Ilyen a világ is: oly sok a sötétség, oly kevés a fény. (Natt och Dag: 1793)

Athéniak és spártaiak, rómaiak és barbárok, keletiek és nyugatiak, keresztények és muzulmánok – az emberiség története „mi és ők” konfliktusáról szól. (Tóth: A sci-fi politológiája)

A vonat sokszor olyan, mint maga az élet: olyan embereket sorol mellénk, akikkel önszántunkból soha nem ismerkednénk meg. (Hajdú-Antal: Utánad)

El is felejtettem, mennyire hasonlítanak, pedig csak féltestvérek. Nemcsak a hajszínük, de a bennük lobogó tűz is. Eltökéltek, megszállottak. A szüleik teremtményei. Cal az apja álmaiból született, Maven az anyja rémálmaiból. (Aveyard: A háború vihara)

Azt kérdezed, miért rémít meg a tágas világ? Mert ott nincs hova elbújni. Ez az én börtönöm tizenegy éve, de hidd el, nem én építettem. (Pearson: Tolvajok tánca)

Te meg mit babrálsz azzal a telefonnal? Azonnal tedd el, ha nem akarod, hogy elvegyem! Jó lesz unokámnak játszani. Kétévesen több esze van, mint neked, kislányom. (Hajdú-Antal: Léggömbök)

Az az elképzelés, hogy a politikai rendszerek egyformán rosszak: hogy a nép mindig veszít a politikusokkal szemben, gyakori toposza a demokratikus politikai gondolkodásnak is. (Tóth: A sci-fi politológiája)

Pajtás, te csak ne edd meg ezt az édes, bájos, aranyos védangyal szalámit. Anyának éppen anyányi, nem mondom, akkora, mint a liftajtó, viszont a természete, az késpenge. (Kesey: Száll a kakukk fészkére)

Micsoda eltökéltség. Ez a legnagyobb erőssége, egyben a legnagyobb gyengesége is. (Aveyard: A háború vihara)

Ha elfogadsz egy tanácsot, Patrei, sose kártyázz uralkodókkal. Csalnak. (Pearson: Tolvajok tánca)

Ha a gondolat sugall valamit, de a valóság mást mutat, akkor a gondolatnak kell a hibának lennie. (Natt och Dag: 1793)

Az emlékek néha fizikai fájdalmat okoznak, amikor felidézed, ami egykor számított, és rájössz, hogy mindez örökre odalett. (Remender: Kölykök a fekete lyukból)