Nyomozós, beépített, menekülős, kémkedős.
Grace az egyetemen egy más életről álmodott. Szereti a munkáját, az újságírás az élete, de nem azt képzelte, hogy képtelen lesz előrébb jutni egy nevenincs internetes magazinnál. Egyetlen dolog miatt tartják itt is: jóba van a milliomos üzletember volt feleségével, aki saját jogon is sikeres, a volt férj pedig éppen elnöknek indul. Grace kíséri európai útjára Elenát, és felmerül benne, hogy írhatna róla egy könyvet. De amint Elena meghallja az ötletet, Grace első kérdéseit, kidobja a nőt. Grace minden sejtjével tudja, megtalálta a nagy sztorit. Nyomozni kezd, és hamarosan hullni kezdenek körötte az emberek, rá is vadásznak. Mert sikeresen beletenyerelt a fecskék legsikeresebb projektjébe, és ezt az orosz kémhálózat nagyon nem akarja, hogy nyilvánosságra kerüljön.
Ha azt mondom, kémnők és szex, nagy valószínűséggel a többségnek a Vörös veréb fog beugrani. Nem véletlenül – bestseller lett a regénysorozat, és a belőle készült filmben Dominyika Jennifer Lawrence volt. De van még egy regény a témában, amit kár lenne kihagyni. Ez a Fedőneve: Jégmadár.
A történet két idősíkon játszódik, és mindkettő megáll a maga lábán, noha együtt is létjogosultságuk. A jelenben Grace nyomoz és menekül, míg megismerhetjük Elena életútját, annak minden mocskával együtt. Mindkettőnek megvan a maga súlya, és mindkettő ugyanazzal a végkövetkeztetéssel zárul. Ami nem éppen szívderítő. De ne rohanjunk annyira előre!
A regényben zsánerek keverednek. Ahogy Grace ráharap a témára, nyomozni kezd, majd egyre nagyobb életveszélybe kerül, thriller felé közelít. Jó a fenyegetettség, nagyon pörögnek az események, és átérezni, ahogy Grace fél, vagy éppen megszállottként megy előre. Itt vannak a regénynek az érzelmi pontjai.
Elena múltja a kémregény, némi strandkönyves beütéssel. Hiszen Elena nem veréb, őt fecskének képezték ki. Nem úgy csábít és dolgozik, mint Dominyika. Eleinte nem is értettem, hogyan akarják rajta keresztül befolyásolni a férjét. De aztán a végére ez is letisztult, és csak jobban sajnáltam a nőt. Mert semmi hatalma sincsen, ő legalább annyira áldozat ebben a történetben, mint akiket be kellett hálóznia. Amit kapott érte, nem érte meg.
Elena múltjában kevesebb az érzelmi pont, de annál erősebb a rendszer és a módszer leírása, embertelenségének érzékeltetése. Itt is pörögnek az események, de sokkal leíróbbak. Nem a személyek érzelmein lesz a hangsúly, hanem a játszmákon. Amelyek kegyetlenek. Kihasználnak mindenkit, a tartótisztek brutálisak, lealjasítják az ügynökeiket.
Nagy húzás a szerző személyazonosságának a rejtése is, hitelesebbé teszi a történetet. Mintha valóban ennyire magasra jutnának, és még mindig aktívak lennének az ilyen ügynökök – tulajdonképpen nagyobb számban, mint valaha. Mert a politika mocskosabb, mint valaha.
Nagyon érdekes az is, ahogy a regény szereplői mögött fel lehet ismerni a mai politikai élet szereplőit. Csak egy példát mondok: Elena férje, akiből elnök lesz, jobban nem is hasonlíthatna arra az elnökre, akit Diane nagyon meg akarna buktatni a The Good Wife-ban.
Ha választanom kellene Dominyika és Elene története közt, erre tenném a voksom.
Anonymous: Fedőneve: Jégmadár - Mint kémregény: 85% mocskos ügyek vannak benne, de hihetően és olvasmányosan.
Szubjektíven: 90% lekötött mindkét szál, szórakoztató, miközben ráismerni dolgokra is.