Fülszöveg: 

Eric Marshall fényes jövő előtt álló fiatal férfi, egy vagyonos család sarja, aki – azért, hogy szívességet tegyen egy barátjának – helyettes tanári állást vállal a Prince Edward-sziget egy kisvárosában, Lindseyben.
Nem számít túl sok izgalomra, arra meg különösen nem, hogy az élete éppen ezen a helyen változik meg gyökeresen. Pedig pontosan ez történik vele, amikor az egyik sétája során egy titokzatos, régi gyümölcsöskertre bukkan, ahonnan elbűvölő hegedűszó hallatszik.
Ezen a varázslatos helyen ismerkedik meg egy tragikus sorsú, szép és különleges lánnyal, Kilmenyvel, s ez a találkozás olyan események láncolatát indítja el, amelyek során rég eltemetett titkok látnak napvilágot, s amelyek alaposan megbolygatják a békés kisváros nyugalmát.

Szerintem: 

A legjobban azzal jellemezhetném ezt a regényt, hogy kellemesen nosztalgikus volt. Ehhez hozzátenném, hogy

a Váratlan utazáson nőttem fel és nem is tudom, hányszor láttam az Anne-filmeket. Mai napig, ha kijön egy újabb feldolgozás, én biztosan megnézem. A with E-verzió pl. az egyik kedvencem lett.
Ez a történet pedig annyira illik Montgomery világába, hogy visszahozta nekem azoknak a regényeknek, filmeknek és sorozatoknak a hangulatát.

Az gondolom nem meglepő, hogy a Prince Edward-sziget lesz a helyszín. Az sem, hogy van benne egy varázslatosan szép és rejtett, elvadult kert. Anne is imádta volna. Már ez ad egy alap nosztalgiát.
Ahhoz már kell egy kis előismeret, hogy a Gordon családban felfedezzük a kapcsokat. A család idősei jelen pillanatban egy férfi – nő testvérpár, akik együtt vezetik a birtokuk. Akárcsak Anne nevelői. Itt is van egy örökbefogadott gyerek, csak éppen ő fiú és nem maguk választották, hanem náluk hagyta az elmenekülő apa a csecsemőt. A tipikus szigetlakók között is meg lehet találni a tipikus mellékszereplőket.

Ami viszont meglepett, hogy nem a címszereplő Kilmeny lett a fókusz. A történetet egy fiatalember, Eric szemszögéből ismerhetjük meg. Frissen végzett egyetemen, készül beállni az apja cégébe. Különben tiszta Gilbert Blythe. Küllem, emberség, családi háttér, műveltség tekintetében is. Talán csak gazdagabb nála, de van egy szónoklata benne, hogy milyen üzletember akar lenni, mi az életcélja. Az egy nagyon pozitív, mai szemmel akár naivnak is nevezhető, de mindenképpen példás vallomás. Bár több ilyen szemlélet lenne manapság is…
Egy barátja helyett tanítónak ugrik be a szigeten, így kerül a helyszínre. És egy nap zenét hall, követi és rábukkan az elmélyülten játszó Kilmeny-re. Innentől már egy románcot idéz a könyv, csak éppen a szerző stílusában. Egy csók alig csattan el, mindenki nagyon tisztességes és mélyen érez. Vagyis, ez is nosztalgikus, egy mainál sokkal ártatlanabb és kevésbé testi korból.

Nem is annyira Eric és Kilmeny története van ragozva, az elejétől el van rendelve. Nekik együtt kell lenni, szép pár lesznek, stb. Viszont, a kötet sorra fedi fel, milyen tragédiák halmozódnak a lány életében. Az apja özvegynek tudta magát, újranősült és boldog volt, míg be nem toppant a felesége, akinek az teljesen megfelelt, hogy a férje halottnak hiszi és gyászolja. De amint tovább élte volna az életét, már közbe kellett lépnie. Nyomorult visszament az első feleséggel és belehalt hónapok alatt a bánatba. A második nej pedig megszülte Kilmeny-t és elég elmebeteg módon nevelte, míg az idősebb féltestvérei át nem vették a feladatot az asszony halála után. Ráadásként Kilmeny néma – bár kezdettől lehet tudni mai fejjel, hogy ez inkább az anyja nevelése és nem fizikai ok vagy betegség. Csak kell valami, ami miatt majd meg tud szólalni. Eric sorra ismeri meg ezeket a történeteket és feldolgozza. Az ő küzdelme az, hogy ezekkel együtt is szerelmes, kell neki a lány és nősülni akar, vagy maradjanak meg barátoknak.

Igaz, Kilmeny annyira angyalinak van megírva, hogy az már túlzás. Kb. mindenki beleszeret, amint megismeri. Okos, kedves, gyönyörű, szerény, tulajdonképpen az egyetlen hibája, hogy végtelenül becsületes és lebecsüli magát. Ericet pl. kikosarazza, mert nem viselné el, ha a férfit megszólnák, amiért néma a felesége.

Vannak szappanoperásan nagy fordulatai. A már emlegetett örökbe fogadott fiú, Neil szintén Kilmeny bolondja és végig fenyegeti Ericet, hogy ne merje elszeretni tőle a lányt. Egy ponton még baltát is ragad. Ahogy majd Eric apja megjelenik és találkozik a fia választottjával. Mégsem lesz ponyvás a kötet, meg tud maradni lányregényes románcnak.

A stílusa talán az ízlésemnek kissé édes. Az a sok virágzó leírás és idillek ábrázolása. Némi ismétlődéssel ráadásként. Érdekes megoldás az is, ahogy Eric és Kilmeny majd beszélgetnek – emlékeztető: a lány a kötet 90 százalékában néma. Olyan hosszú szövegeket körmöl le Ericnek, aki meg beszél hozzá, hogy a fiú akár olvashatott is volna, míg Kilmeny írt neki. Ok, nem leszek gonosz.

Mert piszkálódom, de azért szívesen felültem erre a nosztalgia járatra. Nagyon szerethető, angyali pár van benne és sok olyan elem, ami Montgomery legjobbját idézte fel bennem, vagyis Anne-t és Gilbertet.