Minden napra egy könyv

Idézzünk!

2018. november 14. - BBerni86

Ennyit jelent az emberi lét, gondolta. Sebhelyeket rajzol életünk festővásznára a sors. (Picoult: Életszikra)

 

  • Ostobaságot csinálsz. Ezt nem lehet visszafordítani. Ilyen keveset ér az életed, hogy ennyire sietsz elhagyni?
  • Olyan sokat ér az életem, hogy sietek átélni végre. (Mason: Void Star)

 

Teljesen érthető, hogy Uganda két legünnepeltebb atlétája miért épp a futók közül került ki. Akadályokat küzdöttek le. Ugandában mást nem lehet csinálni, csak futni a következő akadályig. (Crothers: Katwe királynője)

 

Nem a várakozás a legnehezebb. A várakozás gyönyörű, buja, tele lehetőségekkel. (Lippman: Leégve)

 

Mika sóhajtott. Aztán hátradőlve eltűnődött. Vajon hova küldik? Senki nem volt hajlandó pontosabbat mondani. Anyukája arckifejezéséből ítélve egyenesen egy szögesdrót kerítéssel körbevett büntetőtáborba kerül. (Wimmer: Együtt, szabadon)

 

Nincs hős és gazember, nincs magzatvédő aktivista és abortuszt végző orvos, nincs rendőr és gyilkos. Csak fuldoklók vannak a meggyőződések tengerében, akik fel sem fogják, hogy ahányszor kinyitják a szájukat, vizet nyelnek. (Picoult: Életszikra)

 

Magukra maradtak. Hárman. Ők ketten és egy új élet. Ferenc most érte nyúlt, óvatosan vette el Misit a felesége karjából. A fiát tartotta a kezében. És Ágnes csak nézte őket. Hosszan. Ebbe a pillanatba és ebbe a képbe sűrűsödött össze minden, ami számít. Ami az élet maga. (Bauer: Még látlak odafenn)

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3514370837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.