Fülszöveg: 

Miután a Mennyei Császártól kivívta édesanyja szabadságát, Hszing-jin élvezi az otthona varázslatos nyugalmát. De ahogy a császár igyekszik egyre jobban magához ragadni a hatalmat, vészjósló változásokat idéz elő a Mennyei Királyságban. Ez és a Holdon felfedezett furcsa mágia veszélyezteti a törékeny békét.

Hszing-jinek ismét menekülnie kell az otthonából. Társaival a Halhatatlan Birodalom ismeretlen tájaira merészkednek, ahol legendás lények, agyafúrt uralkodók, szeretett barátok és keserű ellenségek keresztezik útjukat. Miközben a szövetségek gyorsabban változnak, mint az árapály, Hszing-jinnek felül kell kerekednie a régi sérelmein és az ellenségeskedésen, és olyan helyen kell segítséget keresnie, ahol sosem gondolta volna korábban. Hszing-jinnek fel kell fednie a szívében lakozó igazságot, és át kell küzdenie magát az összeomláson azért, hogy szembe tudjon szállni a gonosszal, mielőtt az elpusztít mindent, ami fontos számára. Még akkor is, ha magas árat kell fizetnie érte…

Szerintem: 

Írnám, hogy én megmondtam… Már az első kötetnél az volt a benyomásom, hogy

Hszing-ji nagyon nem találja el, mit kezdjen magával szerelmi téren. Ez a kötet is csak mélyítette a véleményem a két lehetséges társáról, maradt ugyanaz a benyomásom.

Vagyis, ebben a részben a lány hazatért, a Hold istennője – az anyja – mellett szolgál és próbálja kitalálni, hogyan legyen tovább. Li-vej eljegyezné, a lány komolyan el is fogadná, de tart attól, hogy a családjaik között túl nagy a szakadék. Hogy a helyzet még ennél is bonyolultabb legyen, érkezik Ven-cse is, aki felismerte, hogy a lány fontosabb neki, mint amit a korábban történtekkel nyert. Vagyis, az örökösi címet.
Megint csak azt tudom írni, hogy kívülről teljesen nyilvánvaló, melyik fiatalember az, aki jobban illik hozzá, igazabban szereti. Hszing-ji pedig mindkettő iránt táplál érzéseket, így az itt nem játszik, hogy melyikbe szerelmes. Azon a ponton van, amikor választ köztük és majd azt szereti meg jobban, aki mellett elkötelezi magát.

De a történet nem csak a szerelmi szálat hozza, ha nagyon bennem is van ez az 'én megmondtam'. Az újabb bonyodalmat a lány másik szülője okozza: kiderül, hogy ő sem halott. Mi több, valaha ő is isteni lány volt, csak szépen csapdába csalták, egyenesen a Császár magasságából, hogy abban az emberi létben ragadjon és összevesszen a császárné családjával a napmadarak okán. Hszing-ji most az ő megmentésén dolgozik és a családja egyesítésén. Közben felméri, hogy Li-vej mennyire áll ki érte, vagy Ven-cse megváltozott-e.

Tovább építi azt is, milyen és mekkora ármányok vannak az uralkodó udvarában. Nagyon nem egészséges, ahogy másokat kihasználva szilárdítják a hatalmuk, bosszúállók és megvan bennük a kegyetlenség is. Csoda, hogy Li-vej olyan kedves fiatalember lett, amilyen, ilyen mérgező környezetből. Az anyja, de az apja is bosszúállóm piszkos húzásokkal élő, már szinte negatív karakterek.
Nem új elemeket ismerünk meg az udvarból, hanem ebbe a sötétségbe lapátolunk bele jobban. Kb. a száműzött démonok kemény, de igazságosabb világa is szimpatikusabb, mint ezek, akik szemközt mosolyognak, aztán a hátadba döfik a tőrt. (És még másra is kenik.)

Harmadrészt, megint lesz egy világmentő kaland is. A sötét erősödik, a fenyegetettség nő és ezeknek a fiataloknak kell megoldást találni. Több helyszínen járnak, szövetkeznek vagy menekülnek, némi mozgalmat is hoz ez a cselekménybe.
A tetőpont is a nagy összecsapásnál van, amikor kiderül, ki mit képes feláldozni a szeretteiért vagy a kötelességéért.

Más hitvilág, más lények, más szabályok. Mint ifjúsági fantasy, még tetszett is volna, ha a hősnő szerelmi morgolódása nem fáraszt le. Most abba a kategóriába esik, amikor csak akkor jön rá, mit szeretett volna és ki tette volna boldoggá, amikor már elvesztette a másikat. Ven-cse az életét adja, hogy a végső varázs ne a lányt ragadja el.
Ok, ifjúsági, azért Tan talált egy hasonló menekülőutat, mint a lány apja esetében. A lelke halandón testbe a földre kerül, és ha majd lesz elixír, visszatérhet az isteni lények közé és az emlékeit is visszakapja. Hszing-ji addig is várja, beleszövi magát az életébe.

A fantasy keret tetszett, még az ármánykodó udvartartást is tudtam értékelni. A szereplők, akik lehúzták az élményt. A két udvarló hősszerelmes papucs lett, míg a lány hisztizik és maga sem tudja, mit és kit akar. A többiek még őt is sokkal jobban ismerik: Ven-cse egy ponton konkrétan kijelenti, hogy a lány sosem lenne boldog, ha a császárné szerepbe kényszerülne annak minden elvárásával. A végére Hszing-ji is ráébred, jó sokára.

Elvben a történet ezzel zárul, de Tan írt még kiegészítő novellákat hozzá. Érdeklődve várom, az hozzánk elér-e.

Idézet: 

A hírnév az, ahogy mások látnak téged, amit képzelnek az életedről. Mulandó dolog, olyan szeszélyes, mint a füst, és nagyon könnyű rosszindulatból újraírni.

Néha azok a legnagyobb vesztesek, akik azt gondolják, hogy nyertek.