Szerelmes, családalapítós, életkedv visszahozós.

Belle élete nem volt mindig könnyű, de a lány kiharcolta magának a jó életet. Az anyja elhagyta kisgyerekként, a lányát tartotta élete megrontójának, mert a szüléskor derült ki, hogy nem a gazdag vőlegénye, hanem egy fekete férfi volt az apja. De Bella jó nevelőanyához kerül, aki mindig biztos pont az életében. Sokat piszkálták sötétebb bőre miatt is gyerekként, de a másik nevelt gyerek, Jim barátsága kárpótolta. Amikor felnőttként Jim hazalátogat, a gyerekkori barátság szerelemmé mélyül. Boldog házasságuk lesz, melyben árva gyerekeknek nyújtanak otthont. De egy karácsonyra minden összejön – súlyos balesetet szenvednek, Jim nagyon rosszul van. Belle korábban elvetélt, amit még nem tudott kiheverni. Kis gyámoltjuk visszakérte az anyja. Belle azt kívánja, bár meg se született volna. És egy angyal meghallja, megmutatja a nőnek, akkor milyen lenne a világ.

Hazug borítók – mondjátok azt, hogy nem csak én utálom őket! Igen, megértem miért fontos a PR, de amikor olvasás közben szembesülök azzal, hogy mennyire más a borítókép, mint a tartalom, hajlamos vagyok kiakadni és becsapottnak érezni magam. Belle a regényben hangsúlyozottan egy csinos félvér lány, tejeskávé bőrrel és afrofrizurával. ÉS most nézzetek, kérlek a borítóra! Szerintetek hasonlít rá? Mert szerintem nagyon nem! A cselekményben kihangsúlyozottan fontos a lány rassza, erre ezt csinálják a borítón? És miért? Ha fekete lány lenne rajta, kevesebben vennék a könyvet? De utálom az előítéleteket.

Mindezen úgy vagyok kiakadva, hogy nekem kifejezetten nem tetszett a regény. Mert nagyon karácsonyi tündérmese, amelyet ünnepekkor a Halmark adásán tudok elképzelni. Önálló ötlet, mesénél több cselekmény, alig akad benne. Negédes az egész.

Külön irritált, ahogy Az élet csodaszép filmet kezelik. Jim és Belle egyik kedvenc filmje, amit sokszor emlegetnek is. (Engem kiakasztott a film, de az egy másik történet. Ha valaki túl jó, és feláldozza magát másokért, neki miért a szívás jut végig? Nekem arról szólt az a film.) Majd ugyanazt a trükköt veti be az írónő, amit a filmben. Jön az angyal, és látjuk az alternatív világot, itt Belle nélkül. De roppant sokáig tart, amíg ide eljutunk, iszonyat hosszú a felvezetés, és nem is kap sok helyet az alternatív valóság. Azért azt tudom értékelni, hogy az írónő nem csak lopta az ötletet, hanem a megnevezéssel tisztelgett előtte, de akkor is túlzásnak éreztem az egész szálat, amit még a cím is kihangsúlyoz.

Aztán, annyira édes az egész cselekmény, annyira szentimentális az egésznek a stílusa, hogy egy béna nyálregényben éreztem magam. Ami ünnepi stílus és hangulat akart lenni, simán átcsúszik nyálregényes ömlengésbe. Egyszerűen rossz olvasni, ahogy még a legnagyobb dráma idején is csöpög minden – és nem a vértől, megjegyzem.

Ez egy modern lánymese, amiben a hősnő minden nehézséget legyűr, és cserébe övé lesz a nagy happy end. Mesebeli szereplők, mesebeli boldogság. Hogy magam idézzem, annyira negédes az egész, hogy nekem az már fájt is.

Ha nagyon erényeket keresek benne, az tagadhatatlan, hogy pozitív az üzenete. A szeretet hatalma, az önbizalom, a mások segítése végig értékek, és benne vannak a történetben.

De ez sem változtat azon, hogy nekem ez most nagyon nem jött be.

Harrington: Az élet mégis csodaszép - Mint romantikus: 40% egy kliségyűjtemény. Az üzenete pozitív, de a stílusa negédes.

Szubjektíven: 10% a szereplőket is utáltam, a történet is, és miért hamis a borítója is?