Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

LaValle: Bölcsőrablók

2019. augusztus 05. - BBerni86

Felnőtté válós, másik világgal szembenézős, családért harcolós.

A nő Afrikából érkezett az Államokba, hogy új életet kezdjen. A munkahelyén lett szerelmes, férjhez ment, és született egy fia, akit Apollónak neveztek el. A fiú számára örök törés lett, amikor apja eltűnt az életéből. Nem is tudta, mi történt. Meghalt, elment? Az anyjával ketten maradtak, és Apollo a saját útját járta. Megtalálta álmai bolcsorablok8_5.jpgszakmáját, mint ritka könyvek felkutatója és árusítója. Megtalálta a szerelmet Emma oldalán, akit feleségül vett, akitől édes kisfia született. Ám Emma egyre gyanúsabban viselkedett, szerinte valami baj van a babával. Állítja, Brian nem az ő fiúk. Tesz valami szörnyűt, és Apollónak szembe kell néznie a múlt, a jelen és egy rejtett világ minden szörnyűségével is, ha valaha még egyben és boldogan akarja tudni a családját.

Szeretem, amikor azon kell törnöm a fejem, hogy egy regény milyen zsánerbe illik. Pláne szeretem, ha olyan regény kapcsán kell merengenem, amely jól vegyíti az egyes zsánerelemeket, így valami különleges született. LaValle többszörös díjnyertes kötete is ilyen, amelynek bőven vannak megfejtésre váró rétegei.

Az első, amivel találkozunk egy kortárs regény, az afroamerikai bevándorlók mindennapi drámái. Hogyan boldogulnak, milyen sorsra jutnak a vegyes házasságok, mi vár a gyermekeikre. A hős, Apollo története olyan mélyről van indítva, hogy a szülei megismerkedésével kezdi el LaValle a történetét. Mi ennek az értelme? Ebben a regényben fontos, ki honnan jön, miben és miért hisz. Az pedig itt kezdődik. A kulturális és nevelésben megkapott hitekkel, gyökerekkel, örökséggel.

Apollo életútját követjük, ami egy rendes élet története. Szerelemé, tanulásé, szakmáé, mindennapoké. Itt még nincs sejtetve sem, hogy ez a könyv több akarna lenni életképeknél. Ha kicsit kidolgozottabb lenne, a kortárs szépirodalom gondolatával kacérkodnék.

De megszületik Brian, és a történet hirtelen változni kezd. Emma viselkedése, a fenyegetettség – már belép a történetbe némi horror elem. Finoman, az agyunk mélyén érezzük a rossz közeledtét, de mivel Apollo a történet fókusza, ő még nem tudja, mi jön, mi is csak a sejtéseinkre hagyatkozhatunk.

Majd jön egy kis krimi, és átlépünk az urban fantasy területére, ahol a régi mítoszok, a mesék világa egybefolyik a valóságunkkal. Akad benne horror elem is, ha az eredeti tündérmesékre gondolunk, már senki meg sem lepődik. Ez a része tetszett a könyvnek legjobban. Ezért volt minden előkészület, minden szál ide vezetett. Érdekes, izgalmas, hangulatos. Sajnáltam is, hogy ennyit kellett várnom erre a részre, mert ez olvastatta igazán.

LaValle építi a karaktereit, és nem olyan fekete-fehér hősöket teremt, mint egy mesében. Apollo teljes fejlődési ívet kap, ahogy a mindennapok gondjaiban létező ember szeme rányílik valami másra, ahogy felismeri a saját hibáit is, és túl tud lépni a hagyományos gondolkodás keretein is. Erős, jellegzetes karakter, akinek könnyű drukkolni végig a cselekmény alatt.

LaValle jó mesélő, és végigvezet a cselekményen. Még akkor is haladtam, amikor az elején csak kerestem a fogódzókat, hogy lesz ebből fantasy és horror. Az atmoszféra remek végig.

Időt kell rá szánni, nem egy könnyen végigolvasható darab, de a végéért megéri.

 

LaValle: Bölcsőrablók - Mint urban fantasy: 70% erős karakterrajz, kiváló atmoszférateremtés, hangulatos regény.

Szubjektíven: 75% érdekes keverék, végig lekötött, hova futnak ki az események. A vége ok.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr714994888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása