Mágikus, romantikus, vizsgás, kutatós.
Ceony békében él Emery tanítványaként, már a mestervizsgára készülve. A lehető leghamarabb le akarja tenni, két okból is: Emery iránti szerelme akkor nem lesz tiltott, együtt lehetnek végre. Valamint szabadabban kísérletezhet az anyagokkal, hiszen egyedül a lány ismeri a módját a mágiák váltásának, amit titkon próbálgat. De két kihívással is szembe kell néznie: Emery pont a szerelmük miatt nem vizsgáztathatja, így ellenlábasát, a morcos Bailey mágust kéri fel, aki minden tekintetben igyekszik megnehezíteni a lány dolgát. Prendi, a halálos metsző pedig megszökik börtönéből. Ceony képtelen kimaradni a nyomozásból, hiszen a férfi a szeretteit halálosan megfenyegette a legutóbbi találkozásukkor. A lány egyik veszélyből sétál a másikba: megéri, hogy a papírjósda képe megvalósuljon a boldog jövőről?
Ezzel a kötettel zárul Charlie N. Holmberg sorozata, a Papírmágus trilógia. Az első részt nagyon szerettem: kalandos, egyedi, romantikus, remek kis könyv volt. A második se rossz, de nem adta vissza azt az élményt, amit az első tudott. A zárás viszont megint remek lett, sajnálom is, hogy már vége, mert szívesen olvastam volna vagy 100-200 oldallal többet is.
Ok, tudom – akkor nekem lenne a legnagyobb bajom, hogy túl van írva, miért nem húzta meg kicsit Holmberg… maradjunk annyiban, hogy jó záró regény született, és ezt a sorozatot még kézbe fogom venni újraolvasás kedvéért.
Mivel trilógia zárlat, sajnos, aki eddig nem ismerkedett meg Ceony és Emery kalandjaival, kénytelen lesz beszerezni az előző részeket is! Ugyan a mágikus kaland – a hajsza, majd az összecsapás Prendivel – érthető önmagában is, és a magánéleti szál is kap annyi emlékeztető mozzanatot, hogy ki lehessen találni a korábbiakat, úgy nem az igazi a regény. Egymásra épülnek a szálak, és nagyon logikusan követik egymást a részek. Bizony, ez annak az igazi, aki ezt a kötetet az előző kettő ismeretében olvassa!
A történet alapvetően két fő konfliktussal operál: a vizsga és az utolsó gonosz varázslóval az összecsapás. Mindkettőt sikerült izgalmasra megírnia a szerzőnek, és elég sok ötlettel. A vizsga és az arra való készülés, a mágia önmagában is lenyűgöző. Egy olyan varázsvilágot talált ki Holmberg, amit jó volt elképzelni. Eddig is kaptunk ízelítőt abból, milyen csodás lehet a papírmágia, de most szélesre tárultak a kapuk, és özönlenek a jobbnál jobb varázslatok és a fejemben gyönyörű mágiák. Nagyon tudom is sajnálni, hogy egy ügyes rendező még nem szemelte ki magának a sorozatot, mert ez nagyon látványos mozi lehetne. Mivel Ceony már minden matéria mestere – kivéve a véré – nem is csak a papír, de minden anyagból kapunk ízelítőt. A tükörmágia is remek, de a kedvencem azért a papír maradt…
A varázspárbaj a kalandosabb, izgalmas is, de nekem most jobban tetszett a mágia. Ha jól emlékszem, az első részben is az nyűgözött le.
A szereplők továbbra is nagyon szimpatikusak és szerethetőek. Ők nem szuperhősök, kifejezetten emberiek, és ettől csak jobban szerettem őket. Aranyosak is együtt, nagyon drukkoltam a párosnak, hogy megvalósulhasson a papírjósda mutatta régi kép.
Holmberg jó mesélő, láttatja a sztorit. Nekem a humora is bejött, Köményt meg imádtam.
Ha valaki eredeti ifjúsági fantasyra vágyik, ezt a sorozatot szívesen ajánlom! Ötletes, jópofa.
A mestermágus - Mint ifjúsági fantasy: 90% egyedi világ, emlékezetes szereplők, ötletes történet, korrekt zárás.
Szubjektíven: 95% okosan felépített, érzelmes, de nem érzelgős, nagyon jól kitalált világgal.