Fülszöveg: 

Mit ​tennél, ha az őrangyalod szárnyak nélkül, a seregből jönne hozzád az imádni való kutyájával?

Beck!
Ha ezt olvasod, bla, bla, bla. Tudod, hogy megy ez az utolsó levél dolog. Te kijutottál. Én nem. Szállj le a bűntudatvonatról, mert tudom, ha bármi esélyed lett volna rá, hogy megments, megtetted volna. Egy dolgot kérek tőled: hagyd ott a sereget, és vonszold le a segged Telluride-ba! A húgom, Ella egyedül neveli az ikreket. Túlságosan független, és nem fogja könnyen elfogadni a segítségedet, de nemrég vesztette el a nagymamánkat, a szüleinket és most engem. Ez túl sok ahhoz, hogy valaki egyedül bírja. Nem igazságos. Itt a csavar, valami más is megpróbálja szétszakítani a családját. Szüksége lesz a segítségedre. Szóval, én már nem lehetek Ella mellett. Nem segíthetem át a nehézségein. De te megteheted. Szóval könyörgöm, ha a legjobb barátom vagy, menj, és gondoskodj a húgomról, a családomról. Kérlek, ne kényszerítsd, hogy egyedül küzdjön mindezzel.
Ryan

Szerintem: 

Valahol nagyon szomorú ez a regény. Azt hiszem, én pont azokat bírtam volna, szerettem meg, akik

nem érik meg a könyv végét. Ahogy nézegettem, sokan ki is akadtak a végén. Ha azért az annyira nem is viselt meg, nekem se esett jól.

A történet különben egy olyan románc, amit simán el tudnék képzelni, hogy Nicholas Sparks vetett papírra. Van is neki egy nagyon hasonló, amit filmesítettek is. Talán Szerencsecsillag volt a címe? De a Kedves John! is eszembe jutott.
Nem gonoszkodásból, de sok mindent össze tudok sakkozni Sparks-történetekből, amitől nem kis deja vu érzetem volt, és nem jó értelemben.

Maga a cselekmény két síkon játszódik. Van a jelen, amikor a magát valamennyire összevakaró Beck megjelenik a kisvárosban, hogy segítsen Ellának az ikrek nevelésében. Mivel a lánya a rákkal küzd, minden tartalékát felemésztette már és nincs mellette senki, akire támaszkodhatna. A volt férje, az ikrek apja már akkor kiszállt az életükből, amikor Ella terhes lett 19 évesen. A családjából a bátyja volt az egyetlen támasza, Beck legjobb barátja és katonatársa, aki odaveszett egy küldetésen. Beck kezdettől odáig van a kis családért és támogatja őket minden erejével, Ellát igazán szereti is. De az nem kevés idő, amíg Ella viszonozza az érzelmeit – ez a jelen története.

A másik szál pedig egy levélregény. Ella és Beck, ha nem is tudta a férfi igazi nevét – akkor mégis hogy postázott neki? –, hosszú hónapokig leveleztek és többek is lettek, mint barátok. Csak azért szakadt meg az a szál, mert a Ryan életét kioltó merénylet annyira megtörte a férfit, hogy hagyta, Ella azt higgye, ő is odaveszett a támadás során.
Abban vannak a betegség elleni küzdelem kezdetei, Ella sokat mesél a küzdelmeiről és az örömökről, amiket mégis meg tud élni.

Sajnos, ha van zsáner, ami nagyon messze van tőlem, az a levélregény. Iszonyatosan szenvedtem, amikor nem a cselekmény haladt, hanem egy-egy levelet kellett elolvasnom. Komoly késztetésem is volt, hogy azokat kihagyjam. Igazából a cselekményt nem vitték előre és a nyelvezetük is mű a regény többi részéhez képest.

