Fülszöveg: 

1990. október 12-én délután az ikertestvérem, Thomas belépett Connecticut állam Three Rivers városának közkönyvtárába, elvonult az egyik hátulsó olvasófülkébe, és imádkozni kezdett, hogy Isten fogadja el az áldozatot, amit meghozni készül.

Dominick Birdsey, a negyvenéves szobafestő visszafogott életét mélyen feldúlja paranoiás skizofrén ikertestvére, Thomas megdöbbentő tette. Dominicknak gondoskodnia kell a testvéréről, és egyben szembeszállni a sötét titkokkal és fájdalommal, amelyeket mélyen eltemetett. Küzd, hogy megbocsátást találjon, és talán megbékéljen életével és származásával.

Szerintem: 

Ha jó értelemben lehet egy regény fullasztó, ez olyan. Én belezuhantam, és azt hittem, ki se tudok keveredni a világából. Nyomaszt, sok minden

nem esett jól, de mégsem nyom agyon és van benne pozitív üzenet is.
Írjam azt, kellően összetett?

Hőse, Dominick életét követjük egy kritikus ponttól. Pszichésen beteg ikre, Thomas, a háború elleni tiltakozásképpen levágja a saját kezét. Zárt intézetbe zárnák, Dominick pedig küzd a rendszer ellen. Közben magánéleti gondjai vannak.
De a trükk az, hogy ez csak egy alap, amire fokozatosan tapasztja rá a szerző a további rétegeket. Ahogy mennek előre az események, megkapjuk hozzá, hogy Dominick milyen emléket csatol hozzá, és az egész élettörténetük összeáll a végére. Egy-egy múltbéli kocka sokkal jobban le is kötött, mint a jelenük.

Mert Lamb egy nagyon jó horgot talált ki: a jelent viszi előre időrendben, de a múlt darabkái esetlegesek. Sok-sok félbehagyott történetből áll össze, rejtélyekkel, és folyamatosan olvasni kell tovább, hogy összeálljanak a darabkák. Pl. a jelenben tudjuk, hogy Dominick szobafestő. Viszont, az emlékekben egyetemre jár, történelmet tanul és küszködik azzal, hogy a testvérével szobatársaknak kell lenniük. Hogy lesz egy történelem tanár szobafestő, vagy félbehagyja az egyetemet? A házassága végét előbb ismerjük, mint a feleségével való találkozását. látjuk, mekkora nagy szerelem volt. Hol romlott el? Vagyis, mindig van egy nyitva hagyott kérdés, ami miatt olvasni kell tovább.

Egy másik horog, hogy családtörténet is. 3 generáció története – a nagyszülők, Dominick anyja és végül az ikrek. A rejtély köti össze őket – az ikrek nem ismerik az apjuk személyazonosságát. Amikor a nagyapa naplója Dominickhoz kerül, abban keresi a választ, de egy egészen nyomasztó, súlyos történet áll össze abból is. LMBTQ szállal, gyilkossággal, nők elleni erőszakkal és tragédiák sorával.
Mivel Dominick rejtélyként fejti az apja azonosságát, vele gondolkodhatunk mi is, és igencsak sötét verziók merülnek fel. Kicsit krimis, nagyon dráma.

Közben önismereti történet is, mert Dominick több értelemben is fel kell fedezze, 40 éves fejjel, ki ő és hogyan kellene alakítania az életét. Szembe kell néznie magával. Van mellette segítő terapeuta is, és lélektanilag mély könyvet kapunk. Honnan fakad a férfi dühe, azok a forró fejjel hozott nagyon rossz döntések?
Mélyen emberi, átérezhető, valahol szomorú is. Annyira összetett dolgokról tud olyan érthetően és valósággal sebzően beszélni. Mint az ikrek viszonya. Az a zsákos hasonlat – borzongató. Ahogy egyszerre lehet szeretni és gyűlölni. Erről jut eszembe, Lamb szépirodalmi igénnyel írja a hasonló, valósággal szimbolikus kulcsjeleneteket. Pl. a majom és az ikrek közti kapcsolatban a hasonlóság. Visszatérő motívumok vannak, egyes terhek generációkat kötnek össze. Mintha egy-egy seb a leszármazottakban is ott lenne, és szembe kell nézni vele, ha meg akarják törni az ördögi kört.

A cselekménynek adnak a valósággal bulváros elemei is. Nem egy olyan fordulat és kiderülő titok van benne, hogy az egy szappanoperában is brutális lenne. A nagybátyjával kavaró szerető, vagy a 'nővérek' kapcsolatának valódi volta is ilyen.

Hosszú könyv, nem is a cselekmény viszi, inkább a szereplők útja, de bőven van cselekménye is a több idősíkból összeállóan. Nem is olvastam könnyen, de összeáll és itt nem volt kényszerem sem, hogy felesleges jeleneteket jelöljek ki. Megvan a szerepe annak, ami bekerült.

Dominick alakja uralja, a családi titkok és viszonyok is köthetők a saját konfliktusaihoz és belső viaskodásaihoz magával. De sok-sok nagyon élő, összetett figura van mellette, akikkel szintén bonyolult kapcsolatot ápol. A testvérét már említettem, de ott van a mostohaapja is, aki egyszerre sötét, de támogató alak is. A barátnő, az exe, az egyetemi barátja, a pszichológusa, a testvére szociális gondozója és még sorolgathatnám. Szerettem is, hogy a férfi főszereplő mellett releváns mellékszereplők sora gazdagítja a történetet.

Meglepően erős üzenetet is sikerül kibontani közben. Sok mindenről – önismeretről, családról, az élet értelméről.
Mindez úgy megírva, hogy súlya lett. A szöveg kifejezi az elbeszélőjét, nyers és érzelmes, néhol durvább, máshol líraibb.

Talán csak az volt vele a bajom, hogy a végére minden túl sok lett. Mintha fel lenne nagyítva és eltúlozva minden. Nem elég, hogy az ikrek apja indián, amit rasszizmus miatt kellett titkolnia az anyjuknak, de még félvér is, fekete ősökkel. A nagymama nem csak férjgyilkos menekült, de titkos leszbikus is. A csalfa barátnő nem csak elhitetné, hogy a mástól levő gyerekének Dominick az apja, de még engedte kukkolni is magukat az együttléteik alatt, és AIDS-esen jön vissza bocsánatot kérni. Kicsit olyan volt, mintha az eleve erős csavarra még rá lenne pakolva két réteg.

Ezzel együtt hatásos, erős regény, és megérte átrágnom magam rajta.