Fülszöveg: 

Lehet a vakáció maga a paradicsom, máskor meg gyilkos kalanddá fajul.
Martial és Liane idilli környezetben töltik szabadságukat Réunion szigetén. A házaspár és hatéves kislányuk számára ezek a tökéletes boldogság napjai, percei. Türkizkék ég, kristálytiszta víz, pálmafák, langyos szellő…
Aztán hirtelen eltűnik Liane Bellion. Délután három és négy között felmegy a szállodai szobába, és egyszerűen nem tér vissza. A hotel egyik alkalmazottja azt állítja, látta Martialt a szállodai folyosón a kérdéses időpontban. Nemsokára Martialnak is nyoma vész, a kislányukat sem találják. Az egész szigetet tűvé teszik értük. Vajon Martial gyilkolta meg a feleségét? Ha nem, akkor mi okozza a bűntudatát?

Szerintem: 

Ez a könyv rá akar venni, hogy kirakózz vele. Sok mindenről elhiteti veled, hogy tudod. Utána jön a pofon –

mégsem. Vagy csak részben. Sok kis részlet, sok kis nézőpont, de kell a vége, hogy minden a helyére kerüljön.

Ezért nagyon nem is lehet mesélni róla. Ha kicsit jobban belemegyünk, olyan fordulatokat kell elmesélni, amelyek miatt a történetet nem ismerőseknek elrontható az olvasmányélménye. Mert ennek a regénynek az a nagy erőssége, hogy végig feszültségben tart, apránként adja meg csak az információkat. Rávesz, hogy találgass, próbáld megoldani, mi történt.
Ilyenkor fel szokott merülni bennem az is, hogy mennyi esély van a szerző nélkül megoldani az esetet. Sajnos, azt kell mondanom, szinte semmi. Sok olyan kulcsmomentum van benne, ami nélkül nincs esély megfejteni, mi is zajlik éppen. Ha pl. csak Martial és Liane jelenét ismerjük, ahogy a nyitányban látjuk őket, akkor nem ismerjük a szereplőket, az indokokat, aki és ami miatt a jelen helyzete fennáll. Vagyis, ki volt Liane előtt Martial? Mert a válaszok arra keresendők… Az is igaz, hogy amikor már egyre több darabka megvan, akkor a szerző ráterel a megoldásra. Miután olvastam Martial múltjáról, az első családjáról, már össze tudtam rakni, ki lehet a háttérben.

Amit tud a könyv – a sodrása, a rejtélyessége. Aki fogékony az ilyen történetekre, azt a rejtély és a szereplőkön levő nyomás vinni fogja előre. Nyaraló és szép család – a nő eltűnik. Mi történt? Ki a bűnös? Történt bűntény? Majd egyre csak jönnek a fordulatok és ki is tartanak a történet végére. Bussi jó abban, hogy mindenre rá tud tenni egy lapáttal.
Pl. van egy rész, amikor arról olvastam, hogy Liane miképpen próbálja óvni a testét, vagy hűteni a testét. Nem is nagyon értettem, mi történt vele. Arra gondoltam, égette a nap. Aztán jól ledöbbentem, amikor elolvastam később, hogy kínozták és égették.

A szereplőkről akkor lehet érdemben beszélni, ha elmesélem a csavarokat is. Azt nem akarom, így beérem azzal, hogy nem fekete-fehér alakokkal dolgozott Bussi. Még a főszereplők, akiknek drukkolni kellene, és kapnak éppen elég hibát vagy rossz tulajdonságiot. Martial és Liane lánya? Ő nem egy helyeske, szép kis szőke hatéves, hanem egy elkényeztetett egyke, aki oltári hisztiket vág le. Igaz, a helyzet majd javít rajta, de az elején kifejezetten ellenszenves egy kölyök, akiről van olyan vélemény is menet közben, hogy még a szülei is szabadulnának tőle.

A magánéletekben ott van rendszeresen a helyes, az önfeláldozó lépés és a negatív, önző. Valaki attól válik a végére pozitív vagy negatív alakká, hogy melyik mellett dönt. Az egyik rendőr, Christos a tipikusan ilyen szereplő. Szeret inni, nagybetűsen élni, a nőket. A felelősség nagyon nem a kenyere, egy bulizós világpolgár ötvenen felül is. De a végén képes lesz félretenni az egyéni vágyát, a bosszút, hogy magára vegye 5 gyerek felnevelését, akik nem is a sajátjai.

Megírva úgy van, hogy a lehető legjobban szolgálja a mozaikokból összeálló cselekményt. Sok szereplőt mozgat, helyez fókuszba és ad nekik szót. Az elbeszélő mindent tud, de mi mindig annyit kapunk meg, amit az adott szereplő meg akar osztani. Kicsit belelesünk a gondolataikba, az érzéseikbe. Némelyiké érzelmesebb és hevesebb, mások szenvtelen fejezeteket kaptak. Ez néha megakasztott kicsit, máskor értékeltem a változatosságot.

Ami biztos, hogy nekem a vége eladta. Megkaptam minden választ, nagyon begyorsult a tempó és szerettem, ahogy minden összeáll. Még annak is tustam örülni, hogy Bussi nem rendezett vérfürdőt a végére. Nem fogadtam volna, hogy a házaspár megéli a történet végét, de… Inkább nem árulom el. Maradjon rejtély, mi lesz velük a végére.

Idézet: 

A keveredésből időnként olyan fantasztikus remekművek jönnek létre, amelyek rabul ejtik az embert a vitathatatlan szépségükkel, de a természet a leggyakrabban csak kísérletezget.