Bajban voltam azzal is, hogy Ella szinte a regény egészében idegesített. Volt pár szerencsétlen eset körötte, és ettől meggyőződése lett, hogy a férfiak mindig elhagyják és nem bízhat senkiben. Így a regény leggyakrabban visszatérő és megjegyzem, nagyon idegesítő konfliktusa, hogy nyomorult Beck a lelkét kiteszi, majd megszakad, Ella meg benyög annyit, hogy benned se tudok bízni. Vagy csak simán ellöki a férfit. Amint kicsit közelebb került hozzá a férfi, Ella már át is ment sündisznóba. Olyan sűrűn és indok nélkül volt támadó, elutasítő Beckkel, hogy komolyan csodálom, hogy volt kedve és ereje kitartani a nő mellett. Ella viselkedése belőlem simán kihozta, hogy egy ponton már azért drukkoltam, essen csak pofára. Ha az álompasiba – mert Beck nagyon annak van megírva – ennyire beleköt és ellöki, akkor maradjon csak egyedül egy-két macskával. Mégis, ki lett volna jó neki? Ella olyan magas mércét állított, amit Superman se ugrana meg.

Különben is, rühellem az érzelmi áttéteket. Itt meg többszörösen az van. Ella a középiskolai szerelméhez ment hozzá, aki nem is igazán kapcsolatot, csak szexet akart. Ahogy már említettem is, gyorsan le is lépett, amikor Ella pár hét alatt véletlenül teherbe esett és nem akart abortuszra menni.
Sérelemként élte meg azt is, hogy Ryan, a bátyja – aki hivatásos katona volt –, elment, amikor a sereg kiküldetésre küldte. Most komolyan, elvárta volna, hogy a testvére, aki egy önálló, külön ember, játssza mellette az ikrek apját a nagybácsi helyett? Az nem számít, hogy Ryan végig támogatta, ott volt neki, csak közben végezte a munkát is, amit szeretett. Csak az maradt meg tüskeként, hogy ő is elment.
Mindezt meg ráönti Beckre, aki pont hogy mindig marad és áldozatot hoz. Nyomorult szív a nő agybaja miatt. Ami azért fel van építve, érzelmileg meg értelmes is, csak éppen annyira irracionális, hogy kiakasztott.

Viszont, ez legalább nem kétszemélyes regény. Vannak más szereplők is az életükben és még a mellékszereplőket is sikerült megjegyezhetővé tenni. Igen, Beck és Ella a kiemelt szereplők, akik a legtöbbet színen vannak és egymásba szeretnek, de innen nem csak ők, akiknek története volt és emlékszem rájuk.
Még a gyerekszereplők is jól sikerültek. Jellemző, hogy nekem Colt volt a szimpatikusabb és Yarros Picoult trükkjét dobta be, ami A nővérem húgában is volt. A beteg testvér felgyógyul és élni fog, míg az egészséges, akit jobban kedvelek is, meghal egy balesetben.

Érdekes is lett a vége hangulata, amikor pár évvel később az életben maradt iker kimegy a testvére sírjához. Happy end is, hiszen a lány felgyógyult és élni fog. Tiszta a ráktól. Ella és Beck összeházasodtak, van már két közös gyerek is. De mégiscsak Colt sírjánál halljuk ezt, aki annyival többet érdemelt volna annál, hogy 7-8 évesen meghal. Keserédes? Nem is tudom, de valami olyasmi.

Még egyet ki kell emelni – a katonakutyát. Beck az ebével vonul vissza és a regényben folyamatosan jelen is van mellette a kutya. Jól meg van írva a gyerekekkel az interakciója, ahogy a gazdihoz kötődik, vagy hogy mennyi mindenre ki van képezve. Nem kutyás könyv, de szép példája annak, milyen egy okos, jól képzett katonakutya.

Vannak jobban sikerült részei, máson meg nagyon bosszankodtam. Ha nem jutna eszembe nagyon sok mindenről benne egy másik történet, többre értékelném, így viszont megmarad az 'ezt is olvastam' fiókban.