Menekülős, küzdelmes, családos.
Josef zsidó 12 éves fiú a náci Németországban. Apját munkatáborba hurcolják, de a család kap egy esélyt a menekülésre Kuba felé. Ám ott azzal kell szembenézniük, hogy nem fogadják őket, és az apa képtelen túljutni a látott szörnyűségeken. Isabel családja éhezik Kubában. Egyetlen esélyük, ha a szomszéd családdal összefogva csónakkal átszöknek az Államokba. De vihar, a parti őrség és cápák is nehezítik a szökést. Mahmud értelmiségi család elsőszülöttje Szíriában. Az apja a folyamatos harcok, bombázások elől akarja Németországba menekíteni a családját. Kevés megmaradt vagyonukkal indulnak neki Európának, de folyamatos nehézségekkel és rosszindulattal kell szembenézniük: kirabolják őket, kihasználják őket, pedig ők csak biztonságra vágynak Németországban.
Nehéz erről a regényről úgy mesélni, hogy az aktuálpolitikát kihagyjam belőle. Nehéz, mert ez napjaink egyik olyan megosztó témája, ami a csapból is folyik. Nehéz, mert annyira állást foglal a regény is a témában, hogy megkerülhetetlennek tűnik arról beszélni, mi a helyes és az elítélendő hozzáállás.
Ugyanazt érzem ebben a regényben is, mint az „Isten hozott Németországban” című film esetében. Ez a sarkított változat. Mert arra tényleg azt tudom mondani, hogy meneküljön és keressen új otthont, akinek szó szerint szétrobbantják mindenét és állandó félelemben, élelem hiányban küszködik. De nem csak ilyen emberek özönlik el most Európát. De nem akarok ebbe belemenni, legyen elég annyi, hogy a regény nagyon azt a nézetet képviseli, hogy jöjjenek, és olvadjanak be! (Ahogy említettem, ez az ideál eset. Az itt bemutatott menekültek be akarnak illeszkedni, dolgozni akarnak, és alkalmazkodni az európai kultúrához.) Az is érdekes gondolat a regény részéről, hogy ha Németországba akarnak menni, mehessenek. Most komolyan, Németország mindenkit befogad? Mert a regényből az jön le.
De, az aktuális események csak harmada a kötetnek, ha az is a legmegosztóbb az egészben. Van egy náci történet, és ott van benne a kubai helyzet is. Mindegyikben egy család áll középpontban, akik mindenféle kalandokon keresztül menekülnek, próbálnak életben maradni. A szerkesztés bravúrja, ahogy a nagy időbeli és térbeli távolságok ellenére is megtalálja közöttük a közös pontokat, a közös szereplőkön is túl.
Nagyon érzelmekre akar hatni az egész regény. Már azzal, hogy minden történetszálnak egy 11-12 éves gyerek áll a középpontjában. Minden történet tele van brutális, szomorú esetekkel. A számomra legmegrázóbb a cápás eset volt, de az is iszonytató, amikor az anyának választania kell, melyik gyereke maradjon életben.
Érdekes, kalandos is, sajnos nagyon egysíkú is az elméleti háttere.
Értékelés (Menekültek) – mint kalandregény: 80% talán fura ennek hívni, de a drámai elemeken túl három történet, mindben egy küzdelem a túlélésért. A párhuzamosak okosak, és a közös szereplők megfejtése is jó játék. Nagyon érzelmekre akar hatni, nagyon megkérdőjelezhetetlen a véleménye, de a regény mozgalmassága olvastatja, és nem baj, hogy elgondolkoztató is. Szubjektíven: 75% 3 regény egyben, és nagyon bejött, ahogy maguk a történetek is párhuzamosak, plusz a közös szálak közöttük. De túl erősnek érzem a politikai állásfoglalását a történetnek. Fekete-fehér, és nagyon egy nézetet képvisel, mint az Isten hozott Németországban. (Az film, kb. múlt héten naplóztam.)
