikus hős tud lenni végig, hogy a vég ismeretében is drukkoltam neki egy csodáért. Sötét, lírai szépségű és oly mocskos történet is... Nesbo ezzel valami hatalmasat csinált.

Történelmi, családos, álmokért küzdő, sakkos.

Kojnok Ferenc kiskorától egy álomért küzdött: pilóta akart lenni. Trianon azonban összezúzza az álmait, a magyaroknak megtiltják a repülést. A fiú el is keseredik, de egy lány visszaadja az életkedvét – aki már akkor pilótának kezelte, amikor még csak 17 éves középiskolás volt. Ágnes, egy szomszédos lánykollégium hallgatója a nagy szerelme lesz, akinek udvarol, miközben iskolai sakkbajnok és félretesz, hogy mérnökként egyetemre mehessen. Együtt kimennek a berlini olimpiára, és mikor Ágnes teherbe esik, megesküsznek, és nagy szeretettel várják a kicsit. Míg Misi kicsi, újraindulhat a repülős képzés, és Ferenc bekerül. Misi az apja kiköpött mása, aki a sakkban és az álmaiban is az apját követi. Amikor Ferencnek be kell vonulni, megígéri a fiának, hogy hazajön befejezni a sakkjátszmájuk, és megtanítja repülni.

Bauer Barbara kilencedik regénye ez, és ha jól számolom, a harmadik, ami történelmi regény is egyben. Szerintem már írtam, hogy ez a stílus áll legjobban az írónőnek. Szerettem a bulváros repülős sorozatát is, de ezekben eltalált valami olyan romantikus hangzást, ami még az engem különben irritáló szentimentalizmus ellenére is tetszik.

A Még látlak odafenn két nemzedék története, apáé és fiáé. Személyes közelségbe hozza a történelmet, egyszerű emberek hogyan élték meg a világ alakulását. Milyennek látta egy egyszerű turista a berlini olimpiát? Hogy szakadt meg az emberek szíve, amikor magyarságuk vállalták, de ezért kitelepítették őket a szlovákok az otthonukból a háború után? Milyen sebet szereztek azok, akik az otthonukért megtagadták, és ezzel a tudattal kellett tovább élniük? Vagy, a politika hogyan férkőzött be egy olyan látszólag ártalmatlan eseményre is, mint középiskolások sakkversenye. Nagyon tetszett is, hogy a kötet egyszerre olvasható családregényként, amiben apa és fia kapcsolata a fontos, de történelmi regényként is.

Bauer szokásához híven nem pörgeti az eseményeket, mindennek szépen hagy időt kibontakozni. De annyira mozgalmas a regény, hogy unalmas soha ne legyen. Történnek események, vannak csavarok. Mint az, ki az ápolónő, aki a 7 évet elfelejtett, súlyosan sérült Ferencet ápolta. Jól elhelyezett, végzetszerű csavarjai vannak, melyek jól illenének a romantika korabeli regénycselekményekbe is. Ami tőlem dicséret, irodalmilag az a kedvenc korszakom.

A szerkezettel is játszik az írónő, váltogatja apa és fia nézőpontját, vannak időugrások is, amelyek szintén frissítenek a regényen. Ilyen időugrás Ágnes és Ferenc szerelmének története, mely különben Pazar kis lányregényes betét, aminek az ártatlan szépsége jól ellenpontozza a később történő borzalmakat.

A szereplői is a romantika örökösei. Könnyen választunk jókat, rosszakat, de azért kevés van, aki teljesen fekete vagy fehér. De amit most fontosabbnak éreztem, nagyon szerethető szereplőket írt Bauer Barbi. Ferenc, Ágnes, Misi és a nagymama alakja is nagyon a szívemhez nőtt, szerettem róluk olvasni és drukkolni nekik.

Stílusában van egy nagy adag szentimentalizmus is, ami nem feltétlenül erény, de a jó húrokat pengeti meg vele. Olyan tartalmakat ad át, mint a hazaszeretet, aminél megbocsátható ez is.

Most úgy érzem, ez az eddigi kedvencem az írónőtől. Jó történet, szereplők, üzenet. Tetszett!

Bauer: Még látlak odafenn - Mint történelmi: 85% személyes sors és egy országé. Fordulatos, érzelmes, romantikus is.

Szubjektíven: 90% szerettem a szereplőit, a történet alakulását, a szentimentalizmusát is.