Családos, maffiás, szerelmes, akciós, káoszos.

Imogen újra családi összejövetelt szervez, most éppen húsvétra. Így, vagy úgy, de újra összejön a karácsonykor összeállt csapat. Aetna gyötrődve érkezik: kedvese, a rendőr Rosco nyom nélkül eltűnt. Megölték, vagy elhagyta? Nem is sejti, hogy a beépülésből hazatért férfi is a helyszínen van, hogy kitalálja, hogy engesztelje ki a lányt. London falaz neki, miközben a vőlegényét visszacsalni akaró Finalet rohamait is állja. Olivo új szerelemre lelt egy belevaló doktornő személyében, amit feltűnő exe, Vahina észre se vesz. Terhességet hazudna, hogy lányával menedékre leljen itt az őt üldöző maffiózók elől – nem számít rá, hogy az egykori papucsállatka magára lelt nélküle. Beesik a Télapó is, akinek a nem várt havazás miatt a Húsvéti Nyulat kell helyettesítenie – még ha szarvasai ki is vannak a rájuk erőszakolt nyuszifülektől. Érkeznek gyilkosok, vadászok, szellemek, családtagok és kész a káosz.

Először is, volt egy előzménykötet. A Mennyből a csontváz, amely teljesen megáll a maga lábán, nem voltak elvarratlan szálai. Tehát, ez a folytatás nem azért kellett, hogy ott nyitva hagyott kérdéseket megválaszoljon. Hanem, mert olyan karakterei voltak, akikben volt még egy őrült ünnep. Karácsony után húsvét. Azért a kötet elejére betett összefoglaló nem jön rosszul, mert van benne pár adat, ami kell a mostani kötet cselekményének teljes felfogáshoz. A karakterek közti kapcsolatokat onnan megismerjük, amivel már nyugodtan neki lehet ugrani a regénynek. Így az is teljesen élvezni tudja, aki nem volt a csapattal karácsonykor.

A cselekmény most is olyan, mint egy nagyon őrült angol komédia. Vagy, mint egy Rejtő Jenő komédia, talán ez jobban passzol is az összehasonlításba. Őrült szereplők, őrült helyzetek, őrült sok személycsere és komikus szituáció. Szinte egy őskáosz születik mindebből, amibe azért mégse lehet beleveszni. Mert van pár szála, mely egyfajta ragasztóként összetartja a rengeteg történést. Az egyik, Rosco eltűnése és következményei. A másik Vahina kalandja a maffiával, ami gyilkossági és gyerekrablási ügybe, további Olivo életének megkeserítéséhez vezet. Harmadikként talán a húsvéti műsort tenném, de ez a kevésbé fontos. Ezek húzzák magukkal a kis mellékszálakat, és erre koncentrálva már egészen átlátható lesz a cselekmény káosza. Amit különben nagyon élveztem, itt mindig történik valami. Akció, komikus jelenet, szerelmi részek, szellemes kísértések, lesz itt szép sorban minden, egymás hegyén-hátán.

A regénynek meghatározó jellemzője a humora. Itt tulajdonképpen minden egy nagy bohózat, igazából még az akciójelenetek is. Rengeteg helyzetkomikum van benne, de Fable a nyelvi humorért sem megy a szomszédba. Vicces beszólások, beszédes nevek, nyelvi játékok, mind itt vannak és nevettetnek.

Fable nyelvi kreativitása talán most jobban keretek közé van szorítva, mint ahogy néha valósággal nyelvújításba kezd, de nem is bántam. Most pont annyira volt kitekert és egyedi, hogy még könnyeden értelmezhető és szórakoztató is legyen.

Nagyon bírom a szereplőit is, most egészen kedvenc figurám lett Olivo, akinek a Vahina begubózási akciója az egyik kedvenc részem lett a regényből.

Az én humoromat remekül kiszolgálta, elszórakoztatott végig, jöhet az újabb ünnep akár!

Fable: Mennyből a húsvét – Mint burleszk: 90% humoros, bölcs, akciós, Fable-re jellemző karakterekkel, helyzetekkel.

Szubjektíven: 95% jól szórakoztam rajta, a helyzeteken és a szereplőkön, mosolygós!