Ennyit jelent az emberi lét, gondolta. Sebhelyeket rajzol életünk festővásznára a sors. (Picoult: Életszikra)

• Ostobaságot csinálsz. Ezt nem lehet visszafordítani. Ilyen keveset ér az életed, hogy ennyire sietsz elhagyni?
• Olyan sokat ér az életem, hogy sietek átélni végre. (Mason: Void Star)

Teljesen érthető, hogy Uganda két legünnepeltebb atlétája miért épp a futók közül került ki. Akadályokat küzdöttek le. Ugandában mást nem lehet csinálni, csak futni a következő akadályig. (Crothers: Katwe királynője)

Nem a várakozás a legnehezebb. A várakozás gyönyörű, buja, tele lehetőségekkel. (Lippman: Leégve)

Mika sóhajtott. Aztán hátradőlve eltűnődött. Vajon hova küldik? Senki nem volt hajlandó pontosabbat mondani. Anyukája arckifejezéséből ítélve egyenesen egy szögesdrót kerítéssel körbevett büntetőtáborba kerül. (Wimmer: Együtt, szabadon)

Nincs hős és gazember, nincs magzatvédő aktivista és abortuszt végző orvos, nincs rendőr és gyilkos. Csak fuldoklók vannak a meggyőződések tengerében, akik fel sem fogják, hogy ahányszor kinyitják a szájukat, vizet nyelnek. (Picoult: Életszikra)

Magukra maradtak. Hárman. Ők ketten és egy új élet. Ferenc most érte nyúlt, óvatosan vette el Misit a felesége karjából. A fiát tartotta a kezében. És Ágnes csak nézte őket. Hosszan. Ebbe a pillanatba és ebbe a képbe sűrűsödött össze minden, ami számít. Ami az élet maga. (Bauer: Még látlak odafenn)