Barátnős, házasságos, karrieres, lelki.

Lila és Elena messzire kerültek egymástól. Elena írt egy elég sikeres regényt, a barátja megkérte a kezét, és az esküvőt követően el is költöznek, maguk mögött hagyják a telepet. Lila viszont marad, el nem válik, de Enzo párja lesz papír nélkül is. Egy szalámigyárban vállal állást, és távolról követi Elena életútját. Évekkel később Elena komolyan küzd azzal, hogy magáért értékeljék, saját élete és döntései lehessenek, ne csak a férje felesége és a lányai anyja legyen. Élvezni akarja, hogy többre vitte, mint Lila. De az életébe visszatérő Nino felkavarja, újra. Egész életében hozzá vonzódott, és most így érzi, meg is kaphatja a férfit. Bármilyen hidat is kelljen felégetnie. Sokat segít, hogy a számítógépekkel sikeressé váló Lila miatt megint féltékeny, de Nino az övé lehet.

Elena Ferrante regényei olasz bestsellerként kezdték, de egyre ismertebbek lesznek világszinten is. A legújabb lépcső, hogy a leghíresebb sorozatát, a Nápolyi regényeket sorozatban fel is dolgozzák, még szélesebb körben ismertetve meg az emberekkel a történetet. (A sorozat a Briliáns barátnőm címet kapta, amely a sorozat első részének volt a címe.)

A sorozat, de ez a 3. rész is erőteljesen olyan témákkal foglalkozik, amelyek a #metoo mozgalom miatt most divatosnak is mondhatóak. Ugyan a hetvenes években játszódik az „Aki megszökik” cselekménye, sok olyan vonatkozása van, ami ma is aktuális, és amire oda kell figyelni. Ilyen, hogy a nőknek is jár az önkitejesedés, nem lehet belőlük kiegészítőt csinálni a férjük oldalán. Hogy a szegénység mennyire képes tönkretenni. Hogy társadalmilag rengeteg az igazságtalanság, régről elnyomó rendszereket hagyományoz generáció generációra.

Mindkét nő, Elena és Lila is a maga keresztjét cipeli, más-más oldalról megfogva a kérdést. Elena magasabban van, de ő is ugyanúgy elnyomott, mint Lila. Még nőiségükben is hasonló gondokkal küzdenek. Ahogy Ferrante a szexualitásukat ábrázolja – nem az aktusokat, az érzelmi vetületeket – azzal nagyon felidézte bennem az Iszonyt. Nincs nyíltan kimondva, de a regény világában a szexualitás a férfiak világa, amelynek a nő elszenvedője. Aki ki akar ebből ugrani, az meg kap egy szégyenbélyeget a homlokára. Ha ki nem is lökik maguk közül a nem megfelelő viselkedésűnek gondolt személyt, elérik, hogy magától távozzon.

Nem is jó olvasni ezt a könyvet, mert folyamatosan azzal szembesít, mi működik rosszul, de tulajdonképpen az élet minden területén. A karrierben, a házasságban, még a barátságokban is. Elena és Lila kapcsolata különben is egy izgalmas kérdés. Ezt barátságnak hívni… nehezemre esik. Elena részéről folyamatosan irigységet érzek benne, mintha Lila azért kellene neki, hogy érezhesse, hogy jobb lett nála. Mert Lila volt a tehetségesebb, az első regényének az ötlete is az övé, de Lila szülei már az általánosból kivették a lányt, dolgoznia kellett és szinte gyerekként férjhez kellett mennie. Elena tanulhatott, sokkal több lehetősége volt. És még mindig kényszert érez arra, hogy bizonyítsa, ő a jobb. Az a férfi kell neki, aki Lila szerelme volt. Azt akarja, hogy a család őt dicsérje a barátnője ellenében.

Talán ebből látszik is, hogy nekem Elena nagyon nem szimpatikus. Ezért nehezen olvastam, bármilyen jó is a regény. Ő az a nő, aki örül a barátnője sikerének, amíg nem sikeresebb nála.

A szövege, az érzelmi részei az ellenérzéseim ellenére is megfogtak, olvasom majd tovább.

Ferrante: Aki megszökik, és aki marad – Mint kortárs: 80% #metoo kérdéseket boncol, cselekményt lelki oldalról közelíti, hangulatos.

Szubjektíven: 55% nekem túl lehangoló, ami történik. És még mindig utálom Elenát.