Gyógyulós, szerelmes, szövetséget kötős.
Chaol és Nasryn együtt érkeznek meg a lány anyjának szülőföldjére, a lenyűgöző, déli Antica városába. A párnak két feladatot kell ellátnia: meg kell szerezniük Antica szövetségét, hogy harcba vonuljanak Maeve ellen Dorian és Aelin oldalán. Valamint, olyan gyógyítót találni, aki meggyógyíthatja Chaol lebénult lábát. A hegyekben egy vad nép él, és ősi titok rejtőzik – a hazájába újra beleszerelmesedő Nasryn ide megy, és a helyi herceg oldalán nem csak kalandokat, de új jövőt is lel. Chaol pedig gyógyítónak egy fiatal nőt, Yrenét kapja. A lány gyűlöli a fiú népét, 
az anyja gyilkosait, és eleinte nagyon nem is akar segíteni a katonának. De ahogy a gyógyulás felé haladva a lelki sebeiket is elkezdik felfedni egymásnak, lassan végzetesen közel kerülnek egymáshoz. És a háború eljön mindenkiért…
Sarah J. Maas az Üvegtrón sorozattal robbant be, amit a kezdetektől 7 kötetesre tervezett. Igaz, közben született egy előzményregény is, de már a sorozat végéhez is egyre közeledünk. Már csak a vége van vissza, ami angolul már megjelent, szóval, szerintem 2019-ben magyarul is véget fog érni az Üvegtrón.
Ez a hatodik rész más, mint az eddigiek. Ha a sorozatot egyetlen egésznek kezelem, akkor ez egy filler epizód. Vagyis, nem a fő szálat viszi tovább, és nem a főszereplők vannak a cselekmény középpontjában. Egy mellékszereplőnek ad lehetőséget, hogy jobban megmutassa magát és saját kalandjai legyenek. Ez a szereplő pedig Chaol, Dorian legjobb barátja és kapitánya, Aelin korábbi szerelme, most jó barátja.
Amit viszont sajnálok, hogy nem lett igazán kalandos ez a rész. Sőt, olyannyira nem, hogy cselekmény, amikor tényleg csinálnak is valamit, nem sok akad benne. Legnagyobbrészt arról szól, hogy Yrene gyógyítja Chaol sebeit, de a lelkieket is fel kell tárni, így a gyógyítás mellett egyre többet beszélgetnek is, és a lelki traumákat magukban is átrágják.
Ilyen tekintetben ifjúsági regénynek kiválóan megfelel, hiszen nagyon lelkizős, és mélyen kitárgyalja, ki mikor hogyan és miért érzi magát. Csak ez nekem sok volt! Ha mellette több minden történik, ok, de nem történt.
Ráadásul, nem érzem, hogy Chaol új oldalát megismertem volna. Ő most is az a jó fiú, hűséges barát, aki eddig volt. A sorozat elején még jobban is szerettem, mint a néha túlzottan hedonista hercegét, de Dorian fejlődött. A szenvedés nemesebb, jobb emberré tette. Chaol meg most is az, aki az elején. Egy jó fiú, hűséges barát.
Amiben Maas viszont merész, és most is meglépi, hogy nem hajlandó a szereplői szerelmi életét kitalálhatónak meghagyni. Itt nem működik, hogy az elején egymásba szeret a tökéletes pár, aztán a végére övék a happy end. Nyomorult Chaol először Aelin miatt volt boldog, majd szenvedő, aztán összejött Nasrynnal. E kötetet párként kezdik, de jön Yrene és vele egy újabb szerelem, de Chaol ezzel révbe ért. És Nasryn is kap egy nemes szerelmet, aki mellett boldog lehet és jövőt építhet. Ez ifjúsági regénybe ritka, ezzel a szállal még ki is tudok békülni. Yrene szépen illik Chaol mellé. Csak Dorian ne a boszorkány mellett maradjon, könyörgöm!
A most megismert déli világ szépen építkezik az arab hatásokból, új színt hoz a sorozatba.
Nem a sorozat legerősebb része, szerintem túl van írva, de végjáték előtti csendnek ok.
Mint fantasy YA: 55% a világépítése és lelki vonala jó, de túlnyújtott, és kevés a cselekmény.
Szubjektíven: 35% Maas meglepő most is, de csak szerelemben. Több akció is kellene!
